Itt a hétfő. Általában senkinek nem ez a kedvenc napja, ezért arra gondolom, nem olyan nagy baj, ha egy kicsit tovább rontom a hangulatot… :) A jó hír az, hogy végül mégsem raboltak ki minket, és mint szokták volt mondani, minden jó, ha a vége jó.
Úgy tűnik, sikerült lakást találnunk. Szombaton elmentünk az egyik IKEÁ-ba vásárolgatni. Ott voltunk egész nap, hat óra felé fáradtan álltunk a buszmegállóban – végre indulhatunk hazafelé. Megérkezik a marshrutka, elkezdődik a lökdösődés. Éppen a jegyeket vettem meg, amikor hallom a hátam mögött Andris hangját – „What the hell!” „Mi a fene van!”
Az történt, hogy a lökdösődést kihasználva három konyhaszekrény méretű legény beállt Andris mögé, és megpróbálták kinyitni a hátizsákját, nyilván értékek után kutatva. Szerencsére Andris észrevette a machinációt, levette gyorsan a táskát a hátáról, és biztonságba helyezte. Így nagyjából véget is ért a történet.
Moszkvával (illetve Budapesttel) kapcsolatban egyébként gyakorlatilag minden turistáknak szóló összefoglaló figyelmeztet erre a veszélyre, nekünk ez volt az első személyes tapasztalatunk a téren – azért ez nem is annyira rossz, több mint két év elteltével. És ahogy írtam, végül ez is jól végződött. :)
Moszkva hatalmas város, nyilván van itt mindenféle ember – zsebtolvajféle is. A józan paraszti ész diktálta óvatossági szabályokat mindenképpen érdemes betartani: csak a szükséges dolgokat cipeljük magunkkal, nem lobogtatunk rubelkötegeket, drága fényképezőgépet, mobiltelefont, hasonlókat nyilvános helyeken, általában is kerüljük a feltűnést. Ami értékünk van, azt nehezen hozzáférhető helyekre pakoljuk, dokumentumokat lehetőleg elkülönítve tároljuk, ahogy a bankkártyát is. Hogy a konkrét esetről beszéljek: a céltárgynak kiszemelt hátizsákban sem volt elérhető helyen semmi értékes, a zsebben, amit kinyitottak, egy tucat cukorkát találhatott csak kíváncsi barátunk. Nem mondom, azt is sajnáltam volna tőle, de több is veszett a Don-kanyarnál.
Már csak azért is érdemes inkább a megelőzésben gondolkozni, mert moszkvai (orosz) rendőrség messze földön híres, vagy inkább hírhedt korruptságáról, alacsony hatékonyságáról. Erről már írtam máskor is – számomra rejtély például, hogy lehet egy városnak ilyen rettenetes a közlekedése, ahol egyébként minden sarkon ott áll egy rendőr. Oroszul nem beszélő külföldieknek ezen kívül még meg kell küzdeniük a nyelvi korlátokkal is. Nem nagy szórakozás, hidd el nekem, inkább kerüld el ezeket a helyzeteket, amennyire csak lehet.
Ami az útlevelet, belépési és regisztrációs kártyát illeti, ezeknek az eredeti példányát kell magadnál tartani, nagyon vigyázz rájuk. Van, aki csinál róluk fénymásolatot, és csak azt viszi magával, de ez nem szabályos, könnyen beleköthetnek. Tavaly az egyik vendégünk direkt otthon hagyott minden okmányt, nehogy ellopják. Na, eddig ez volt az egyetlen alkalom, amikor igazoltattak minek utcán – szerencsére éppen őt nem, el tudott mögöttünk slisszolni, így nem lett baj. Erre azért oda kell figyelni. Ha messziről látszik rajtad, hogy nem vagy orosz (pl. bőrszín, arcforma, stb.), akkor sanszos, hogy többször meg fognak állítani, kérni fogják a dokumentumokat, erre a rendőrségnek minden kifejezett ok nélkül lehetősége van. Oroszországban, főleg Moszkvában az illegális bevándorlás komoly probléma, ez az egyik módszer, amivel védekezni próbálnak.
Ha bajba kerültél, és minden kötél szakad, azonnal hívd a követséget, legyen meg a telefonszámuk:
http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/RU/HU
Tapasztalatból mondom – Moszkvában egy nagyon segítőkész, hatékony csapat dolgozik, nem hagynak magadra, amit lehet, megteszik az érdekedben.
Azért nem kell ezt a kérdést túldimenzionálni, mondom, velünk az első ilyen eset több mint két év után történt meg. Manapság Moszkva már nem az a bűnfészek, mint a kilencvenes években volt.
De persze azért nem árt az elővigyázatosság.
További szép napot, kellemes hétfőt mindenkinek! :)
