Élet-úton

Már elég régóta keringenek a youtube-on kisebb összeállítások, amik az orosz közlekedés jobban sikerült pillanataiba engednek bepillantást: autókról leszakadó részek, piros lámpánál átszáguldó kocsik, szintén pirosban közlekedő, a telefonjukat nyomkodó gyalogosok, zebrán parkolás, felszigszalagozott karosszériák, és a többi, és a többi.

Amíg nem volt személyes tapasztalatom a kérdésben, még viccesnek is találtam a látottakat. Amióta azonban minden harmadik nap vissza kell ugranom a zebrán, hogy teret engedjek egy tilosban még áthajtó négykerekűnek, kicsit megváltozott a hozzáállásom. Mióta minden egyes alkalommal, mikor elsétálok a boltba, az oda-vissza összesen 300 méteren legalább két szabálytalanságot látok, azóta másfelé görbül a szám széle. Mindezt úgy, hogy a város tele van rendőrrel.

Mit jelent ez? Hogy az orosz rosszabb lenne, mint bármelyik másik nép? Rosszabbul vezetne? Nem. Nem hiszem, hogy rosszabbul vezetnének, mint az olaszok, vagy a magyarok. Egész egyszerűen azt jelenti, hogy aki erre jár, az vigyázzon magára, az átlagosnál jobban, tudja, mire számítson. Se többet, se kevesebbet nem kell az egész mögé gondolni. Moszkva egy tizenkétmilliós nagyváros. Már csak ezért is törvényszerű, hogy nagyok a dugók, hogy egy ember hibája is óriási elakadást tud okozni, hogy nagyobb az esély olyannal találkozni, aki nem tud vezetni, mégis volán mögé ül, és hogy az agresszívebb vezetési stílust talán már csak a túlélés érdekében is sokan felveszik. Szóval figyeljetek magatokra, másokra, és sok szerencsét.

Nos, az orosz nép büszke, valaki(k) nem tudta (tudták) tovább nézni ezeket a negatív töltetű videókat, így megjelent egy olyan válogatás is, ami segítőkész, másokra odafigyelő embereket mutat be. Nincs is ezzel semmi baj, ilyen is van. (Megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=TDZo3jjs3b8. A harcosabb szellemű felvételekből számtalan kering a hálón, itt van egy példa: https://www.youtube.com/watch?v=itMdLTd1l4E.)

Amitől viszont enyhe emésztési zavaraim támadtak, az a hozzászólások tartalma volt. Az én Facebook oldalamon olaszul és magyarul is megjelent a youtube link. Az egyiknél a kommentek mondanivalója ez volt: Tök jó, hogy ilyen is van, nem csak a rosszra kell odafigyelni, érdemes a jót is észrevenni. A másiknál: Hát igen, az oroszok is jobban tudják, nálunk meg minden elviselhetetlen, és különben is.

Rátok bízom, hogy eldöntsétek, melyik alaphang tartozik a magyarhoz.

Én ezt tényleg nem érem, segítsetek, mert megakadtam. Hogy miért van akkora divatja nálunk a panaszkodásnak, miért jó mindig a szomszéd kertjét nézegetni?!

Csak zárójelbe tennék fel néhány kérdést ezzel a bizonyos pozitív videóval kapcsolatban:

• Szerintetek miért van rengeteg kocsiban kamera felszerelve? A youtube videók miatt? Ugyan már!
• Miért vet keresztet az idős néni, mielőtt átmenne az úton?
• A másik miért egy forgalmas körforgó bejáratánál akar átkelni?
• Mit keres a totyogó kisgyerek az utca közepén, egyedül?

…

De nem is ez a lényeg: miért indítja be egy ilyen képsor sok emberben kényszeresen azt a gondolatsort, hogy nálunk minden milyen szörnyű? Miért? Ettől várjuk a javulást? A jobb életet? Így akarjuk megoldani a problémáinkat? Hogy saját magunkat köpködjük szembe?

Ha mindenki, aki odaírta, hogy "nálunk ilyen soha nem lesz", feláll, és végrehajt egy jó cselekedetet, máris összejött az öt perces felvételre való. Csak arra figyeljetek, hogy kamera legyen nálatok, mert anélkül, úgy tűnik, nem ér semmit az egész. Nahát.

Mielőtt valaki azt gondolja, túl nagy ügyet csinálok a kérdésből, válaszoljatok erre: ha egy orosznak azt mondod, itt kifejezetten udvariatlanok a pénztárosok a boltban, mit válaszol? Hogy lehet, de gondolj bele, nagyon alacsony a fizetésük, nem tudnak megélni, általában tíz másik emberrel osztoznak az albérleten is. Ha egy olasznak megemlíted, a maffia bizony szörnyű dolog, rögtön kész a válasz, igen, sajnos ott a maffia, de nézd meg, mi mindent adtunk a világnak, micsoda művészeket, tudósokat, és persze a pizzát meg a tésztát. Ha egy magyarnak mondod, hogy a magyarok munkakerülők, jó eséllyel rávágja, hogy így van, és még lopnak, csalnak, hazudnak is. Sajnos túlzás nélkül állíthatom, számtalan ilyen beszélgetésnek voltam már fültanúja. Számomra ez több mint megdöbbentő. És nagyon, nagyon szomorú. Érdemes volna rajta elgondolkodni.

Végezetül egy mondást idéznék azoknak, akik irigylik az oroszoktól a közlekedési moráljukat.

Vigyázz, mit kívánsz, mert egyszer még valóra válik.

Ahogy ígértem, itt egy rövid lista azokról az éttermekről, amiket jó szívvel tudunk ajánlani minden erre járónak.

Torro Grill and Wine Bar

Az aktuális kedvencünk a Torro Grill and Wine Bar étteremlánc Universitet metrómegállónál levő egysége, ők voltak azok, akik megleptek minket egy kis epres szorbettel a vacsora végén. Egyébként is nagyon szimpatikus a hely. Amolyan amerikai típusú steak house-ról van szó, ennek megfelelően van berendezve, és a kínálat is eszerint alakul. Az árak teljesen rendben vannak moszkvai viszonylatban, van angol nyelvű menü, és angolul tudó pincér is. A kiszolgálás eddig mindig gyors volt és pontos, a steak nagyon jó. (A sajtburgert annyira azért nem ajánlom.) Széles a választék borok tekintetében is, hazánk is képviseltetve van tokaji fehérrel az étlapon. (1,25 dl ára 480 rubel, azaz kb. 3400 forint).

A nem dohányzó rész ugyan nincsen teljesen elválasztva a dohányzótól, ezzel eddig szerencsénk volt, sikerült valahogy mindig füstmentesen megvacsoráznunk. Ha úgy döntesz, kipróbálod a helyet, javaslom, hogy mindenképpen foglalj asztalt, vagy igyekezz korán odaérni, mivel jó a hely, elég népszerű is.

Visszatérve a menühöz, engem mindig megmosolyogtat, hogy az ételek listája közé-mellé odaszúrnak egy-két közvetlenebb megjegyzést, például: „A hamburger elfogyasztásához nem kell kés vagy villa. Csak elrontod vele a burgert, megsértesz számos természeti törvényt, és ezen kívül arra készteted a szakácsot, hogy őrjöngve rohangáljon körbe-körbe egy spatulával a kezében. Kérünk rá, csak vedd kézbe nyugodtan a szendvicsed, jobb lesz így mindenkinek.” Vagy: „Anton és Kirill szabályai steakevéshez: Soha ne rendelj jól átsütött steaket. Mérgesek leszünk tőle. Vágd félbe a húsodat, és bizonyosodj meg róla, hogy a sütési mód megfelel az általad kértnek, ha nem, add vissza a húst, és mi készítünk neked másikat. Jó étvágyat!”

Nos, úgy tűnik, azért a szakácsokkal és a tulajokkal itt vigyázni kell, de ha bevállalod ezt az igazán elhanyagolható kockázatot, szerintem nem fogsz csalódni. A városban összesen hat Torro étterem van (Proletarszkaja, Seremetyevszkaja, Beloruszkaja, Recsnoj Vokzal, Paveleckaja), mi eddig csak az Universitetnél voltunk, de ott már többször.

Weboldal oroszul: www.torrogrill.ru. Itt megtalálható a menü is árakkal, miegymással.

Beverly Hills Diner

A Torro Grillnél említettem, hogy ott annyira nem ajánlom a sajtburgert. Viszont a Beverly Hills Dinerben annál inkább.

Igazi amerikai érzés: piros cadillac a terem közepén, Elvis, Betty Boop, szőkeségek hada, sztárcsillagok a padlón – szóval ötvenes évek, Kalifornia, Hollywood. Az biztos, hogy a burgerek nagyon jók. Ha fogyózol, ne ide gyere, mert az adagok hatalmasok, és mondjuk úgy, hogy nem zsírszegények. Mivel elsősorban a gyerekes családokra koncentrálnak a tulajdonosok, az étteremben sehol nincs dohányzás. Van helyette gyerekmenü, meg játszóház. Szerintem teljesen megéri a csere. J

Ugyan van angol nyelvű étlap is, a felszolgálók már annyira nem értették a nyelvet, sebaj, mire van a mutatóujj, ha nem az ilyen szituációk megoldására.

Összességében pozitív a tapasztalat, de mint már mondtam, nagyon megy a rock’n’roll – ezt a stílust szeretni kell ahhoz, hogy igazán jól érezd magad. Ja, és az üzleti ebédet se ide szervezd. J

Angol és orosz weboldal: www.thediner.ru/en/.

La Bottega Siciliana

Az olasz étterem legnagyobb attrakcióját számomra az előteret díszítő gyönyörű kerámiák jelentik, amiket egyenesen Caltagirone-ből hoztak ide. Egyből rám tört millió emlék, hallani véltem a tenger moraját, érezni az olaj- és citromfák illatát… ha még a pizza is olyan jó lett volna, mint Siracusában a La Frateriában…

Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy valamikor télen, talán februárban voltunk a Bottegában, és akkor különösen jólesett még a napfény emléke is.

A kiszolgálás nem volt rossz, bár angolul nem tudnak, és a tányért is hamar ellopják az orrod elöl. Érdekes, nekem mindig olyan érzésem van, mikor ilyet tapasztalok, mintha alig várnák már, hogy megszabaduljanak tőlem. Mintha foglalnám az asztalt, pedig szinte üres volt az étterem. Nem kellemes, valahogy nem érzem magam tőle otthonosan.

A pizza az itteni szokásoknak megfelelően papírvékony, pedig állítólag szicíliai a séf és a pizzaiolo. Az íze finom volt, jó volt a tészta is, a szósz is, de egyáltalán nem laktam jól, pedig nem vagyok egy hatalmas étkű az ötvenegy kilómmal.

Szóval álljon itt ez az étterem a szicíliai kultúra és gasztronómia iránti tiszteletből. Ez azonban Andris szerint édeskevés ahhoz, hogy a „La Bottega Siciliana”-ba itt Moszkvában valaha visszatérjünk.     

CaféMart

Itt is az atmoszféra fogott meg leginkább, de az étel is nagyon finom volt mellé, ami valljuk be, nem hátrány ebben a szektorban.

Hatalmas a helyiség, ami szerényen a kávézó nevet viseli, ha egyedül vagyok, biztosan el is tévedek benne. Rengeteg a virág, a zöld növény, a falakat gyönyörű mozaik díszíti, az udvarban, ahol szintén van néhány asztal, szobrok állnak – igazán kellemes környezetet sikerült teremteni a belváros közepén.

Az étlap elég nemzetközi, kicsit olaszos, kicsit franciás, de van itt orosz és jordániai étel is. Minden ízletes volt, amit megkóstoltunk, az egyetlen észrevétel talán az, hogy ők is odafigyelnek a kedves vendég alakjára, nem méretezik túl az adagokat.

Angol menü van, angolul tudó pincér múlt héten legalábbis nem volt.

Mindent összevetve ide biztosan visszatérünk még.

Orosz nyelvű weboldal: http://www.cafemart.ru

Egyelőre ennyi fért bele a mai bejegyzésbe, mindenképpen várható folytatás a témában, elsősorban az orosz konyhával kapcsolatban.

Addig is minden jót, további szép napot! J

Megjegyzések:

1. Attól, hogy az árak moszkvai viszonylatban elfogadhatónak számítanak, még simán kaphat egy kisebb sokkot az erre járó magyar turista azok szemrevételezésekor. Erre azért jobb felkészülni.
2. A fentieket természetesen a személyes élményeink alapján írtam, tehát abszolút szubjektív beszámolóról van szó, amivel nem feltétlenül ért mindenki egyet. Talán segíthet, ha a www.tripadvisor.com -on is utána nézel a dolgoknak. Ott a sok különböző vélemény jobban képes árnyalni a képet. A CafeMarton kívül mindegyik helyről találsz plusz információt, egyéb észrevételeket (angolul).
3. Talán felesleges említenem, hogy senkitől semmilyen juttatást nem kapok azért, hogy írjak bizonyos éttermekről. Ezért ezt nem is ragozom tovább. J

Nos, van egy-két anekdota, ami az orosz (vagy mondjunk inkább azt, hogy közép/kelet-európai?) pincérek attitűdjével kapcsolatban kering, főleg még a kilencvenes évekből.

Az ideérkező nemzetközi étteremláncoknak persze fontos volt, hogy ugyanazt a szolgáltatást nyújtsák a kedves ügyfél felé, ami nyugaton megszokott: udvarias, mosolygós felszolgáló, aki a fizetővendég minden gondolatát lesi. Az ittenieknek viszont ez a koncepció teljesen idegen, mondhatni érthetetlen volt. „Minek mosolyogjak, ha nincs kedvem hozzá? Ez csak egy munka.”

Állítólag még az is megesett, hogy az éhes turista az étteremhez érve megdöbbenve tapasztalhatta, hogy az „ebédszünet miatt zárva”.

Nem tudom, hogy ennek a sztorinak mekkora a valóságalapja, és azt sem, hogy mentek itt a dolgok húsz évvel ezelőtt.

Azt viszont már én is tapasztaltam nem egyszer, hogy egyes vendéglátóhelyeken egyáltalán nem azért jut egy kliensre egy pincér, hogy minél flottabbul menjen a kiszolgálás, hogy hamar megkapd az étlapot, felvegyék a rendelést, kihozzák az ételt, majd a számlát, nem. Hanem azért, hogy a felszolgáló személyzet tagjai minél kellemesebben elbeszélgethessenek egymással.

Nem ritka, hogy az egyikünk már megeszi az ételt, mire a másikunknak kihozzák a tányérját. Az sem, hogy a pincér valahogy hirtelen túl lelkes lesz, és már akkor leszedi az asztalt, mikor az utolsó falat még a számban van, ne adj Isten a villámon.

Szóval érdemes azért egy kicsit lejjebb venni az elvárásokból. Vagy sokáig kell keresni azt a bizonyos nagy betűs Éttermet, és jó mélyen belenyúlni a zsebbe, mert a különleges elbánást persze meg kell fizetni. Ez is egy megoldás lehet.

Ez az érem egyik oldala.

Nézzük meg azt is, mennyit keresnek a pincérek, amiért még mosolyogniuk is kellene. Körülnéztem egy kicsit az interneten, úgy tűnik, a belvárosi éttermek is csak 30 000 rubel körüli havi nettót kínálnak egy kezdő pincérnek. Vannak azonban olyan helyek is, amik ennek a dupláját hajlandók fizetni, itt persze már a munkavállalóval szembeni elvárások is komolyabbak. A centrumon kívül a 60 000 rubeles ajánlatok száma radikálisan csökken, és már a 30 000 rubel is magas elvárás. Persze ez otthon forintban egy szép fizetés volna (210 000 Ft), de ha megnézed a 2013. február 26-i bejegyzést (Mindennapok – árak Moszkvában, http://elet-uton.blog.hu/admin/post/edit/5106906), akkor azért hamar világossá válik, hogy itt a 30 000 rubelből a havi albérletedet sem tudod kifizetni. A külvárosban sem.

És mi a helyzet a borravalóval, mint kiegészítő jövedelemmel?

A borravaló szintén csak a rendszerváltás után jelent meg ezen a vidéken. Egyrészt a szovjet érában nem volt különösebb különbség a fizetések között. Olvastam olyan véleményt is, hogy a pincér még különleges előnyöket is élvezett: szinte korlátlan hozzáférése volt ételhez, italhoz, amit a kommunista Oroszországban nem sokan mondhattak el magukról. A felszínen mindenki egyenlő volt, a gyakorlatban azonban nagyon sokat számított, ki mennyire volt közel ahhoz a bizonyos húsos fazékhoz, az éttermekben pedig azért elég közel voltak hozzá, szó szerint. Ez az állás tehát mondhatni irigyelt előnyöket biztosított betöltőjének, ezért az embereknek eszükbe sem jutott, hogy még borravalót is adjanak. Éppen ezen okok miatt sokáig tartotta magát a hozzáállás, miszerint „Azért kapja a fizetését, hogy dolgozzon. Minek adjak neki én is plusz pénzt?”

A kilencvenes években azonban ez is, mint annyi minden más, megváltozott. Már nem kapcsolódnak az álláshoz különböző privilégiumok. Egyre több nő dolgozik a szektorban, ami lejjebb nyomja a fizetéseket, ahogy a sok, a környező ázsiai országokból érkezett bevándorló is. (Az egyik orosz ismerősöm nem túl kedvesen „strange-istaniaknak” hívja őket.)

Tehát éppen úgy, mint az USA-ban, a pincér itt is szinte csak a borravalóra tud támaszkodni, ha tényleg meg akar élni a fizetéséből. Ami viszont különbözik az USA-hoz képest, az éppen a szolgáltatás minősége. Ő nem akar úgymond parancsra mosolyogni, mi meg nem akarunk borravalót hagyni, ha pofákat vág ránk a pincér, vagy ha úgy vágja le elénk a tányért. A kör bezárult.

Mára azért már eléggé elterjedt a borravaló, vagy, ahogy itt mondják, a „teára való” (чаевые, на чай), bár a szüleink generációja gyakran azért még mindig a keményebb vonalat képviseli, és nem hagy semmi pluszt. Az átlag a tíz százalék, ennél persze lehet többet is adni, ha a szolgáltatás különösen jó volt. A két év alatt, mióta itt vagyunk, előfordult már, hogy nem kapott semmit a felszolgáló, mert kifejezetten udvariatlan volt (lásd fenn), és az is, hogy megadtunk a 15-20%-ot (az angol ismeretét mindig díjazzuk).

Néhány étterem automatikusan kiszámlázza a felszolgálás költségeit százalékosan (ez is 10% szokott lenni), de azért ez nem annyira elterjedt. Olyan helyen is voltunk már, ahol köszönetképpen kihoztak nekünk egy kis pohár szorbettet, miután látták, hogy hagytunk borravalót. Ide persze többször visszatértünk azóta, olyan jólesett a figyelmesség.

A baj érzésem szerint alapvetően az, hogy elfelejtettük, mi is a borravaló valódi értelme, célja. Nem csak itt, otthon is. Sokan úgy gondolják, az egyszerűen jár, holott ez nem így van. Azért - mint általában mindenért - meg kell dolgozni. Kedvességgel, odafigyeléssel, udvariassággal. Akinek nem esik jól mosolyogni, az válasszon más szakmát. Vagy ne csodálkozzon, hogy felkopik az álla.

Holnap egy-két konkrét tapasztalatról is beszámolok majd, úgyhogy tartsatok mindenképpen velem! További szép napot!

Időzzünk el még egy pillanatra a moszkvai gasztronómia világában, legalábbis ahhoz közel. Most elsősorban nem az ételekről lesz szó, csak a szolgáltatással kapcsolatos néhány furcsaságra térünk ki néhány mondat erejéig. Mert furcsaság azért akad. Mivel a téma elég komplex, folytatásos részek következnek. J

Az első probléma, amivel szembesültünk az éttermekben, hogy itt bizony lehet dohányozni. Törvény szerint ugyan kell lennie egy nem dohányzó résznek is, ez viszont gyakran csak annyit jelent, hogy azon az asztalon éppen nincs hamutálca, de két méterrel jobbra már lelkesen pöfékel a kedves vendég. Magyarul a dohányzó és a nem dohányzó rész simán lehet ugyanabban a légtérben. Ismerős? Szinte már nosztalgiája támad az embernek. Azok a régi „szép” idők…

Vannak olyan éttermek, ahol teljes a dohányzási tilalom. Ezek általában a nagy multiláncok egységei, mint a McDonald’s, a Starbucks, a KFC, de ott vannak például az orosz étteremláncok, a Mu-Mu (My-My) és a Teremok (Tepemok) is. Azért lássuk be, egy romantikus szombat esti vacsorához valahogy egyik helyszínt sem tudom annyira elképzelni. De ez persze ízlés dolga. J

Oroszország a mai napig az egyik legjobb piaca a dohánygyártóknak, a lakosság mintegy 40%-a cigizik. Nekem ugyan többnek tűnik, de ha ezt mondja a statisztika, akkor biztosan így is van.

Azért a változás szele itt is elkezdi lassan kifelé fújdogálni a füstöt. Éppen szombaton, 2013. június 1-jén lépett életbe az a törvény, mely szerint tilos a dohányzás az iskolákban, egyetemeken, múzeumokban, kórházakban, lépcsőházakban (ennek külön örülök!), tömegközlekedési eszközökön, illetve a megállók környékén. Én még nem láttam senkit rágyújtani például sem a metróban, sem a buszon, de az igaz, hogy a föld alól feljövet az aluljáróban már bizony sokan átadják (átadták) magukat ennek a szenvedélynek.  

2014. januártól lesz a cigarettának hatóságilag meghatározott minimum ára, amitől értelemszerűen lefelé eltérni nem lehet. Ehhez szintén nagy reményeket fűznek a törvényhozók, már csak meg kell állapodni abban, mi is legyen az a bizonyos minimum ár. Gyerekjáték. Ma persze Oroszországban sokkal olcsóbban hozzá lehet jutni a cigihez, mint az USA-ban, vagy Európában bárhol. Nem, nem viszünk haza senkinek dohányterméket. J   

Egy év múlva további szigorítások lépnek majd életbe. Elvileg 2014 júniusától már sem a kávézókban, sem az éttermekben nem szabad majd rágyújtani. Ha minden igaz, 2014. június 30-ig szól az itteni szerződésünk, tehát még egy hónapig élvezhetjük majd a módosítások következményeit. Csak nehogy aztán itt is kitörjön a lázadás. J A dohánytermékek árusítását is szigorítják majd, az utcai bódéktól megvonják ezt a jogot.

Vannak persze szkeptikusok is. Olyan véleményt is olvasni, hogy egy olyan országban, ahol pénzért gyakorlatilag bármit megkapsz, a szabályok szigorítása csak a rendőri korrupciót fogja tovább erősíteni. Azért szerintem ez egy elég érdekes meglátás. Ennek megfelelően a parlament akár be is zárhatna, hiszen ha megvesztegetéssel akármit el lehet érni, akkor alapból teljesen felesleges a törvényhozás. Bár olyan értelemben azért mégiscsak iránymutatásként szolgálhat, hogy ha a legális bírság (ebben az esetben) 500-1500 rubelben van meghatározva (3500-10 500 Ft), akkor a rendőr valószínűleg ennél többet nem tud kérni zsebre sem. És mindjárt új értelmet nyert a jog, mint társadalomformáló eszköz. J

Kíváncsi vagyok, a gyakorlatban mindez mit fog majd jelenteni. Azért ahhoz elég nagy elszántság kell, hogy az étteremből az ember kimenjen az utcára, mondjuk egy kellemes, -30 fokos téli éjszakán szívni egyet.

Nekem viszont határozott megkönnyebbülés lenne, ha nem kellene más füstjét szívnom. Azt hiszem, ezzel nem is vagyok egyedül.

FIGYELEM! 2015-ben elköltöztünk Moszkvàbòl, azòta nem frissìtettem a bejegyzèst, lehetsèges, hogy az eltelt időben lènyeges vàltozàsok törtèntek e tèren.

Akkor a sok ünneplés és nyaralás, Dubai, Maldív és a férfiak napja után térjünk vissza a moszkvai hétköznapokba.

Az egyik dolog, ami felett elég nehéz itt elsiklani, az a drágaság, amely nem véletlenül szerepel a „nem szeretem” listában a „Röviden Moszkváról” című posztban (http://elet-uton.blog.hu/2013/02/09/roviden_moszkvarol).

Persze ez valahol természetes, itt van munka, ide sereglenek az emberek vidékről is, a nagyobb kereslet meg persze nyomja fel az árakat. Ehhez még adjuk hozzá a vámot, meg a korrupciót.

Erős a gyanúm, hogy valahol az orosz mentalitás is szerepet játszik a dologban, nem egyszer hallottuk már itteni ismerősöktől: „A pénz arra van, hogy elköltsd.” Ami persze igaz is, csak nem mindegy, mire, meg mennyit. Moszkvában valószínűleg inkább tücskök élnek, mint hangyák.

Az eleve magas árakhoz még hozzájön a tény, hogy mi külföldiek vagyunk. Idegenek. Az biztos, hogy nagyon észen kell lenni. Megesett már velünk, hogy az eladó a virágüzletben 800 rubelért akarta nekünk eladni a kiválasztott növénykét annak ellenére, hogy azon gyönyörűen ott világított a neonzöld árcetli 400 rubellal. Vagy a reptérről kijövet a taxis 3000 rubelt kért a fuvarért, feje felett ott a tábla, hogy a mi zónánkba 1500 rubel a menetdíj. „Igen, igen, de a parkolási díj abban nincs benne.” Mi van? Az ilyennel még alkudni sem érdemes, jobb egyszerűen odébbállni, úgyis találsz valakit, aki normális áron elvisz. Orvosnál is volt több olyan esetünk, hogy beutaltak minket teljesen felesleges vizsgálatokra, és utána azt várták, hogy majd kifizetjük a vizitdíjat. Annyira azért nem lepődtek meg, mikor nemet mondtunk. Csak tesztelik a határokat. Bepróbálkoznak. Ki kell állni az embernek a saját érdekeiért, mert ha nem, elsodorja az ár. Sokan mondják, hogy ez otthon sincs másként, nekem úgy tűnik, itt a probléma nagyobb mértékben van jelen.

Múzeumokban, kiállításokon teljesen normális, hogy a külföldi többet fizet, ez hivatalosan van így, nem átvágás. Van egy árlista angolul, meg egy oroszul, és persze nem egyeznek. Mondjuk az nincs kiírva angolul, hogy a külföldi többet fizet (vagy az orosz kevesebbet), pedig úgy volna teljesen korrekt az információszolgáltatás, de ez már igazán csak részletkérdés. Azonban elég az, hogy oroszul kéred a jegyet, dokumentumot, igazolványt tőlünk még soha nem követeltek. „Zdrasztvutye! Dvá biljeti, pázsálsztá!” J

Éttermekben, bárokban, kávézókban még soha nem volt negatív tapasztalatunk, a számla mindig helyes volt. Ezzel kapcsolatban ugye Budapesten vagy a Balatonnál érheti kellemetlen meglepetés az odalátogató turistát, hallani rémtörténeteket. Alapszabály itt is, hogy csak étlapról rendelünk olyan tételeket, amiknek tudjuk az árát. Nem kell paranoiásnak lenni, de baleknek sem. Ez nekünk annyira nem esik nehezünkre, mivel még van mit csiszolni a nyelvtudásunkon, általában úgy rendelünk, hogy kicsi ujjacskánkkal elegánsan rámutatunk a kiválasztott ételre, italra, az esetleges félreértéseket kiküszöbölendő.

A magas árak mellett is előfordul, hogy a tej nyáron megbuggyan a szavatossági idő lejárta előtt, a márkás trikó egy mosás után szétmegy, a cipő két hónapot sem bír az orosz télből, de garancia csak egy hét van rá, vagy a fodrásznál huszonhétezer forintnak megfelelő összegért sem tudják feltétlenül biztosítani a meleg vizet. Így szép az élet, így színesek a hétköznapok. Azért éberség kérem, éberség. J

Csak hogy valami jót is mondjak a témát illetően: a benzin ára jóval alacsonyabb, mint otthon, 210 forintnak megfelelő összeget fizetünk a 95-ös literjéért. A rezsi szintén nagyon alacsony. Három hónapra 1000 rubel (7 ezer Ft) a villanyért? Semmi. És a tömegközlekedés? 1250 rubel egy 60 alkalmas bérlet, amit a 12 metróvonal bármelyikén használhatsz. Akárhogy is számolom, az 8750 Ft másfél hónapra.

Megvilágítom néhány konkrétummal a másik oldalt is, a „drágaságot”.

Egy 55 négyzetméteres lakás bérleti díja a külvárosban 50 ezer rubel, azaz 350 ezer Ft. IKEA berendezés, semmi extra, de közel a metrómegállóhoz. Belvárosban ugyanez 80 ezer rubel (560 ezer forint). Havi bevásárlás két emberre 30-40 ezer rubelból jön ki (210-280 ezer Ft). Ezen felül jön az összes többi költség, étterem, szórakozás, váratlan kiadások.

Végezetül itt egy angol nyelvű oldal, ami szerintem valósághűen mutatja a számokat, lehet mazsolázni: http://www.numbeo.com/cost-of-living/city_result.jsp?country=Russia&city=Moscow.

További hasznos információ a lakáskeresésre vonatkozóan a blogon: http://elet-uton.blog.hu/2013/07/03/a_lakaskereses_rejtelmei_orosz_modra

2014.05.14. Kiegészítés: a fenti árakat még 7 Ft/rubel árfolyamon számoltam át, mikor a cikk íródott, még az volt aktuális. Azóta a rubel kicsit bezuhant, most 6 forint körül mozog. A másik oldalon viszont számolni kell az orosz inflációval, ami jelenleg 6-7% körüli.