2013.07.02.
14:22

Írta: fannie

Továbbra is lakáskeresés - záró akkordok?

Nos, túl vagyunk ezen is. Az utolsó pillanatban megmenekültünk a félig romhalmazzá vált jugo-zapadnayai lakásból.

Szóval végül nyolc napig élvezhettük a helyzet nyújtotta kihívásokat. WC használata szigorúan csak reggel és este, napközben nem működik. Ez a tréning határozottan alkalmas az önkontroll fejlesztésére, segít rászoktatni, hogy kordában tartsuk ingereinket. Zuhanyozni a fitness terembe jártunk, és ha már ott voltunk, alkalmanként egy kis mozgásra is szakítottunk időt. Főzni az első napokban azért nem lehetett, mert egyáltalán nem volt víz, és nem akartam felhalmozni a piszkos edényeket. Az utolsó napokban már a mérhetetlen mennyiségű por okozott problémát. Ennek köszönhetően ismét felfedeztünk néhány éttermet.

Közben persze folyamatosan kerestük az új otthonunkat. Mivel még mindig nem beszélünk oroszul, különösen telefonon nem, segítségre volt szükségünk. Ez úton is hálásan köszönjük mindenkinek, aki időt és energiát szánt ránk, nincsenek kevesen.

Az idő szorított. Nem csak azért, mert a fent ecsetelt kihívások csak viszonylag rövidtávon viccesek. A segítőink türelmével és idejével sem szerettünk volna visszaélni, de a fő ok mégis az volt, hogy június 21-én vendégek érkeztek hozzánk Magyarországról. Szóval az utolsó nap a költözésre június 20. A munkálatok szükségességéről június 10-én szereztünk tudomást. Nem para, az több mint egy hét!

Június 18-án láttuk az első olyan lakást, ahova szívesen költöztünk volna, a gond csak az volt, hogy a lakbér éppen a keretünk felső határán helyezkedett el. Megegyeztünk a tulajjal, hogy még nézelődünk, és ha nincs más, szerdán 19-én este aláírunk egy évre.

Az utolsó napra még bezsúfoltunk három vizitet. Másnap tutira költözünk. Hogy hová? Majd kiderül.

Az első lakás nem tetszett. Nem baj, úgysem ez volt a favorit, hanem a második. Hoppá, azt meg lemondták. („Szombaton megnézhetik, az nem jó?” Nem.)

Utolsó lehetőség, találkozó 17 órakor egy bizonyos Vladimirral. Vladimir nem beszél angolul. Azért felhívtuk, hogy „Vladimir, mi itt vagyunk az épület előtt, pontosan melyik lakásba kell menni? Ön hol van?” Nagyon bonyolult válasz érkezik oroszul (számomra legalábbis bonyolult), miközben a vonal hangulatosan recseg-ropog. Húha, ez így érdekes lesz.

Elkezdünk keringeni a lakótelepen, hátha meglátjuk Vladimirt. Oda is megyünk egy sráchoz, aki a közelben áll, telefonnal a kezében. „Vladimir?” „Nem, Szergej, De ha már így megszólítottatok, nektek milyen motorotok van?”- mondja a fiú ANGOLUL, és vigyorogva mutat a kezünkben levő sisakokra. "Nekem Kawasakim van. De Moszkvában nem vezetek, túl veszélyes." (Khmmm.)

Mondtam már, hogy imádom a motorosok közötti összetartást, ami itt tapasztalható? Rövidre fogva: frissen szerzett barátunk, Szergej felhívta nekünk Vladimirt, akiről kiderült, hogy igazából Jurij, a tulajdonos, Vladimir az ingatlanközvetítő, aki viszont nem volt jelen. Szergej el is jött velünk a lakást megnézni, amit végül ki is vettünk, sokat fordított, még többet mosolygott. :)

Minden jó, ha a vége jó. Vagy még nincs vége? Úgy alakult, hogy csak november 1-ig leszünk itt. Mert szeretjük a kihívásokat. Folyt. köv. :) 

Szólj hozzá!

Címkék: lakás Moszkva

2013.06.20.
07:58

Írta: fannie

Parkolási szokások Moszkvában - Megoldjuk!

autok_1371707391.JPG_1080x810

Ezt a képet reggel fél tízkor készítettem a folyosó ablakából. Sokan már elindultak munkába, de azért még mindig feltűnő, mennyire szükség van minden talp alatti helyre, hogy elférjenek az autók a lakótelepen. Gyakorlatilag mindenhova parkolnak, ahova lehet, és oda is, ahova nem.

Kérdés: Hogy állnak ki a beszorított kocsik a "második" sorból?

Válasz: Aki elzárja a másik útját, otthagyja a telefonszámát az ablakban egy cetlin, így nyugodtan fel lehet hívni bármikor, ha el kell takarodnia az útból. A módszer működik, szerintem zseniális.

Sok orosz ember kis helyen is elfér.

Szólj hozzá!

Címkék: közlekedés Moszkva

2013.06.19.
11:53

Írta: fannie

Moszkva csodálatos parkjai - Kolomenskoye

kolomenskoje_1371635510.JPG_2848x2134

A Caricinóról szóló bejegyzésben (http://elet-uton.blog.hu/admin/post/edit/5356179) emlegettünk egy másik moszkvai parkot, Kolomenskoye a neve, igazán egyszerű megjegyezni.

A terület első írásos említése a 14. század első felére tehető, de a hagyomány szerint már a 13. században laktak itt a közeli Kolomna városból a mongol támadások elől menekülő emberek. Szegények nem tudom, mekkora sikerrel bújtak el Batu Kán Arany Hordája elől, amely nem csak Kolomnát, de más városokat, például Moszkvát is felégette 1237-ben. Aztán ha már ott voltak, nem álltak meg Kijevig, onnan meg már igazán csak egy ugrás Magyarország… De ez egy másik történet.

Szóval Kolomenskoye. Az első jelentős építkezés a 16. században történt, amikor III. Vaszilij a régóta várt trónörökös, Ivánka születését megünneplendő felhúzatta itt a Feltámadás-templomot, ami ma is megcsodálható. 1532-ben szentelték fel a templomot, amikor Ivánka már édesen totyogó kétéves volt. Mondjuk ezt egy kicsit nehéz elképzelni, hiszen Ivánkát ma úgy ismerjük, hogy IV. (Rettegett) Iván, és nekem legalábbis leginkább Repin képe, a Rettegett Iván és fia című festmény jut róla eszembe, ahol éppen kétségbeesve öleli utóda holttestét, akit egy őrült kirohanásában sikerült agyonütnie egy piszkavassal. Ez is egy másik történet, ma hajlamos vagyok elkalandozni.

Szóval Ivánka 1532-ben még édesen totyog, a Feltámadás-templom meg az óta is büszkén uralja a Moszkva folyó feletti dombokat 62 méteres magasságával. Az orosz építészeti hagyományokat követve a templom tornya sátor alakú, itt nem találkozunk a hagymakupolákkal. Ez az első alkalom, hogy egy ilyen templomhoz mészkövet és téglát használnak alapanyagként, nem fát. Ma az épület az UNESCO Világörökség része.

Már Rettegett Iván maga építtette itt trónra lépését megünneplendő a Keresztelő Szent János-templomot. A munkálatokat állítólag ugyanaz az építész vezette, aki néhány évvel később a mai Vörös téren a méltán híres Szent Vazul-székesegyházat kivitelezte, a neve Posztnyik Jakovlev. A hagyomány úgy tartja, hogy Rettenetes Iván megvakíttatta Posztnyik Jakovlevet, miután elkészült a székesegyház, hogy az soha többé ne tudjon ennél szebbet alkotni. Ennek némileg ellentmond, hogy Jakovlev a kazani kreml és katedrális építésén is dolgozott, évekkel a Szent Vazul befejezése után. Mindenesetre úgy tűnik, IV. Ivánról sok mindent feltételeztek az emberek, és csak néha jót.

Szintén a 16. század első feléből maradt ránk a Szent György-templom, annak építészét nem ismerjük.

A 17. században épített aztán I. Alekszej cár itt egy 250 szobás palotát fából. A kortársak csodájára jártak nem csak hatalmas méretei miatt, hanem azért is, mert igazán meseszerű épületet sikerült összehozni úgy, hogy az orosz hagyományos építkezésnek megfelelően nem használtak sem szögeket, sem kapcsokat, de még fűrészt sem. Ez ma már nincs meg, az enyészeté lett az új főváros, Szentpétervár megépülése után. 1768-ban Nagy Katalin a maradványait is lebontatta, és helyére egy kisebb kőpalotát építtetett, ami szintén nem maradt fenn, megsemmisült a napóleoni háborúk alatt. Igazán kár, nekem nagyon tetszenek ezek a régi stílusú, fából készült orosz házak, néha találkozni velük itt-ott. Úgy tűnik, nem csak én kesergek az elveszett tündérpalota után, a moszkvai önkormányzat 2010-re felépítette annak replikáját néhány kilométerre az eredeti helyszíntől, amit még én sem láttam, de amint lehet, bepótolom a hiányosságot.

Szintén I. Alekszej megrendelésére épült a Kazáni Miasszonyunk-templom. Állítólag az első Romanov cár, Mihály húzatott itt fel egy fatemplomot a lengyel-litván támadás 1612-es visszaverésének emlékére, amit viszont fia, Alekszej lebontatott, és helyére építtette a ma is álló hagymakupolás építményt az 1600-as évek közepén Kazán város (és a tatárok) elleni győzelem 100. évfordulójára.

1672-73-bő származik a Vörös Kapu, a park fő bejárata. Ennek épületeiben múzeum működik, ahol megtekinthetjük az orosz kézműves ipar remekeit, a fent említett fapalota makettjét, és sok más szemet gyönyörködtető műkincset.

Sokat lehetne még írni a parkról, annak épületeiről, történetéről. Aki kilátogat ide egy kellemes, meleg napon, biztos vagyok benne, nem bánja meg. 390 hektáron sétálhat, körülötte fák, zöld, és a történelem. A dombokról csodás kilátás nyílik a folyóra, magára a városra. Akár egy egész napot is el lehet itt tölteni piknikezve, D-vitamint, és élményeket gyűjtve.

A képen előtérben a Feltámadás-templom látható, a bal sarokban a Szent György-templom harangtornya, a háttérben pedig a Vörös Kapu.

Hogy jutsz ide: legegyszerűbb a kettes számú, sötétzöld jelzésű metróvonallal, a Kolomenskaya (Коломенская) megállónál kell leszállni.

Belépő a park területére nincs, de a múzeumokban bizony kell fizetni.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Kolomenskoye

2013.06.15.
11:40

Írta: fannie

Ilyen most a fürdőszobánk

dscf5372_1371619467.jpg_1080x810

Hihetetlen, milyen gyorsan szét lehet kapni egy fürdőszobát!

Tegnap az edzőteremben voltunk fürödni. Az ott balra a kád helye. A WC működik.

Egy ilyen élmény azért rendesen fejleszti a kreativitást, problémamegoldó készséget. Meg persze segít értékelni a szürke hétköznapokat, amikor minden rendben megy.

Egy hete tart ez az állapot, de nem csüggedünk! Persze minden rosszban van valami jó: rá vagyok kényszerítve az orosz nyelv használatára, és elég sok új szót is tanultam egy alatt az idő alatt.

Szólj hozzá!

Címkék: lakás Moszkva

2013.06.14.
14:59

Írta: fannie

Nehezített lakáskeresés - csak hogy ne unatkozzunk

Van nálunk egy kis bonyodalom. Kisebb felfordulás. Amolyan katasztrófahelyzet féle.

Az egész múlt vasárnap kezdődött, mikor lefekvéshez készülődve hirtelen azt halljuk, hogy csörög a telefon. „Biztos otthonról valaki, hiszen ki hívna minket innen este fél tizenegykor? Vasárnap?”

Nem otthonról voltak, a lakás tulajdonosa volt, és nem akarok válogatósnak tűnni, de az első senárió valahogy jobban bejött volna. Ez az érzés csak erősödött bennem, mikor a tulaj közölte, útban van felénk egy vízvezeték-szerelő, engedjük be. Mi van? Az alattunk levő lakásban beázás van, folyik a plafonról a víz, jön a magyarázat. Na ne.

Andris felveszi a kis zöld, susogós melegítőjét, a papucsát, meg a legudvariasabb mosolyát, és leballag megszemlélni a harci övezetet. Nos, az alattunk levő néni éppen akkor ért haza a hétvégi házából, és a konyhában a szekrényen egy tenyérnyi víz fogadta. Az egyik sarokban beázás nyomai, de vízesés sehol.

Megegyeztünk, hogy elég lesz a szerelőt másnap reggelre iderendelni, mindenki menjen nyugodtan aludni. Vagy ahogy tud.

Az lett a verdikt, hogy a vízvezetékeket bizony ki kell cserélni, mert öregek. De nem kell izgulni, az egész megvan 2, azaz két nap alatt. Vágjunk bele. Mikor kezdenek neki? Holnap. Nem jó, a szerda munkaszüneti nap, és ne bontsák le a fürdőt, ha utána egy napig minden áll. OK, akkor csütörtökön.

Kicsit izgultam, mert valami a hátsó kisagyam táján csak azt mormogta folyamatosan, hogy ilyen munkálatok nem két napig szoktak tartani, de hát ki szokott a kisagyára hallgatni. Én nem. Lehet, hogy kellene.

Az egész sztorihoz hozzátartozik, hogy június 30-án egyébként is költöztünk volna. Az még két hét. A másik nem elhanyagolható dolog az, hogy jövő hét pénteken viszont jönnek hozzánk látogatni Andris anyukája és húga. Szóval csöppet feltorlódtak itt az események.

Másik lakást még nem találtunk. Kicsit nehéz úgy, hogy minden második apartmannál, amit szívesen kivennénk, oda van írva, hogy csak szlávoknak adják ki. Tök barátságos.

Mindegy, keresünk. Ez az egész helyzet persze arra is jó, hogy megismerkedjünk néhány nagyon aranyos emberrel, akik segítenek nekünk válaszolni a hirdetésekre, fordítanak, tolmácsolnak nekünk. Hálás köszönet érte, nélkülük még nagyobb bajban lennénk.

Lassan eltelt a kedd, meg a szerda is. Csütörtökön jöttek a szerelők. Nézegetnek, nézegetnek, lassú csöppekben elkezd folyni az izzadság a homlokomon, mikor közlik, a konyha is áldozatul fog esni, nem csak a fürdő. Mégis meddig tart ez az egész? Hát, azt, kérem, nem lehet tudni. Talán egy hét. Miután fél óra nézegetést követően így jelentősen romlott a helyzet, elmentek megvenni a szükséges kellékeket, mondván, két óra múlva itt vannak. És aznap hány óráig szándékoznak dolgozni? Úgy délután ötig, hatig. Jó.

Négy óra múlva jöttek vissza, akkor volt fél három. Mondták, hogy éhesek, ez érthető. De azt is mondták, hogy most ők négyig esznek, utána meg már majdnem vége a munkaidőnek, ma már nem állnak neki, nem érdemes. Majd holnap visszajönnek. Azért persze a cuccot itt hagyták, nehogy elfelejtsük, mi vár ránk.

Nos, ez a holnap ma van. Visszajöttek. És szépen lassan kezdem ténylegesen felfogni, mit is jelent ez az egész a gyakorlatban. Nincs víz. Van zaj, meg kosz. Folyamatosan csöngetnek, ki-be járkálnak a nagy, orosz emberek. Én meg még fogat sem tudok mosni, WC használata kizárt, inkább nem is iszom, hogy ne kelljen pisilnem.

Közben persze égnek a vonalak, próbáljuk megtalálni azt, akinek elfogadható a lakása, és hajlandó kiadni azt egy Magyarországról, az Európai Unióból ideszakadt házaspárnak. Egyelőre nincs szerencsénk. 

Úgy érzem, folytatás következik.   

Szólj hozzá!

Címkék: lakás Moszkva

2013.06.11.
19:05

Írta: fannie

Moszkva csodálatos parkjai - Caricino

100_5296_1370970257.JPG_2848x2134

Most, hogy már szép az idő, érdemes bejárni Moszkva legszebb parkjait. Az egyik kedvencünk Caricino (Царицыно), mely nem csak szemet gyönyörködtető, de története is nagyon érdekes, szól a művészet iránti szenvedélyről, de hatalomról, viszályról és politikáról is.

A birtokot először a 16. században említik Irén cárné, Borisz Godunov húgának birtokaként, ebben az időben azonban még a kevéssé csalogató Fekete Sár nevet viselte. II. (Nagy) Katalin nevezte el Caricinónak (cárnői birtok), miután 1775-ben megvásárolta a területet. Katalin rögtön elhatározta, hogy egy olyan épületegyüttest épített itt, amely a Kolomenszkoje Park szépségével vetekedhet. Rögtön meg is bízta az orosz Vaszilij Ivanovics Bazsenovot a kivitelezéssel. Rövidre fogom, nem szeretnék elveszni a részletekben: Bazsenov mintegy tíz évig dolgozott a projekten, nem kímélve a saját pénztárcáját sem. Igazán elkötelezett lehetett, hiszen még saját moszkvai házát is eladta, és az így szerzett pénzt is az építkezésbe ölte. Fennmaradtak szívet tépő levelei, melyben további juttatásokért könyörög a munkálatok folytatása érdekében. Végül úgy látszott, erőfeszítései meghozzák gyümölcsöket, mire 1785-ben Katalin méltóztatott megtekinteni birtokát, már (majdnem) minden készen állt. A cárnő véleménye azonban lesújtó volt – túl kicsik a szobák, nyomasztóak, sötétek, az egész palota lakhatatlan, le kell bontani.

Hoppá. Természetesen a mai napig folynak a találgatások, vajon miért döntött így Katalin, hiszen úgy tűnik, az építész nem tért el az uralkodó által jóváhagyott tervektől. Sokan úgy gondolják, az egész mögött Katalin és fia, a későbbi I. Pál cár feszültségekkel teli kapcsolata, mondhatni viszálya áll. Katalin bizony féltette a hatalmát, a trónját fiától, aki akkor már elmúlt harminc éves, és voltak, akik úgy gondolták, jobban állna a kezében a jogar. És hogy hogy jön ide Bazsenov? Ő túl közel került Pálhoz a szabadkőművességen keresztül, mely csoportnak mind a ketten tagjai voltak. Az általa Caricinóban épített palota is magát viselte e rend jelképeit, sőt, ami már tényleg megbocsáthatatlan, Bazsenov nem restellte ugyanakkora méretűre építeni Pál palotáját, mint Katalinét. Így azért máris érthetőbb, miért kellett lebontani az épületet, amire annyi munkát és pénzt áldoztak, nem?

Nos, Bazsenov le, új szereplő lép a színre, Kazakov. Ő nyerte meg magának a nemes feladatot, hogy egy Katalin számára is elfogadható palotát felhúzzon az előző helyére. A munka haladt, haladgatott, a pénz csurrant, cseppent, cseppengetett. Úgy tűnik, Katalin kezdeti lelkesedése igencsak alább hagyott a Caricinóval kapcsolatban. Persze, más építészeti projektek is futottak ezzel párhuzamosan, amik ebben az időben, az 1780-as években már sokkal kedvesebbek voltak Katalin szívének. Ott van mindjárt a Szentpétervártól keletre épülő Pella Palota is. Ezt ma már nem érdemes keresni a térképen, az előbb emlegetett Pál rögtön leromboltatta, ahogy anyja halála után megörökölte a trónt. Édes a bosszú.

Visszatérve Caricino történetére, a palotát bizony soha nem fejezték be. Katalin 1796-ban szélütést kapott (stroke), és meghalt. Fia, Pál persze nem folytatta a munkálatokat, amik addigra már amúgy is elég nyögvenyelősen haladtak. I. Sándor (cár 1801-től 1825-ig) megnyitotta a területet a nagyközönség számára, s az hamar népszerű piknikező hely is lett. Az épületek szépen lassan átadták magukat az enyészetnek.

Az újjáépítési munkálatok elég későn, az 1980-as években indultak meg, a hivatalos átadásra pedig csupán 2007-ben került sor. Éppen ezért ez a park nem annyira ismert otthon sem, pedig érdemes meglátogatni. Az épületek stílusa egészen különleges, orosz pszeudogótikusnak mondják. Bájosak a tájba illeszkedő hidak, pihenőhelyek, pavilonok. Tavasszal-nyáron jólesik a tavak mellett hűsölni, napozni, élvezni a hatalmas szökőkút látványát. 

Hogy jutsz ide: a kettes számú, sötétzöld színű metróvonalon van a Caricino (Цари́цыно) megálló.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Caricino

2013.06.11.
19:04

Írta: fannie

Caricino - fűben ül, fehér, de nem nyuszi, mi az?

100_5303_1370970206.JPG_2848x2134

Feladat - találd meg az összes mennyasszonyt.

 

Hogy jutsz ide: a kettes számú, sötétzöld színű metróvonalon van a Caricino (Цари́цыно) megálló.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Caricino

2013.06.11.
19:02

Írta: fannie

Caricino - kivirágos kivirradting

100_5312_1370970125.JPG_2134x2848

Tavasszal kivirágzik a város, így Caricinó parkja is.

 

Hogy jutsz ide: a kettes számú, sötétzöld színű metróvonalon van a Caricino (Цари́цыно) megálló.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Caricino

2013.06.11.
19:01

Írta: fannie

A caricinói táncoló szökőkút

100_5309_1370970045.JPG_2848x2134

 

Hogy jutsz ide: a kettes számú, sötétzöld színű metróvonalon van a Caricino (Цари́цыно) megálló.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Caricino

2013.06.11.
18:59

Írta: fannie

Caricino - az eredeti tervek makettje

100_5298_1370969831.JPG_2848x2134

Makett Bazsenov eredeti tervei szerint.

 

Hogy jutsz ide: a kettes számú, sötétzöld színű metróvonalon van a Caricino (Цари́цыно) megálló.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Caricino

süti beállítások módosítása