2014.08.06.
07:46

Írta: fannie

Kincsek Moszkva környékén – Arany Gyűrű

Ha úgy gondolod, Moszkvában nincs elég hagymakupola, vagy nem érvényesülnek eléggé a 20. századi építészeti remekművek mellett, ideje meglátogatni az Arany Gyűrű városai közül néhányat.

Ezek a fővárostól északkeletre fekszenek egy körülbelül 770 kilométeres kör mentén a Volga és a Kljazma (Клязьма) folyók között, egy kifejezetten termékeny területen, amely mindig fontos szerepet játszott Oroszország gazdasági és politikai életében is. Azt hiszem, most már nem kell túlzottan magyarázni, honnan jön az Arany Gyűrű (Золотое кольцо) elnevezés. Hagyományosan nyolc városról van szó: Szergijev Poszad, Pereszlav-Zalesszkij, Rosztov, Jaroszlavl, Kosztroma, Ivanovo, Szuzdal és Vlagyimir. Újabban hajlamosak ezeken kívül hozzácsapni a listához minden olyan helységet Moszkva környékén, amit valamilyen okból érdemes megnézni, de mi maradjunk most a tradicionálisabb változatnál.

Gyakran hívják őket szabadtéri múzeumoknak is – gyönyörű épületekkel dicsekedhetnek, amelyek nagyrészt a 12. és a 17. századok között épültek. Templomok és székesegyházak, kolostorok, kremlinek sora bűvöli el a látogatókat.

Nekünk eddig az említett városok közül ötöt sikerült meglátogatnunk, ezekről fogok most bővebben szólni, illetve őket mutatja be a cikkhez csatolt slideshow is.

Kezdjük Szergijev Poszaddal, ami a legközelebb van Moszkvához, a google maps szerint mindössze 75 kilométerre a központtól. Itt található az orosz ortodox egyház legfontosabb kolostora, a Szentháromság-Szergij-kolostor, amelyet a 14. század első felében alapított Szergij Rodanezsszkij, a mai napig az egyik legjobban tisztelt szent Oroszországban. Ő volt az, aki a kulikovói csata előtt megáldotta Doni Dmitrij moszkvai nagyfejedelmet, és Dmitrij végül győzelmet is aratott a mongolok felett. A helység sokáig csak egyházi funkciókat látott el, majd a 15. századtól már falvak is tartoztak hozzá. Városi rangot mintegy kétszáz évvel később kapott.

Szent Szergij követői a 14. századtól országszerte alapították a kolostorokat a Szergijev Poszad-i mintájára, ennek is köszönhető, hogy ez utóbbinak minduntalan növekedett a tekintélye, amit a mai napig megőrzött, vagy mondhatjuk úgy is, amit mára visszaszerzett a szovjet idők nehézségei után.

Maga az épületegyüttes 1993-tól kezdve az UNESCO Világörökség listáját gazdagítja. Mindenképpen érdemes felkeresni, tényleg felemelő szépségűek a kék és aranyszínben pompázó kupolák, a 88 méter magas harangtorony, vagy a személyes kedvencem, a kedves kis díszkút a harangtorony előtt a tér közepén.

A következő nevezetesség Pereszlavl-Zalesszkij volna, de mi csak fővárostól 216 kilométerre található Rosztovban álltunk meg, amit szoktak Velikijnek, azaz Nagynak is hívni, hogy ne keveredjen össze Rosztov-na-Donuval, ami viszont a Don folyónál fekszik. Első említése 862-ből maradt ránk, de akkor már kiemelkedő jelentőségű településként szólnak róla, tehát több száz évvel, talán fél évezreddel is idősebb Moszkvánál. Alapításakor szláv népek még nem éltek a környéken, finnugor rokonaink laktak erre.

Sokáig az egyik legfontosabb orosz fejedelemség központja volt. 1474-ben csatolják a Moszkvai Nagyfejedelemséghez. Mára minden jelentőségét elvesztette, mindössze 31 ezer lakost számlál, gyárait, üzemeit nagyrészt átköltöztették nagyobb központokba, főként Jaroszlavlba. Míg a többi városban mindenhol építési és restaurálási munkálatok folytak, mikor meglátogattuk őket, Rosztov teljesen elhagyatott volt, kissé ütött-kopott, zöld és szürke kupolás Kremljével szomorúan állt a szemerkélő esőben. Maga a város is eléggé lepusztultnak, kihaltnak tűnt. Ennek ellenére, ha teheted, állj meg, akár csak egy órára is, hiszen mindenképpen útba esik, ha már az Arany Gyűrűn jársz. Az is lehet, hogy hamarosan Rosztovot is felújítják, őszintén remélem, mindenképpen érdemes volna. Az itt gyártott fekete zománcos kerámiák egyébként elég népszerűek Oroszországban.

Haladjunk tovább, még kb. 50 kilométer, és megérkezünk Jaroszlavlba. Itt mi megszálltunk egy kedves, fiatal házaspárnál egy éjszakára Couchsurfinggel, úgyhogy elég sok időnk volt körülnézni. Meséltek nekünk Bölcs Jaroszlávról, aki a 11. században megalapította a várost. Állítólag a város címere is neki állít emléket, hiszen ő volt az, aki két nagy folyó találkozásánál szekercével megölt egy hatalmas medvét. Még most is mosolyognom kell azon, ahogy először reagáltak a megkeresésünkre: „Biztos, hogy a mi kis városunkat akarjátok megnézni?” Akkor egy kicsit elbizonytalanodtam, de ma már nem értem, mit furcsállottak ezen, Jaroszlavl igenis nagyon szép hely. 2005-től városközpontja szintén a Világörökség része.

Ami először eszembe jut két év távlatából, mikor rá gondolok, az a rengeteg templom, de rögtön másodikként beúszik a Volga is a képbe, amelybe itt fut bele egy másik fontos folyó, a Kotoroszl. Kellemeset hajókáztunk nyugodt vizeiken vendéglátóinkkal.

Egy másik út alkalmával látogattuk meg Vlagyimirt és Szuzdalt, szintén mindkettő UNESCO listás.

Kezdjük a beszámolót az utóbbival. Ismét csak a 11. századra száll vissza története, a norvég sagákban említik „déli városként” (Sursdalal vagy Sudrdala). Valaha ez a helység is politikai, fejedelemségi központ volt, később aztán inkább vallási centrumként vált jelentőssé. Volt egy idő, amikor minden 10 családra jutott itt egy templom.

Bár kisebb, mint Rosztov, mindössze 10 ezer lelket számlál, ott jártunkkor sokkal pezsgőbb volt annál. Volt egy kedves kis piaca, ahol orosz kézműves termékeket lehetett vásárolni, többek között a fényképeken is látható csizmákat, de idős nénik lelkesen kínálták a kovászos ubit is 10 literes üvegekben. Jól néztek ki, komolyan elgondolkodtunk rajta, hogy veszünk belőlük, de motorral voltunk, ami okozott némi logisztikai kihívást.

Szintén Szuzdálban történt meg velünk, hogy egy turistacsoport minden tagja külön le akart velünk fényképezkedni, nagyon tetszett nekik a bőr védőruhánk. Nem voltak kevesen. Találd ki, milyen országból származtak. ;)

Egyébként a város nagyon takaros, nem csak a vallási épületek, meg a Kreml, de a lakóházak is, sok közöttük a hagyományos faház díszített ablakokkal, amik nekem nagyon tetszenek. Az egész helynek van egy vidéki bája. Nagyjából egy főút van, ha arról letérsz, akkor könnyen földúton találhatod magad. Mi tettünk egy rövid kört gyalog a patak partján a város melletti mezőn is, hogy ebből a perspektívából is megnézhessük a tornyokat.

Végezetül elérkeztünk Vlagyimirbe, 190 km-re vagyunk Moszkvától. Megint csak valamikori fejedelemségi központról van szó. Állítólag 1108-ban alapította II. (Monomakh) Vlagyimir kijevi nagyfejedelem, akiről a nevét is kapta. Virágzásának időszaka a 12. század közepétől a 13. század közepéig, a mongol hódításokig tartott. Ebből a korból számos épület maradt ránk, például az Arany-kapu vagy az Istenanya Elszenderedése-székesegyház.

Ami minket illet, az öt város közül első helyezettnek mindketten Szergijev Poszadot kiáltottuk ki, ami kifejezett szerencse, mivel Moszkvához az van a legközelebb, így könnyű oda eljutni. Nálam második helyezett Szuzdál, aztán következik Jaroszlávl, majd Vlagyimir, és végül Rosztov. Andris csak az aranyérmet osztotta ki, de rövid eszmecsere után kiderült, hogy Rosztovra nem is emlékszik…

Ami a maradék három várost illeti az Arany Gyűrűn, azok történetét is megírom majd, amint lesz szerencsénk meglátogatni őket.

2 komment

Címkék: videó Moszkva Arany Gyűrű

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-uton.blog.hu/api/trackback/id/tr766574855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cormorant 2014.08.06. 12:03:42

Nos az első helyezettnek kihozott Szergijev Poszadról írnék pár szót:
1. Közel Moszkvához van. Igen, távolságban. Autóval hétvégén oda-vissza 3 óra alatt tettük meg a távot. Nem, nem a csúcsidőben, hanem azon kívül. Ja és a kocsit én vezettem moszkvai stílusban:)
2. A templomok belül tele vannak bóvli vallási és mindenféle egyéb műaranyozott emlékeket árusító pultokkal, üzletekkel, mozdulni nem lehet a boltosoktól és a vásárlóktól.
3. Törvénytisztelő ember lévén előre, magamtól vásároltam fotozáshoz engedélyt. Nem vagyok profi, csak családi fotók és az emlékek megörökítésére lett volna szükségem.
Amikor a fent említett boltokat vigyázó őr észrevette, hogy fotózom, odarohant és igen szigorúan megtiltotta a fotózást. Megmutattam az engedélyem, azt mondta, hogy az oda nem érvényes (még egyszer, a műemléki templomon belül voltam)
Továbbá követelte, hogy adjam oda a gépemet (értsd a mobilomat)és töröljem a felvételeket, mert különben rendőrt hív. Hívott, de én addigra elmentem, mást már nem néztem meg és gyarapítottam eggyel az oroszokkal szembeni ellenérzéseimet.

fannie · http://elet-uton.blog.hu/ 2014.08.06. 12:16:04

@Cormorant: Mi motorral voltunk, azzal egy kicsit gyorsabb, te tény, hogy számolni kell a forgalommal, mint Moszkvában és annak környékén mindenhol.
Az oroszokkal meg vagy szerencséje van az embernek, vagy nem. Nekünk csak egy nénivel akadt ott problémánk, aki nem akarta megérteni, hogy nem értünk oroszul, csak magyarázott nekünk, elállta az utat, nem tudtunk elindulni sem a kétkerekűvel. A végén annyira belelovalta magát a dologba, hogy már üvöltözött. Hogy mi baja volt, a mai napig nem tudom. Szegénynek szerintem nem nagyon voltak otthon.
süti beállítások módosítása