2013.10.09.
06:00

Írta: fannie

Mi az a Couchsurfing?

cs_1381214156.jpg_282x178

Annyiszor utaltam már rá különböző posztokban, utazások alkalmával, vagy a Hogyan szerezz barátokat külföldön? című bejegyzésben… De mi is az a Couchsurfing (CS)?

Ez egy interneten keresztül szerveződő csoport (www.couchsurfing.org), amelynek legfőbb célja, hogy a tagok ingyen lakhassanak egymásnál. Csinálsz egy profilt, ahol írsz magadról, érdeklődési körödről, hol jártál már, bemutatod a lakásodat is, ahol vendégeket tudsz fogadni. Így remélhetőleg olyan emberek fogják felvenni veled a kapcsolatot, akik hasonlóan gondolkoznak, mit te. Aztán persze fontos funkciója a profilnak az is, hogy a frissen szerzett barátok úgynevezett referenciát hagyhatnak rajta rólad, amiből mindenki tudja, hogy nem vagy egy egyensúlyából kibillent pszichopata, és mindenki biztonságban érezheti magát nálad, veled.

Kicsit meredeken hangzik? Lányként én sem vágnék bele egyedül, legalábbis az ott alvásba nem, ketten Andrissal viszont már nagyon jó párosítás vagyunk! És micsoda élményekben volt részünk a couchsurfingnek köszönhetően! Hogy rögtön a legfontosabbat említsem: egy CS találkozón ismerkedtünk meg… :)

Mert nem csak szállást ajánlhatsz fel az oldalon, sőt úgy is beállíthatod a profilodat, hogy aludni nem is lehet nálad, de szívesen találkozol egy kávéra, megmutatod a várost, a turisták által kevésbé ismert titkos helyeket, azt, hogyan élnek a helyiek. Igazából az egésznek ez az igazi értelme, legalábbis számomra. Aztán rendszeresen szerveződnek találkozók is, nyelvi csoportok, kirándulások, amelyen részt vesznek helyiek, a városban élő külföldiek, és az éppen arra járó turisták is.

Hogy ez neked olyan fapadosnak tűnik? Biztos csak a húsz éves hippik vesznek részt ilyenben, akik egy szem hátizsákkal járják körbe a világot, stoppal, az árokparton aludva? Ne hidd! Az igaz, hogy többségben vannak a 20-35 éves közötti emberkék, de nem beszélhetünk kizárólagosságról – megismertünk például egy CS családot Németországból, akik egy hat hónapos és egy három éves kisfiúval utazták körbe Oroszországot. Mi éppen az előtt találkoztunk velük, hogy felszálltak volna a Transzszibériai Expresszre. Azt meg, hogy kivel kerülsz kapcsolatba, te határozod meg. Csak nyitottnak kell lenni, és körül kell nézni az oldalon. Nekem nagyon bejött.

Olyan kedves emberekkel találkoztunk így! „Szia, XY vagyok, ez itt a lakásom, itt a kulcs, holnap reggel korán kelek, de ti csak aludjatok nyugodtan! Aztán este majd együtt vacsorázunk, jó?” Extrémnek hangzik? Pedig szinte mindegyik CS ott alvás így kezdődik! :)

Mi fogadtunk már vendégeket Moszkvában couchsurfingen keresztül Svájcból, Szlovéniából, Finnországból, és aludtunk Jaroszlavlban, Szentpéterváron, Kijevben, Minszk mellett két helyen, Magyarországon Lovásziban, Szlovéniában… sok városban. Általában párok jönnek hozzánk, és mi is párokhoz, családokhoz megyünk vendégségbe.

A lényeg nekem tényleg az, hogy sok érdekes embert megismerhetünk így, akik bemutatják kultúrájuk egy részét, beszélgetünk, kiderül, miben vagyunk hasonlóak, és miként látjuk esetleg másnak a világot. Megkóstoltuk mi számos nemzet ételét, italát, például a belorusz nyírfakéreg-üdítőt, jártunk Kijevben a mesefigurák parkjában, és rájöttünk, hogy a finneknek legalább annyira morbid sokszor a humoruk, mint nekünk, magyaroknak. És nem szeretik, ha búcsúzóul arcon puszilják őket, de erről már írtam tegnap. :)

Hát, ez a couchsurfing. Ha kedvet kaptál, nézzél körül az oldalukon, vagy látogass el egy találkozóra a városodban. A budapesti nagyon jó szokott lenni, 30-40 ember az egész világból. Igazi multikulti környezet. Izgalmas! :)

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok expat hasznos információk

2013.10.08.
12:06

Írta: fannie

A nyugdíjasok helyzete Európában

nyugd_jasok_1381226291.png_807x607

Összesen a világ 91 országát vizsgálták, ebből Magyarország a negyvenedik helyet szerezte meg. Itt most csak az európai országok adatai láthatók.

Szempontok: anyagi biztonság, egészségügyi helyzet, foglalkoztatás és képzettség, általános életkörülmények.

Összességében középmezőny vagyunk, DE ami számomra nagyon meglepő: anyagi biztonság (income security) szempontjából a tizenkilencedikek!

Ami Oroszországot illeti, a helyzet elég tragikus. Összességében 78. hely, anyagi biztonság (income security): 69., általános életkörülmények: utolsó előtti, kilencvenedik!

Éppen tegnap jött oda hozzám egy idős néni a boltban, hogy neki tudnám-e adni a matricákat, amit a vásárlásért kapok. Ha elég összejön belőle, kap egy késkészletet. Máskor a visszajáró aprót szeretnék. És olyan is volt, hogy a McDonald’s-ban a maradék krumplimra startolt rá a nénike. Szomorú.


Ha jobban szeretnéd látni a kimutatás adatait, katt a képre.

Ebből a cikkből szereztem tudomást az összehasonlítás létezéséről: http://penzugyiszemle.blog.hu/2013/10/05/hol_a_legjobb_nyugdijasnak_lenni.

Szólj hozzá!

Címkék: Oroszország számokban

2013.10.07.
06:00

Írta: fannie

Élni és élni hagyni külföldön

Kulturális sokszínűség – a külföldi élet elengedhetetlen velejárója. Nem csak a választott város lakosaival fogsz kapcsolatba kerülni, de esélyes, hogy más expatokkal is, a világ minden tájáról. Sokaknál ez az egyik vízválasztó – mennyire tudod tolerálni a másfajta hozzáállást, mennyire tudsz elszakadni az otthoni, megszokott dolgoktól. Ha ez nem megy, akkor külföldön élni valószínűleg számodra csak végeérhetetlen kínlódás lesz. Ha nyitott vagy, és alkalmazkodó, összehasonlíthatatlanul könnyebb a dolgod, de akkor is keveredhetsz fura szituációkba, nehezebb helyzetekbe.

Itt vannak mindjárt az előítéletek. A negatívak különösen rosszul eshetnek. Irányulhatnak a magyarok, vagy általában a külföldiek ellen.

Olaszországban például előfordult néhányszor, hogy a filmipar egy bizonyos ágában jártasabb urak szeme furamód felvillant annak hallatán, hogy Magyarországról jöttem. Cicciolina és Henger Éva megalapozta a hírnevünket arra, és az sem tett kifejezetten jót a magyar hölgyek megítélésének, hogy az olasz turisták alkalmanként meglepő nyitottságot tapasztalhatnak néhányuk részéről. Ami alapból nem zavar, az már igen, hogy egyesek ez alapján ítélnek meg engem is. Mondjuk a háziorvosom. Vagy a munkatársam.

Oroszországban konkrétan a magyarokkal kapcsolatban nem tapasztaltam ellenérzést, de általában a külföldiekkel szemben igen. A legszélsőségesebb sztorim a következő: a boltban egy idősebb úr szólt hozzám, nem értettem, mondtam neki, hogy nem beszélem a nyelvét. Erre elkezdett velem kiabálni, hogy külföldiek, Hitler, meg 1945. Én meg álltam ott tátott szájjal, mind a 31 évemmel. Én akkor nagyon mérges voltam. Mikor Andrisnak elmeséltem a sztorit, ő jót nevetett rajta. Neki van igaza.

Aztán ott vannak a „pozitív” előítéletek, amik néha lehetnek legalább olyan zavaróak, mint a negatívak. Oroszország: a külföldi férfi gazdag, jó party. Így bizonyos összejöveteleken (couchsurfing találkozók) Andrisnak elég nagy sikere volt a helyi hölgyek körében, egy ideig legalábbis. Amikor viszont megtudták, hogy létezik egy (akkor még csak) komoly barátnő státuszú hölgyemény, én, gyakorlatilag köszönés nélkül hátat fordítottak neki, és mentek a következő kiszemelthez. Én ezt zavaró tényezőként írom le, valaki nem szereti, ha pénztárcának nézik. Van ennek egy másik vetülete is, szintén Oroszországban jellemző, hogy a piacon a zöldség rögtön kétszer annyiba kerül, ha kilóg az akcentusod. Ezt azért már tényleg viszonylag kevesen fogadják jókedvűen, széles mosollyal.

Mindenhol vannak erőteljes skatulyázásra hajlamos emberek. Mi lehet a megoldás? Szituációtól függően megvéded magad (pl. ha hosszabb távon „össze vagy kényszerítve” az illetővel, olasz kolléga), vagy elengeded a füled mellett (orosz bácsi esete), és egyébként megválogatod, kivel tartod a kapcsolatot, kivel nem. Plusz odafigyelsz, hogy te ne ess ugyanebbe a hibába. Ez akár nehezebb is lehet, mint ahogyan első hallásra tűnik. Ha őszinte vagyok magamhoz, be kell vallanom, hogy egy ideje már messzire elkerülöm az orosz piacokat.

Az egyik szembeötlő nehézség külföldön a helyi nyelv ismerete. Elég sanszos, hogy a magyar nem lesz elég, kommunikálni pedig kell. Persze mikor az ember ismerkedik egy új nyelvvel, óhatatlan, hogy belekeveredik néhány röhejes helyzetbe. Jó sok évvel ezelőtt, még az egyetem alatt Olaszországban pincérnőként dolgoztam a nyáron. Sikerült az egyik vendégnek a ház specialitásaként nyúl helyett egy „hülye barmot” ajánlanom. A nyúl coniglio, a barom coglione. Majdnem ugyanaz. :)

Itt Moszkvában most éppen megint lakást keresünk, és mivel valamennyire már gagyogok oroszul, az én feladatom, hogy felhívjam a hirdetésekben megadott telefonszámokat, leegyeztessek találkozókat, majd személyesen megbeszéljem a megbeszélnivalót az ügynökökkel. Nagyon messze vagyok attól, hogy tökéletesen ki tudnám magam fejezni, de nem is ez a lényeg. Ha addig nem szólalsz meg, míg anyanyelvi szintre nem kerülsz, akkor valószínű, hogy örökre néma maradsz. Hibázni kell, abból tanulsz, úgy jutsz előre.

Mondjuk nem volt mindig egyértelmű számomra, hogy meg akarok-e küzdeni az orosszal. Mi elég rövid időre jöttünk ide, és Moszkva után sem haza vesz majd az utunk, hanem egy újabb külföldi országba, ami lehet Kínán át Dubajon keresztül Brazília. Vajon hány nyelvet tudok még megtanulni? Majd kiderül, de egy újlatin és egy szláv nyelvvel a tarsolyomban már elég jól fogok állni. :)

Érdekes kihívásokat jelent a személyes szféra tiszteletben tartása is. Legviccesebb sztorim ezzel kapcsolatban a finn vendégeinkhez kötődik. Két éjszakát töltött nálunk egy pár Helsinki mellől (couchsurfing). Nagyon jól éreztük magunkat együtt, jókat kajáltunk, beszélgettünk. A búcsúzáskor aztán sikerült őket teljesen lesokkolnom két arcra adott puszival. A lány szabályosan ledermedt, úgy nézett ki, mintha pofon vágtam volna, tisztára kivörösödött, szemébe kiült a rettenet. A fiú már talán számított a merényletre, de látszott rajta, hogy ő sem nagyon tudja, mit csináljon, mi az elvárt magatartás. Náluk ez nem szokás, keményen megsértettem a magánszférájukat. Nem akartam, mégis.

Utána egyből eszembe jutott az egyik olasz barátnőm, aki arról lelkendezett, az olaszok mennyire közvetlenek, barátságosak. „Vagy tolakodók.” Mondtam én halkan. Serena először meglepődött, aztán elgondolkozott (!), végül ijedten kérdezte, hogy ő ugye nem volt velem soha tolakodó. Mosolyogtam rajta, persze, hogy előfordult, magyar mércével, de ő olasz, és én úgy is állok hozzá. Tehát a válaszom az volt: Nem, nem voltál tolakodó.

Ami az oroszokat illeti, a magyarok szerintem valahol az oroszok és az olaszok között vannak. És a finnek még az oroszok után. Itt Moszkvában egy puszit azért adunk, ami szintén tud tréfás lenni, mert én reflexből hajolok (hajoltam) a másodikért, el lehet képzelni a szerencsétlenkedést.

Amikor az orosz barátnőmet meghívtam hozzánk majdnem 4 hónap ismeretség után vacsorára, teljesen meg volt illetődve, hogy ezt most komolyan gondoltam-e, ő egész életében vagy hat embert hívott el magához, az intim szférájába, a lakásába. Akkor eszembe jutott, hogy most lehet, hogy én vagyok a tolakodó. :) Minden csak viszonyítás kérdése.

Következő témakör a tabuké. Általában minden kultúrában vannak területek, amiket jó, ha óvatosan közelítünk meg.

Mikor oroszra jártam az egyetemre 2011-ben, a csoportban az arabok és a brazilok voltak a legtöbben. Nem szóltam semmit, mikor az egyik algériai srác elmondta, hogy neki orosz a felesége, ortodox vallású, de majd Allah megtéríti, ha úgy akarja. Nekem ez a gondolkodás furcsa, de nem az én dolgom, minek szóljak bele?  

Én soha nem próbáltam meg rábeszélni arab ismerőseimet, hogy ne hordjanak fejkendőt. Esetleg udvariasan megkérdeztem, hogy megy ez náluk, van-e olyan, aki nem hordja, nincs-e belőle problémája. Ismertem egy iraki lányt, aki kieresztett hajjal járt itt Moszkvában, sőt házasságon kívül esett teherbe, és a többi iraki, akik láthatóan viszont vallásosak voltak, nem közösítette ki, teljesen normálisan viselkedtek vele. Erről a hírekben nem olvasni, csak azt írják meg, hogy Angliában vagy Franciaországban hogyan lincselte meg az arab család a megesett lányt. Pedig biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki mást tapasztal.

Az oroszoknál is vannak érzékeny területek, ilyen a második világháború, amire szeretnek úgy gondolni, hogy azt egyedül ők nyerték meg, ők mentették meg a világot, de legalábbis Európát. Ebből kifolyóan minden veterán félig szent, május 9-én, a Győzelem napján sokan kiírják az autójukra, hogy „Köszönet a győzelemért, nagypapi!”, de minimum kitűzik a narancs-fekete emlékszalagot. Olyan témaköröket, mint az orosz (szovjet) katonák viselkedése a „felszabadított” területeken, mondjuk Magyarországon, nem érdemes pedzegetni idegen emberekkel. 

És mi van akkor, ha egyszerűen nem érzed jól magad? Ha szerinted nem jól működik a rendszer? Lehetne jobban csinálni? Több a negatívum, mint a pozitívum? Legyünk őszinték, eléggé valószínűtlen, hogy a te két szép szemedért hirtelen minden megváltozna a befogadó országban. Ez a megszoksz vagy megszöksz tipikus esete.

Én azt vallom, ha saját magaddal, a saját életeddel rendben vagy, akkor gyakorlatilag mindenhol megtalálod a pozitívumot, ahol nem lőnek. De ez már egy másik történet. :)

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok expat hasznos információk

2013.10.04.
06:00

Írta: fannie

Hogyan szerezz barátokat külföldön?

Ma megint egy kicsit rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem, az expat létről lesz szó, közelebbről arról, nekünk hogyan sikerült barátokra, ismerősökre szert tenni külföldön.

Ami Olaszországot illeti, először  ERASMUS-szal kerültem Pisába, és mikor „végleg” kiköltöztem 2006-ban (végül 4 év lett belőle), akkor már voltak ott barátaim, nagyrészt egyetemisták. Nem volt különösebb probléma a beilleszkedéssel, ez adott volt, diákként szinte magától jött. Mindig vannak bulik, ilyen-olyan összejövetelek, események. Mikor az ember már családdal mozog (vagy családot szeretne), kissé megváltozik a képlet.

Mikor 2011-ben kijöttünk Moszkvába, éppen ezért is nagyon más volt a helyzet. Eredetileg csak egy évre szólt a kiküldetés, nem is nagyon kerestük a beilleszkedési lehetőségeket. El voltunk foglalva magunkkal, az esküvőnk szervezésével, azzal, hogy egyáltalán rájöjjünk, hol kell a tejet megvenni, meg hogy éljük túl a telet. Aztán kiderült, hogy még egy év, aztán még egy… Most már a harmadikat kezdtük meg a nyáron.

Lassan elkezdtünk körülnézni, felfedezni, mégis mit tud nekünk ez a hatalmas város nyújtani a szocializáció terén. Kiderült, hogy nagyon is sokat.

Megpróbálom összegyűjteni a lehetőségeket, amiket érdemes kipróbálni, hogy új ismeretségeket köss, esetleg még barátokra is lelj. Nekem is hasznos lesz majd ez a lista, mikor (akármikor) ismét költözünk, új országba, új környezetbe.

  • Facebook: lehet, hogy nem vagy nagy rajongója a közösségi portáloknak, viszont tudnod kell, hogy rengeteg csoport szerveződik ezeken az oldalakon. Akár lakóhely szerint (pl. itt Moszkvában a Moszkvai Magyarok Klubja, vagy a Moscow Expats), akár érdeklődés, hobbi szerint (pl. Moscow Expat Rides Club a motorosoknak, idegen nyelvi csereprogramok, kulturális szerveződések, stb., végtelen számú lehetőség).
  • Couchsurfing: szintén embereket tömörít lakóhely szerint is, akik aztán itt is kisebb csoportokba szerveződhetnek érdeklődési kör alapján. Itt nagyjából mindenki szeret utazni, illetve nyitottak, kíváncsiak új nyelvekre, kultúrákra. Aztán van, aki ezen túl szeret főzni, van, aki fényképezni, mások meg zenélni. Mikor például kitaláltam, hogy mégiscsak meg kellene tanulnom oroszul, feltettem egy hirdetést a Couchsurfingre, és több tucat választ kaptam. Végül két lánnyal vettem fel ténylegesen a kapcsolatot, és ma az ő segítségükkel sokkal jobban haladok a nyelvtanulással, mint annak idején a tanfolyamon. Ezen kívül érdekes lehet teljesen idegeneket is vendégül látni, nálunk már aludtak finn, szlovén, svájci emberkék is néhány éjszakát. Ezekből a találkozásokból barátságok nagy valószínűséggel nem lesznek, de érdekes személyiségekkel hozhat össze a sors, az kétségtelen.
  • Követségi, kultúrintézeti rendezvények: Ez számomra is meglepetés volt, Olaszországban nemigen voltak ilyen kezdeményezések, vagy én nem tudtam róluk, de itt Moszkvában nagy az aktivitás, ami szuper. Bábszínház, családi napok, koncertek, sportesemények. Millió élmény. Legközelebb is oda fogunk figyelni erre a lehetőségre, érdemes.
  • Egyes élethelyzetek is nagyon sok alkalmat adhatnak az ismerkedésre. Gondolom, ha elég nagy gyerek van a családban, rajta (rajtuk) keresztül sok emberrel kapcsolatba kerülsz, erről személyes tapasztalatunk nekünk nincs. Nálunk inkább a motor a mágnes, a legváratlanabb helyzetekben találkoztunk érdekes emberekkel a kétkerekűn keresztül, akikből barátok lehetnek.
  • Itt Moszkvában ott van a www.expat.ru, ahol hasznos információkat találtunk a városról, szokásokról, tapasztalatot cserélhettünk, barátkozhattunk. Minden bizonnyal más országokban, városokban is léteznek hasonló oldalak, vagy akár angol (francia, olasz…) nyelvű nyomtatott sajtóból is ki lehet indulni (pl. The Moscow Times, weblapja is van).

A legfontosabb, hogy neked kell kezdeményezned. Nagy valószínűséggel senki nem fog bekopogni kényelmes kis kuckódba, hogy „Akarsz a barátom lenni?”. :) Érdemes nyitottnak lenni a helyiek, de a városban élő külföldiek, és magyarok felé is.  

Gyakran olvasom különböző oldalakon, fórumokon, hogy a magyarokat messzire kerüld el, mert átvágnak, elvárják hogy minden gondjukat megold helyettük, problémásak. Ezzel én nagyon nem értek egyet, sőt. De! Attól, hogy valaki magyar, még nem biztos, hogy jól ki fogtok jönni, ahogy az sem, hogy eleve már csak rossz, másokat kihasználó ember lehet. Magyarország kicsi, de azért tíz millió ember csak lakik ott. Komolyan reális elvárás lehet az, hogy akkor most mindenki háromra szívbeli jóbarát legyen? Otthon így van? Akkor külföldön miért lenne? Ha a másik magyar, az lehet jó kiindulási pont, mert egy nyelvet beszéltek, egy kultúrából jöttök, de még az sem biztos, hogy mind a ketten szeretitek a túrórudit. :)

Egyszerű, nem vagyunk egyformák, és ez így van jól!

Ha már itt tartunk: nem árt a helyi szokásokkal is tisztában lenni, de erről majd legközelebb írok. Egészen pontosan az lesz a téma: milyen fura szituációkba keveredtünk eddig a kulturális különbségek miatt.

Szép napot és jó hétvégét mindenkinek!

Szólj hozzá!

Címkék: expat hasznos információk

2013.10.03.
07:45

Írta: fannie

V. Moszkvai Kortársművészeti Biennále, Manyezs

dscf5738_1380777550.JPG_1080x810

Tegnap egy szuper kis csapattal ellátogattam az V. Moszkvai Kortársművészeti Biennáléra, ami a Manyezsban látható még október huszadikáig. A vezértéma a fény, ami persze elég képlékeny anyag ahhoz, hogy mindenki más oldalról közelíthesse meg.

Megvallom őszintén, engem a kortárs művészet nem mindig ragad magával, sokszor érzem erőltetettnek, vagy üresnek, esetleg groteszknek. A tegnapi kiállításon is volt azonban néhány ötlet, ami megfogott, ezek közül mutat egyet a bevezető kép. A művész textilből alkotta meg a világ nagyvárosainak hozzávetőleges makettjét, mindegyiket egy-egy külön bőröndbe, amit aztán becsukhatsz, és vihetsz magaddal, bármerre is jársz. A makett néhol elnagyolt, nem pontos, éppen úgy, mint az emlékképek, amik bennünk élnek egy utazás után.

Itt természetesen Moszkva látható, a Boldog Vaszilij-szélesegyház és a  Vörös tér, a Kreml, háttérben a modernebb épületek, az Osztankinói tévétorony, a Hét Nővér egyike, az üzleti negyed épületei.

További képeket itt láthatsz a Biennáléről:
http://hungarian.ruvr.ru/photoalbum/121679529/121680007/

Neked tetszik?

 

Szólj hozzá!

Címkék: múzeum Moszkva

2013.10.01.
06:57

Írta: fannie

Ismét lakást keresünk!

Sziasztok, jó reggelt!

Úgy néz ki, hogy megint nyakunkon a lakáskeresési mizéria, és mivel ez egy egész napos időtöltés - keresés, telefonálás, lakásnézés -, nem nagyon lesz időm a következő napokban új bejegyzéseket írni.

Aki még nem tudja, de kíváncsi rá, miért is kell nekünk 4 hónap után ismét költöznünk, az a "lakás" címke alatt olvashatja tanúlságos történetünket. De egyébként is sok anyagot feltöltöttem mostanában, van miből mazsolázgatni! :)

Szóval a legközelebbi viszontlátásra, addig is minden jót! :)

fannie

UI.: Tegnap már esett a hó. És most is szállingózik éppen. Szép hónapok elé nézünk!

Szólj hozzá!

2013.09.26.
14:00

Írta: fannie

A Kreml - gyors körkép

100_3462_1380180316.JPG_712x534

A reggeli felvezető után kukkantsunk be a Kreml falai mögé, nézzük, milyen finomságokkal csábítanak minket!

Ahogy belépsz a Borovickaja-kapun, néhány méter után bal kéz felől találod a Fegyvertárat (Armoury, Оружейная палата), ami 1808 óta múzeumként működik. Részletes ismertetésére majd a Top 10 látnivaló Moszkvában, rossz időben bejegyzések keretében térek ki, most legyen elég annyi, hogy legalább egyszer érdemes kifizetni a 700 rubeles (kb. 4900 Ft-os) belépőt, a kiállítás gyönyörű, érdekes, gazdag.

Tovább sétálva szintén bal kéz felől a Nagy Kreml-palota (Большой Кремлёвский дворец) vár, ami tudtommal ma nem látogatható, hacsak nem kapsz meghívást olyan eseményekre, mint elnökök beiktatása, békeszerződések aláírása, diplomáciai fogadások, és egyéb hivatalos események. Az épület egyébként elég becsapós, úgy tűnik, mintha háromemeletes lenne, pedig nem is, csak kettő – a második emeletnek dupla sor ablaka van. Magába olvaszt néhány megrongálódott, régi korokra visszaszálló épületet, mint amilyen a Tyerem-palota (Теремной дворец), vagy számos 14-15-16. századi templom. A tervező, Konstantin Thon a napóleoni háborúk után kapta a feladatot, hogy a lerombolt létesítmények helyére tervezzen valami impozánsat, ami vetekedhet a szentpétervári Téli Palotával. Thon kezét dicséri egyébként a Megváltó Krisztus-székesegyház (http://elet-uton.blog.hu/2013/09/10/megvalto_krirsztus-szekesegyhaz_multja_es_jelene#more5505925), és az előbb említett Fegyvertár is.  

Jobbra, a Kreml falain túlra is érdemes kikukkantani, a Moszkva-folyóra, és a partján álló házakra látunk innen.

A Nagy Kreml-palota után következik az Angyali Üdvözlet-székesegyháza (Благовещенский собор). Eredetileg ez volt a cárok személyes kápolnája, és annak apátja volt a család hivatalos gyóntatója. 1484 és 1489 között épült III. Iván megbízásából. Krivtsov és Miszkin pszkovi építészek dolgoztak a katedrálison. Eredeti formája természetesen sokat változott az idők során, IV. (Rettenetes) Iván például többek között ellátta egy előcsarnokkal. Amikor ugyanis már negyedszer házasodott, az orosz egyház szabályai szerint nem léphetett be a templomba, ezért ebből az előcsarnokból hallgathatta csak a szertartásokat. (IV. Iván összesen végül hétszer vette fel a házasság szent kötelékét, az egyház által engedélyezett három helyett.) Az Angyali Üdvözlet-székesegyházban 1918 óta nem tartanak miséket, múzeumként üzemel, ahol meseszép ikonokat tekinthet meg a látogató, például Rubljov képeit.

Kilépve szemben velünk az Arhangelszkij-székesegyház (Архангельский собор) áll. Az építkezést még III. Iván uralkodása idején kezdték meg egy olasz származású építész, Lamberti Aloisio de Mantagnana vezetésével 1505-ben. III. Iván még abban az évben meghalt, végül a munkálatokat 1508-ban fejezték be. A nagyhercegek és cárok, valamint több cárné és herceg is ide temetkeztek, míg I. (Nagy) Péter át nem tette a székhelyet Szentpétervárra. Az egyetlen kivétel Borisz Godunov, akinek holtteste Szegijev Poszágyban pihen. Nagy Péter után már csak II. Pétert helyezték itt örök nyugalomra, aki éppen Moszkvában halt meg. Elég érdekes érzés a szorosan egymás mellé préselt kőkoporsó között kanyarogni a félhomályban, de az azért néhány percet érdemes itt is eltölteni. Iván Ivanovics, IV. Iván fia apja mellett kapott helyet, aki egyben a gyilkosa is volt, az északi falnál pedig azok a hercegek fekszenek, akiket úgy végeztek ki.

Miután ismét kint vagyunk a szabadban, forduljunk balra, és sétáljunk egyet a Katedrális téren. A Kreml legmagasabb épülete a Nagy Iván-harangtorony, amit szintén a 16. század elején kezdtek el építeni, de mai, 81 méteres magasságát Borisz Godunov idején érte el. Állítólag annyira stabil a szerkezete, hogy Napóleon katonái hiába akarták felrobbantani, a torony néhány karcolással megúszta a kalandot. Ennek ellenére biztonsági okok miatt turistákat nem engednek fel a tetejére. Ma huszonkét harangja van, a legnagyobb, az Uszpenszkij-harang 65,5 tonnát nyom.

Az Uszpenszkij-székesegyházról (Успенский Собор) reggel már volt szó Fioravanti kapcsán, most vessünk rá egy-két pillantást közelebbről. 1471-ben tették le az alapköveket, III. Iván ugyanazokat a  pszkovi építészeket bízta meg a munka vezetésével, akik később az Angyali Üdvözlet-katedrálisán is dolgoztak. 1474-ben azonban egy földrengés lerombolta a félkész falakat. Így jött a képbe Fioravanti. A templomot 1479-ben adták át, így ez a Kreml legrégibb egyházi épülete. Ikonjainak és freskóinak nagy része a 17. századra szállnak vissza. 1918-ban ezt a templomot is lezárták, de az a hír járja, hogy a nácik támadása idején Sztálin engedélyezett itt egyetlenegy istentiszteletet 1941-ben, amolyan "soha nem lehet tudni" alapon.

Az Uszpenszkij mögött bújik meg a Szent Szűz ruhájának címzett templom (Церковь Ризоположения) szerényen, ahol egy kisebb kiállítást nézhetünk meg 15-17. századi fafaragásokból.

További épületek a Kreml területén belül a Granovitaja-palota (1487-1492), a Tizenkét apostol temploma (17. sz. közepe), az Arzenál (18. század eleje), a szenátus épülete (18. század, az elnök hivatalos rezidenciája, az Állami Kreml-palota (1961), valamint maga a fal mind a 20 tornyával. Mindenképpen nézd meg a Cár-ágyút és –harangot is, mielőtt a kijárat felé vennéd utadat!

Igen, nem árt, ha egy teljes napot rászánsz a Kremlre, ha mindent alaposan meg szeretnél nézni, ideértve a különböző kiállításokat is!

Ezzel végére értünk a Top 10 látnivaló Moszkvában, jó időben listának (http://elet-uton.blog.hu/2013/09/09/top_10_latnivalo_moszkvaban_jo_idoben), legközelebb új témakörrel jelentkezem!

A viszontlátásra, до свидания!

A nyitóképen a Kreml fala és kupolái a Moszkva-folyó egyik hídjáról.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva moszkvai látnivalók moszkvai Kreml

2013.09.26.
06:00

Írta: fannie

Tudtad? Bevezetés a moszkvai Kremlhez

kreml_1380109972.jpg_1280x886

·         Kreml nem csak Moszkvában van, hanem Oroszország mintegy húsz másik városában is. A legöregebb „fellegvárral”, azaz „Kremllel” Velikij Novgorod dicsekedhet. Annak Szent Zsófia-katedrálisa 1045 körül épült, ezzel elnyerte Oroszország legöregebb (ma is létező) templomának címét, hurrá! Moszkva ehhez képest vagy száz évvel később született. Azzal azonban talán kevesen vitatkoznának, hogy a legszebb Kreml kétségtelenül a moszkvai. Ha más nem, a legismertebb, az tényleg ziher.

·         A moszkvai Kremlnek 20 (!) tornya van, ezek közül a legmagasabb a Trojzkaja, kb. 80 méter. Nem, nem tudom felsorolni az összes tornyot fejből. :P

·         Régen a Szpasszkaja-torony kapuja volt a Kreml főbejárata. A cári időkben szokás volt, hogy aki átment rajta, ötvenszer meghajolt előtte, tiszteletét kifejezve. Ma már a Borovickaja-toronynál van a bejárat, hajlongani nem szükséges, de szerintem örülnének neki a fényképező kínaiak.

·         A Kreml folyosóin állítólag néha találkozni az orosz történelem nagy alakjainak visszajáró lelkével. IV. Iván őszellemessége például leginkább vérvörösen ragyogva szeret sétálgatni, Sztálin viszont inkább hőmérsékletcsökkenéssel jelzi jelenlétét. Ilyen fényképet sajnos nem tudok csatolni, aki nem hiszi, járjon utána.

·         A Kreml falai között látható a Cár-ágyú, illetve a Cár-harang, mind a kettő a legnagyobb a világon a maga nemében. De mint a képen is látszik, a harang el van törve, az ágyú meg állítólag nem működik, valószínűsíthető, hogy soha nem sütötték el. Nem baj, dísznek sem utolsó.

·         Fioravanti, aki a Kreml Uszpenszkij-székesegyházán dolgozott a 15. század végén, bolognai építész volt. Mielőtt III. Iván hívására Moszkvába jött volna 1475-ben, megbízásokat teljesített szülővárosának, a firenzei Cosimo Medicinek, és a magyar Mátyás királynak is (1467-ben, Budavári Palota). A bevezető képen is látható az Uszpenszkij-katedrális, azon a kockán én is szerepelek, innen már szerintem megismered! :)

Délután még jelentkezem egy részletesebb leírással, addig is minden jót!      

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva moszkvai látnivalók moszkvai Kreml

2013.09.25.
14:00

Írta: fannie

A Manyezsnaja tér mesevilága

mese_1380012086.jpg_1280x886

A legnépszerűbb szobor kétségtelenül a Mese a halászról meg a kis halról (Сказка о рыбаке и рыбке) című Puskin-művet idéző, amihez közel is mehetünk, megfoghatjuk, lefényképezhetjük vele magunkat. A gyerekek imádják. A mesében az öreg halász kifogja az aranyhalat, aki szabadságáért cserébe megígéri neki, hogy minden kívánságát teljesíti. Az apó nem akar magának semmit, elengedi a halacskát ingyen, de otthon aztán kap a feleségétől a fejére. Az asszony először egy új teknőt kér a törött régi helyett, majd kényelmes parasztházat, végül fokozatosan odáig jut, hogy cárnő akar lenni. Amikor még ennél is magasabb pozícióra vágyik, az aranyhal visszavesz mindent. Klasszikus történet az emberi kapzsiságról.

A szobrok Zurab Csereteli munkái. Csereteli nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Győzelmi Parkban a Szent György-szobor (ezt a blogon is megnézheted ezen a linken: http://elet-uton.blog.hu/2013/07/29/gyozelmi_park_metromegallo_szent_gyorgy_es_a_sarkany), vagy Nagy Péteré a Moszkva folyónál, amit a Virtual Tourist a világ tízedik legrondább épületének szavazott meg. Hm, ez nem túlzottan hízelgő. Egy másik művét az orosz kormány ajándékozta az Amerikai Egyesült Államoknak a terrorizmus áldozatainak emlékére. A Gyász könnye Bayonne városában áll, New Jerseyben.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva moszkvai látnivalók

2013.09.25.
06:00

Írta: fannie

Kalandozás a Manyezsnaja téren

nyito_kep_1380015097.jpg_1280x886

Ahogy ígértem, itt vagyunk a Manyezsnaja téren! A szovjet időkben nem volt itt semmi különösebb látnivaló, amit a cári időkben építettek, főként a 19. századtól, azt a tankok kényelme miatt lerombolták a huszadik század első felében. Ez a mondat már elég ismerős lehet, ha gyakran olvasod a blogot. :)

Hidd el, ha 1990 előtt már jártál Moszkvában, de most újra erre visz a jó sors, le fog esni az állad. Akkor is, ha most vagy először az orosz fővárosban. Nagyon megkapó látvány a tér szökőkútjaival, csatornáival, virágaival, kedves szobraival, na meg a Föld északi féltekéjét formázó kupolával. De menjünk csak sorjában.

Tegyük fel, hogy metróval érkezel, három állomás is a közelben van: Plosagy Revolucii (Forradalom tér, Пло́щадь Револю́ции), Ohotnij Rjad (Охо́тный ряд) és Teatralnaja (Театра́льная). Csak meg kell találni a megfelelő feljárót a földalatti labirintusból. Ez azért nem egyszerű, sok cirill betűn kell átrágnod magad, mire sikerül, de azért kitartás, ne add fel.

Játszunk olyat, hogy a lovak szökőkútjánál bukkantál fel a felszínre. Ez egyből megadja az alaphangot. Ha meleg az idő, előfordulhat, hogy a helyiek a habok között keresnek menedéket. Vicces az elegáns, energiával teli szobrok körül fürdőruhában (vagy bugyiban) ugráló gyerekek látványa. A város igyekszik elvenni az oroszok kedvét a szökőkutakban fürdőzés szokásától, egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Szemben a Kreml északi falai magasodnak föléd, illetve a Sándor-kert (Александровский сад) hívogat gyönyörű virágkompozícióival, árnyékot adó fáival, meg persze az ismeretlen katona sírjával, a díszőrséggel, és az öröklánggal.

Ha balra fordulsz, akkor a Neglinkaja (vagy Neglinka) folyó felszínre hozott szakasza, egy gondosan kialakított mesterséges kanális mellett sétálhatsz végig, amit orosz mesealakok szobrai díszítenek. A folyó egyébként a 19. századig a Kremlt körülvevő várárkoknak biztosította a vizet egyéb funkciói mellett, ám annyira elszennyeződött, hogy bűzleni kezdett, ezért a föld alá száműzték szegényt. Ma is elég gyakran kell tisztogatni, előfordult már többször is, hogy ott jártamkor nem volt egy csepp víz sem a mederben, csak gumicsizmás munkások szivattyúkkal. Meg persze a mesealakok, értük mindig érdemes kilátogatni.

Nem szabad elfeledkezni a Menyazsnaja tér titokzatos üvegkupoláiról sem. Tudod, mi rejtőzik alattuk? Moszkva legnagyobb földalatti bevásárlóközpontja, az Ohotnij Rjad. Igen, a háromemeletes áruházat éppen ide építették, a Manyezsnaja tér alá, az Ohotnij Rjad metró mellé. És minden csilli-villi, fényes, hívogató, földalatti szökőkúttal, kávézókkal, éttermekkel, számlatan üzlettel. A boltok neve ismerősen cseng, elsősorban a nagy világmárkák képviseltetik itt magukat. A vásárlást nem ajánlom, nagyon drága minden, de érdemes kicsit körülnézni.

A bevásárlóközpont fő kupolája az északi féltekét formázza, városokkal, a terület természetrajzára utaló rajzokkal. Természetesen Moszkvát külön kis háromdimenziós makett jelzi. A kupola tetején Szent György, Moszkva védőszentje harcol a sárkánnyal. Budapestet is megtaláltam a térképen (cirill betűkkel), de sehogy sem tudtam lefényképezni, túl alacsony vagyok hozzá. :P Ez a kupola este tud igazán szép lenni, amikor kivilágítják, úgy sokkal jobban átjönnek a minták.

A mai napon még jelentkezem egy minibejegyzéssel a tér meseszobrairól, holnap pedig irány a Kreml! Addig is szép napot!

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva moszkvai látnivalók

süti beállítások módosítása