- Na, menj már le a telefonodért, senki nem fogja nekem ezt elhinni, ha nincs bizonyíték! Le kell fényképezni!
Andrist nyaggatom, a szobabiciklin ülünk. De nem ment le. Én mégiscsak elmesélem neked, mit láttunk az edzőteremben néhány napja.
Szóval tekerünk bőszen a kerékpáron, közben nézelődünk. Előttünk futópadok. Egyszer csak jön egy srác, amolyan köpcös féle. Flip-flopban. Igen, strandpapucs van a lábán. Olyan, ami a lábujjak közé szalad. Természetesen ohne zokni. És felszáll az egyik futópadra! Az még semmi, be is indítja. Feltekeri a sebességet EGÉSZEN 3,7-IG. Csak viszonyítási alapként: én hatoson szoktam sétálni be- és levezetőként, és 8,5-ön futni. És az se sok. De a 3,7…. Az utcán jobban kilépsz. És a flipp-flopp csattog! És a srác izzad! Én meg nagyon nevetek, de megkapaszkodom a bicikli kormányában, úgyhogy végül nem esem le.
Ez a műsor megy vagy tíz percig, majd a srác leállítja a gépet, leszáll róla, büszkén körülnéz, „Igen, megcsináltam”, és peckesen odébbáll.
Na. Mindenhol vannak fura emberek.
Nem is ez a lényeg, ma a sportról írnék egy rövidet, mert az azért nem baj, ha az részét képezi az ember mindennapjainak, és a hét témája ugye a moszkvai hétköznapok.
Én soha nem sportoltam rendszeresen, főleg nem versenyszerűen, de szerencsére mióta megismertem Andrist, ez is része lett az életemnek. Emlékszem, mikor még otthon elkezdtem járni az Allee-ba fitness órákra, meg futni, biciklizni. Hát, csak egy fokkal lehettem jobb, mint a fent említett srác, merthogy rajtam azért edzőcipő volt. De tíz perc futás után meg voltam halva. Az órákon meg nagyon fejbe tudtam volna rúgni a kedves oktatót, aki már ötödször ígérte, hogy ez az utolsó, becsszó. J Na, ezek a régi szép idők elmúltak. És tényleg, olyan jó visszagondolni rá, honnan indultam, és ma hol tartok. Még akkor is, ha edzeni menni még most sincs mindig kedvem. J
Szóval, ahogy kiértünk Moszkvába, rögtön beiratkoztunk egy közeli fitness klubba. Éves bérlet 47 ezer rubel. Fejenként. Idén már „csak” 35 ezer volt (még mindig fejenként), mert törzstagok vagyunk. Ezért azonban elég jó szolgáltatást kapsz. Mosolygós személyzetet a recepción azért nem, még mindig Moszkvában vagyunk, de az öltöző, a zuhanyzó hatalmas, a géptermek szintén, vannak órák, boksz, az itt nagyon megy, két medence, több szauna, fényterápia, gőzfürdő. Szóval jól fel vannak szerelve.
Ezen kívül rengeteg sportolási lehetőség van itt télen is, nyáron is. Télen nagy divat a sífutás, parkokban, erdőkben nyomják nagy bőszen. A Vörös téren és a Gorkij Parkban szoktak felállítani korcsolyapályát. Nyáron persze még nagyobb a választék, szintén elsősorban a parkokban. Tavaly szintén a Gorkijban felállítottak például ping-pong asztalokat, amiket bérmentve lehetett használni (saját ütőt, labdát azért érdemes vinni), rengetegen görkorcsolyáznak, gördeszkáznak, táncolnak, kerékpároznak, röplabdáznak, van itt minden. Mi az edzőtermen kívül röplabdázni jártunk, mikor jó idő volt, összejött egy viszonylag stabil kis csapat minden hétvégén.
Ami fura, mert otthon megszokja az ember, de itt hiányzik az, hogy itt nincsenek nagyon uszodák, auqaparkok, azokat ne keresd.
Azt viszont nagyon szeretem az orosz fővárosban, hogy sok a zöld. Nem a legtisztább város, de bárhol is lakjon az ember, szerintem néhány kilométeren belül van legalább egy park a közelében, ami kismillió lehetőséget kínál a mozgásra.
Szóval fel a kanapéról, irány a szabad levegő! Vagy legalább a futópad. J
