Élet-úton

Ha jobban akarod látni a számokat, katt a képre.

A pénteki poszt nyomdokain tovább haladva a mai bejegyzések azt mutatják meg, mi a húsz leggyakoribb halálok Oroszországban, illetve Magyarországon.

Először is egy rövid magyarázat következik arra vonatkozóan, hogyan kell értelmeznünk a táblázatokat. Az angol nyelvű, fekete hátterűt megint a www.worldlifeexpectancy.com oldalról ollóztam össze, az első húsz halálokot mutatja Oroszországban és Magyarországon, külön-külön. A Rate oszlopban az látszik, 100 ezer lakosra hány haláleset jut adott betegségen belül, a World rank oszlopban pedig az, ezzel hányadik az összes vizsgált ország közül. Ha ez a szám piros hátteret kapott, az azt jelenti, hogy nagyon rossz a helyzet adott országban, a lilás háttér azt, hogy elég jó. Az Excel formátumú táblázatot én szerkesztettem össze az előzőre támaszkodva, csak annyit segít, hogy jobban lássuk, az orosz listához képest ugyanaz a betegség hol áll a magyar halálokok között. (Csak az első húsz betegség szerepel a listán mindkét országnál.)

Az elsőre látszik, hogy elég nagy a hasonlóság az orosz és a magyar halálokok között. Az első helyen mind a két országban a koszorúér-betegséget, a másodikon a stroke-ot találjuk. A WTO (World Health Organization, Egészségügyi Világszervezet) adatai szerint világszinten igaz ez a tendencia, a nagyon alacsony jövedelmű országok kivételével általában mindenhol ezek a halálokok állnak az első két helyen. További tizenegy halálok szerepel mindkét listában különböző helyezésekkel. Ezek közül kiemelném az öngyilkosságot, ami mind a két országban pirosat kapott, tehát világszintű összehasonlításban is kiemelkedő az öngyilkosság miatti halálesetek száma mind Orosz-, mind Magyarországon. Nagyon szomorú tény ez.

Oroszországban nincsenek az első húsz halálok között olyan betegségek, mint a diabetes mellitus, vagy az Alzheimer/demencia, amelyek a középmagas-magas jövedelmű országokra jellemzőek a WTO adatai szerint, de ott van a tuberkolózis, az influenza/tüdőgyulladás, vagy a HIV/AIDS, amik az alsó-alsóközép jövedelműeknél játszanak nagyobb szerepet. Az egy évre, vagy hosszabb időre szóló vízumnak Oroszországban előfeltétele a negatív HIV-teszt. Bár nem igazán látom, ez hogyan vet gátat a betegség terjedésének, tény, hogy ez a szabály, és nem csak Oroszországban.

Az oroszoknál a negyedik helyen álló „mérgezés” elég rejtélyes haláloknak tűnt. Ráadásul ebben a kategóriában világszinten elsők is vendéglátóim. Vajon mit takarhat a megnevezés? Szintén a www.worldlifeexpectancy.com –on találtam egy cikket, ami arról szól: a mérgezés mögött az esetek túlnyomó többségében tulajdonképpen az alkoholmérgezés húzódik meg. Van külön „Alkohol” kategória is, de azt a hivatalok valahogy nem tartják elég szalonképesnek, ezért inkább „Mérgezésként” definiálják az ilyen haláleseteket. Az említett cikk itt érhető el angol nyelven: http://www.worldlifeexpectancy.com/news/russia-poisions-her-people. (Azért azt zárójelben megjegyzem: a magyarok egy főre jutó alkoholfogyasztása a WTO adatai szerint magasabb, mint az oroszoké. Erről délután jön egy poszt, csak táblázatokkal, komment nélkül. Ahhoz ugyanis nincs hozzáfűznivalóm.)  Egyébként ide tartoznak alapesetben a szánkékolatlan gyógyszeres mérgezések. Erről jut eszembe. Állítólag az orosz gyógyszertárakban iszonyat magas a hamisított termékek aránya, néhol eléri a 70%-ot is. Ajjajjj. Csúnya, nagyon csúnya.

Ami minket, magyarokat illet: nagyon magas nálunk a rákbetegségekben elhunytak aránya. Tüdőrákban, végbélrákban világszinten elsők vagyunk, hasnyálmirigyrákban másodikak, és még lehetne folytatni a sor. Pedig nem hiszem, hogy bárki is ilyen babérokra törne. Harmadikak vagyunk a százezer főre jutó összes rákos megbetegedés miatti haláleset alapján, Maldív és Mongólia után! Ez egy nagy meglepetés számomra, és nem mondanám kellemesnek.

Mivel próbáljam itt a végén elvenni az élét ennek az egésznek? Mit mondjak, nem sikerült túl vidám témát találnom mára.

Csak ezt tudom még az előzőekhez fűzni: ahhoz, hogy valamerre (lehetőleg pozitív irányba) elmozduljunk, előbb látni kell, hol állunk ma. És ide szúrnám be, amit már pénteken is megjegyeztem: „Ebben ott van az egyén, és a társadalom felelőssége is. Vigyázzunk tehát magunkra, és vigyázzunk a körülöttünk levőkre is.” Plusz lehetőleg tájékozódjunk az okokról, a megelőzésről.

Szép napot mindenkinek!    

Mindenszentek van, ilyenkor az ember a halottaira emlékezik.

Megragadom az alkalmat a blogon egy kis demográfiai kutakodásra - kíváncsi voltam, hogy alakulnak a születési és halálozási mutatók hazámban, illetve az országban, ahol most élek: Magyarországon és Oroszországban. Így születtek a ma reggel közölt táblázatok.

Érdekes megfigyelni, hogy Oroszországban hatalmas eltérés van a férfiak és a nők várható élettartalma között, amely különbség nemhogy csökkenne, egyre csak nő. Így történhetett meg, hogy míg a 65 év feletti korosztálynál ma Magyarországon egy férfira 1,75 nő jut, addig Oroszországban 2,27. (15-64 éves kor között ugyanez Magyarországon 1-1,03, Oroszországban 1-1,09, 15 év alatt pedig gyakorlatilag nincs különbség, mind a két országban több a fiú.)

A kilencvenes évek zűrzavaros, erőszakkal teli időszaka az oroszoknál erősen rányomta bélyegét az élettartamra, ez világosan látszik a történelmi adatokon: a férfiak majdnem öt évet vesztettek 1990-ről 2000-re! (A nőknél is csökkenés figyelhető meg, de "csupán" 2,3 év.)

Magyarországon a '70-es és a '80-as években figyelhető meg lefelé mozgó tendencia, de jóval enyhébb mértékben (összesen kb. 1,5 év mindkét nemnél két évtized alatt.)

A negyven évvel ezelőtti állapothoz képest ma az orosz férfiak 0,1 évvel élnek rövidebb, az orosz nők pedig 1,4 évvel hosszabb ideig. Magyarországon férfiaknál +4,9, nőknél +6,7 év az elmozdulás. Mi a világszintű összehasonlításban 2011-ben még javítottunk is a helyezésünkön három helyet nemenként (összesítésben négyet), az oroszok azonban folyamatosan csúsznak lefelé. Az eddigiek alapján nem túl meglepő, hogy az orosz férfiak 2011-re a világmezőny utolsói közé tartoznak.

A fogamzóképes nőkre jutó várható születések rátáját (fertility rate) tekintve Oroszország valamivel jobban áll (1,41 az 1,31-hez képest, de mind a kettő ráta fogyó népességet eredményez), a csecsemőhalandóság (infant mortality) viszont iszonyat magasnak tűnik náluk (9,8 az 5,4-hez!!! Az EU átlaga a Wikipedia szerint 2010-ben 4,3 volt.) Összességében az orosz népesség jobban fogy a magyarnál. (Lásd population growth, népességnövekedés, ami tulajdonképpen mind a két esetben népességcsökkenést jelent, hiszen negatív előjelű tendenciáról van szó.)

Hogy milyen következtetéseket lehet mindebből levonni? Nem túl messzemenőket, bizonyos szinten ez csak játék a számokkal. Hogy mik lehetnek a kiváltó okok, az itt nem látszik, csak az, hogy van hová fejlődni. Ebben ott van az egyén, és a társadalom felelőssége is. Vigyázzunk tehát magunkra, és vigyázzunk a körülöttünk levőkre is.

A gyertya pedig égjen ma az eltávozottakért.

Az adatokat a következő weboldalról nyertem:

http://www.worldlifeexpectancy.com/.

Hogy jobban lásd a számokat, katt a képekre.

 Hosszabb kényszerszünet után ismét itt egy bejegyzés, mégpedig a moszkvai Roerich Múzeumról.

Nikolas Roerich, felesége, Elena, és két fiúk, Jurij és Szvjatoszláv bizonyosan nem tartoznak a legismertebb oroszok közé, annál inkább felkeltette az érdeklődésemet a múzeum, mikor a tripadvisor top moszkvai látnivalói között kotorászva ráakadtam egyik este (http://www.tripadvisor.com/Attractions-g298484-Activities-Moscow_Central_Russia.html). Mindössze három véleményt találtam róla, de az mind nagyon pozitív, ötpontos volt. Az interneten aztán rákerestem egy kicsit Roerichre, és a látottak alapján hamar elhatároztam, hogy nekem ezt saját szememmel kell látnom. Az a világ, amit Roerich munkássága közvetített felém, egyáltalán nem tűnt tipikusan orosznak, és ez kíváncsivá tett.

Végül nem egyedül mentem el a kiállításra, hatan voltunk összesen, hat lelkes, magyar, kultúrakedvelő hölgy. Őszintén meg kell vallanom, a fogadtatás nagyon vegyes volt. Volt, aki szabályosan kimenekült a képek közül, hogy aztán a bejáratnál várjon meg minket, Mester és Margaritát olvasva. Más giccsesnek találta az egészet, túl soknak, túl sziruposnak, és volt, akit megérintett a hangulat, az üzenet. Én inkább az utóbbi kategóriába sorolnám magam, de azt nem mondanám, hogy magával ragadott volna az élmény. Még ugyan nincs kész a Top 10 látnivaló Moszkvában, rossz időben listám, de valószínűsítem, hogy a Roerich Múzeum nem lesz benne. Szóval, ha csak egy-két napra (maximum két hétre) vagy Moszkvában, ne rohanj feltétlenül a Maly Znamensky per 3/5 alá (Kropotkinskaya, Кропо́ткинская metrómegálló, piros vonal). Ez alól kivétel lehet, ha meg vagy őrülve a keleti filozófiákért, vallásért, kultúráért.

Akkor mégis miért írok most éppen erről a múzeumról? Talán azért, mert nekem az orosz felfogás sokszor annyira befelé fordulónak, elzárkózónak tűnik, hogy számomra üde változatosságot jelentett ez a család, és a körülöttük kialakult nemzetközi mozgalom. Itt megtaláltam azt a nyitottságot, aminek hiánya sokszor nagyon zavar Moszkvában. Mindjárt kifejtem ezt egy kicsit bővebben, de előbb nézzük meg, ki is volt Nikolas Roerich.

Szentpéterváron született 1874-ben. Festő, régész, tudós, filozófus, és utazó volt. Azt hiszem, nem hagytam ki semmit. De. Díszlettervezőként is dolgozott. 1917-ben családjával emigrált, más források szerint eleve Finnországban tartózkodtak, és a zavaros időkben már nem tudtak visszatérni hazájukba. Akárhogy is volt, a forradalom után az északi országokban töltöttek egy kis időt, majd Londonban telepedtek le, végül 1920-ban az Egyesült Államokba költöztek. 1925 és 1929 között Ázsiába vezettek expedíciót, ami korántsem volt veszélytelen – 1927 nyarától egy éven keresztül támogatóik, követőik semmi hírt nem kaptak felőlük. Ez idő alatt Tibetben tartózkodtak, az ottani kormány tartotta fel a csapatot – hihetetlen körülmények közé kényszerültek több mint fél évre, limitált élelmiszerkészlettel, hiányos felszereléssel kellett szembenézniük a mindennapokkal. Öt ember közülük életét is vesztette ez idő alatt.

1934-35 között az Amerikai Egyesült Államok kormánya megbízásából utazták be Mongólia és Kína egyes vidékeit.

Végül a második világháború alatt Indiában leltek otthonra, ott is halt meg Nikolas Roerich 1947-ben.

Munkásságának egyik ékköve volt a kulturális értékek védelmére létrehozott Roerich Egyezmény, ami az amerikai kontinens egyes országaiban volt érvényben (1935). Az UNESCO-nak, illetve a Hágai Egyezménynek köszönhetően egyes elképzelési ma már nemzetközileg elismertek, ám a Roerich Egyezmény radikálisabb intézkedései, melyek abszolút prioritást biztosítanak a kultúrának a katonai szempontok felett, a mai napig nem érvényesülnek. A Roerichek által indított Pax Cultura mozgalom ezeknek az értékeknek a gyakorlati megvalósulásárét dolgozik.

Mivel a múzeumban fényképezni nem lehetett, ezért a bevezető képet az internetről töltöttem le (innen: http://www.cafepress.com/+pax_cultura_large_poster,573111798), a Pax Cultura szimbólumát ábrázolja: a körbe zárt három pont az emberi kultúra egyes ágait, a művészetet, a vallást és a tudományt szimbolizálja, amik így alkotnak egy teljes egészet. Egy másik megközelítés szerint a múltat, a jelent, és a jövőt, azaz az örök időt jelentik. Mindkét magyarázat magától Roerichtől származik, természetesen a kettő nem zárja ki egymást.

Nikolas Roerichet többször is jelölték Nobel-díjra: 1929-ben, 1932-ben és 1935-ben.  

A tények után pedig jöjjön egy kis szubjektum: mi tetszik nekem ebben az egészben?

Egyrészt tetszik a tolerancia, ami Nikolas műveiből, képeiből, gondolkozásából árad. Csendben, egyetértésben megférnek egymás mellett a nagy világvallások, Buddha, Síva, Jézus, Mózes és Mohamed is. Ugyanide tartozik, hogy Roerich büszke orosz gyökereire úgy, hogy közben elismeri más népek alkotásait, vívmányait. Nincs kirekesztés, nincs kisajátítás, minden közös, az Emberiségé, minden a Nagy Egész része.    

A másik, hogy a látottak alapján úgy érzem, egy nagy tudású, széles látókörű ember gondolataiba, életébe nyerhettem bepillantást. Azt is sejtem, hogy sok minden azért mond nekem keveset (vagy semmit), mert nem tudom a jeleket értelmezni, nincs meg hozzá a megfelelő háttértudásom. Csak foszlányok úszkálnak a fejemben a keleti vallásokról, felfogásról, amik nem kapcsolódnak össze, nem alkotnak egy szilárd alapot. Ezért talán érdemes volna ezeket a hiányosságokat pótolni először, és utána ellátogatni még egyszer a Roerich Múzeumba. Itt Moszkvában, vagy akár New Yorkban.

Ki tudja...

A Hogyan szerezz barátokat külföldön? (http://elet-uton.blog.hu/2013/10/04/hogyan_szerezz_baratokat_kulfoldon) című bejegyzés nyomdokain tovább haladva ma a követségi, magyar kulturális intézeti rendezvényekről lesz szó.

Ez számomra is hatalmas meglepetés volt itt Moszkvában. Nagyon szuper kis csapat jött össze a követségen, illetve a Balassi Kulturális Intézetben, lelkesek, tettre készek, pozitívak. Plusz a Facebookon, e-mail láncon keresztül működik a Moszkvai Magyarok Klubja, ami szintén izgalmas eseményeket szokott szervezni. Majd két év moszkvai élet után idén májusban mentünk el először a hagyományos családi napra – kérdezték is sokan, hol bujkáltunk addig. :) Foci, asztalitenisz, finom ételek, isteni somlói galuska, BARÁTSÁGOS EMBEREK. Utána még voltunk Mészáros János Elek koncertjén, és most szeptemberben a szezonnyitó büfévacsorán is. Meg persze Michelisz Norbert moszkvai versenyén. Erről írok most egy kicsit bővebben.

Alapból nem szeretem az autóversenyeket. Ugyanaznap azonban, mikor Mészáros János énekelt, a követségen vendégül látták Zengő Zoltánt, a Zengő Motorsport vezetőjét, és Michelisz Norbert WTCC versenyzőt. A WTCC World Touring Car Championship-et, azaz autótúra-világbajnokságot jelent. „OK, nézzük meg ezt is!”- mondtam Andrisnak.

Hihetetlenül kedves, közvetlen csapat! Nagyon jót beszélgettünk, még az én, khmmm, kevésbé szakszerű kérdéseimre is végtelen türelemmel válaszolt Zoltán és Norbi. Nem sokat gondolkodtunk, hamar eldőlt, hogy ott a helyünk a Moszkvai Versenypályán, ez a csapat megérdemli a támogatásunkat!

Szerintem a képeken is átjön valamennyire – nem voltunk sokan, néhány tucat magyar, de higgyétek el, mi voltunk a leghangosabbak, a leglelkesebbek! A fél tribünt piros-fehér-zöldbe öltöztettük, és szurkoltunk, szurkoltunk, szurkoltunk.

Norbi végül harmadik lett az első futamban, persze a legnagyobb rivalgást ő kapta az eredményhirdetésnél.

A Zengő Motorsport jóvoltából a VIP páholyból nézhettük végig a versenyt, és a futamok után lemehettünk a boxba, megnézhettük az autókat, az azokat szállító kamionokat, a garázst, kaptunk egy kis ízelítőt abból, milyen háttérmunka folyik a színfalak mögött.

Nagyszerű, felejthetetlen élmény volt. Azóta sem szeretem különösebben a technikai sportokat, de Michelisz Norbit és a Zengő Motorsportot most már figyelemmel kísérem. Együtt örültünk a moszkvai magyar közösséggel, mikor szeptemberben Norbi megnyerte a Japán Nagydíjat. Persze mondanom sem kell, hogy jövőre is kimegyünk megnézni őt, ha még Moszkvában leszünk.

Hajrá Norbi, hajrá magyarok! :)