- Most miért üvöltöznek annyira? Te, a pasi kezében kés van. Nem fél tőle ez az apró, törékeny hölgy? Mi a bajuk? Min vitatkoznak?
Siracusa, halpiac. Gondoltam, jó lesz az nekem, ha szociológiai gyorsmintát veszek a helyiek mindennapjaiból. Mivel kizárólag dialektusban folyik az eszmecsere, egy nyamvadt szót sem értek a hangzavarból. Mert az van.
Aztán kiderül, hogy az eladó férfi és a vevő nő között nincs semmiféle konfliktus. Éppen azt beszélik meg, milyen halat tegyen majd el másnap frissen törzsvásárlójának az árus. Hogy ehhez miért kell ordítani, erősen gesztikulálni, mikor ott vannak egymással szemben, az ugye rejtély. De aki már ismerős Olaszországban, az tudja: végül is nincs ebben semmi különös. Bár ha őszinte akarok lenni, hiába éltem akkor már évek óta Itáliában (Toszkánában), ez a piaci vehemencia még engem is meglepett, kicsit meg is ijesztett.
Egyébként Siracusában nem különösebben hangosak az emberek, de a piac, és általában az élet ételhez kapcsolódó minden aspektusa szent. Az én szüleim generációjában is teljesen általános még, hogy a feleség otthon van, viszi a háztartást, neveli a gyerekeket. A család élelmezése például egészen bonyolult háttérmunkát igényel. Nem ám beugrom a szupermarketbe, bevágom a bevásárlókocsiba, ami a kezem ügyébe akad, aztán irány a konyha, csak gyorsan, csak hamar. A narancsról mindenki tudja, hogy az XY utca végében levő zöldségesnél a legfinomabb, a padlizsán két utcával feljebb, a paradicsomért meg sajnos át kell menni a város másik végére. De muszáj, mert csak abból lesz igazán finom a pasta al pomodoro (paradicsomos tészta). És a kenyér… hát, az megint megér egy misét. Jó kenyér nélkül nincs étkezés.
És ha már étkezés (megint), lássuk, mi kerül errefelé az asztalra. Reggelire sokszor mandulatej a menü (nagyon édes), édes croissant-nal, vagy biscottival (édes keksz). Ha igazán ki akarnak rúgni a hámból nyáron, akkor szintén édes kenyeret félbe vágnak, és megtöltik… tátááám, fagyival (brioche con gelato). Na, ez már nekem is sok volt, elég csak rágondolni erre a sok édesre, hogy beleszédülj, és az egekbe szökjön a vércukrod.
Ha túlélted a sokkot, a nap többi részében már élvezheted a mediterrán diéta egészséges ízeit: olívaolaj és bogyó, rengeteg paradicsom, paprika, padlizsán, cukkini, narancs, citrom, mandula, pisztácia, mindenféle hal, tenger gyümölcsei: tonhal, kardhal, kagyló, tengerisün, sügér, tőkehal, szardella, polip, és így tovább. A tintahalnak még a fekete folyadékát is felhasználják, belekeverik a nyers tésztába, és úgy főzik ki azt (pasta al nero di seppia).
Az egyik legismertebb szicíliai fogás a caponata, sokféle zöldséggel, és egy kis mazsolával: padlizsán, hagyma, fenyőmag (pinoli), olíva- és kapribogyó, paradicsompüré, fűszerek. Persze, kenyér.
Ami hiányzik a szicíliai étkezésből, az a leves, legalábbis olyan formában, ahogy mi ismerjük. Emlékszem, mikor egy siracusai barátomat vendégül láttam Budapesten, késsel-villával kezdte el enni a húslevest. Miután kért hozzá kenyeret. El sem tudta képzelni, hogy a levet is meg lehet enni hozzá.
A legjobb vacsora persze abból kerekedik, amit napközben fogtunk a tengeren. A reggeli cukorbevitel után irány a part, ebéd a piknikes kosárban: arancini (rizsgolyók olajban kisütve), impanata (zárt pizza töltve például krumplival, spenóttal), az elmaradhatatlan vitaminbombák (friss olívabogyó, paradicsom, olaj alatt eltett zöldségek), és egy kis gyümölcssaláta. A fiúk aztán napközben kifogják a tengerből a vacsira valót, a lányok meg közben szépen lebarnulnak. Majd este ők szorgoskodnak a konyhában. Emlékszem, egyszer felkínálták nekem, kóstoljam meg az egyik kagylófélét azon frissiben, nyersen. A még mozog kategóriából. (Nem osztriga volt.) Azóta is bánom, hogy nem engedtem a nyálkás-nyúlós izébizé csábításának.
Ebből talán már kitaláltátok, hogy a szicíliai életet nem a frenetikus rohanás jellemzi. Délutáni szieszta, napsütés, merülés a tengerben, este séta a városban. La bella vita. A nyugodt élet.
Van azonban az éremnek egy másik oldala is. Úgy hívják: la mafia (ejtés: máfiá). Cosa nostra. A Mi Ügyünk. Magyarul maffiának írjuk, de számomra így már nem azt jelenti, amit Szicíliában értenek alatta. Ott ez a szó a mindenhol jelen levő, láthatatlan, de az élet számos aspektusát erős kézzel irányító kimondhatatlant jelenti. Mint a Harry Potterben a „Tudodki”. Te soha ne említsd. Egyrészt úgysem érsz el vele semmit, ez egy varázsszó, mindenki félhülye lesz tőle, „nem tudok semmit, nem láttam, semmit, nem hallottam semmit, nem beszélek”. Esetleg a helyiektől majd hallasz ilyeneket, hogy „Itt a sarkon árulta Corrado a gyümölcsöt még múlt héten, amíg valaki le nem lőtte.” Vagy: „Látod ezt a kiégett épületet? A tulaj nem fizette a védelmi díjat.” (Azt azért hozzáteszem, nincs túl sok kiégett épület…) Ne várj további információt, hacsak nem vagytok nagyon-nagyon jóban.
Egyszer elvittek barátaim egy bárba, ahol állítólag a város legjobb granitáját lehetett kapni. Beléptünk, a pultot néhány kigyúrtabb kockafej támasztotta. A kiszolgáló kiscsaj meglátott minket, és azzal a lendülettel hátat fordított nekünk, a telefonját nyomkodva. Már éppen elkezdtem volna méltatlankodni, mikor kísérőm kirángatott a helyiségből. „Normális vagy? Itt tavaly agyonlőttek valakit egy szó nélkül. Bejött a főszer, elő a pisztolyt, és durr.” „És te normális vagy, hogy ilyen helyre hozol?” Hát igen, a jó granita (majdnem) mindent megér…
Egyébként Siracusa ma már elég biztonságos hely. Vannak részei, amiket érdemes elkerülni, de arra úgysincs turista látványosság. Ha megfigyelted, a 60-70 km-re északra levő Cataniáról nem írtam egy szót sem a sorozat keretében. Oda soha nem mentünk, egyszer sem a hat-hét év alatt. Pedig állítólag szép város. De például 2011-ben egész Olaszországban itt követték el a legtöbb utcai rablást és autó-feltörést, ami számomra egy elég jelentős visszatartó erő. Ízlések és pofonok.
Hogy az emberek hétköznapjaiban mennyire érződik a mafia jelenléte? Hát, csak annyit mondok, egyik barátnőm panaszkodott, hogy nem kap munkát, bárhova megy interjúzni, mindenhol azt kérdezik, ki küldte, kit ismer. A csaj gyógytornász.
Ha a mafia azt mondja, itt most turizmus lesz, abban van a pénz, akkor turizmus lesz, és kész. Nincs piti pénztárcalopás, ilyesmi. Milánó küzd az illegális bevándorlókkal, Szicíliában ilyen probléma nincs, pedig a szerencsétlenek lélekvesztői itt érnek partot, ha partot érnek egyáltalán. Azt hiszed, ha házat akarsz itt venni, csak besétálsz egy ingatlanoshoz, kiteszed a pénzt, és választasz? Ugyan, ne legyél naiv! Ha nem bólintanak rá az üzletre megfelelő helyen, akkor a világ összes léje nem lesz elég. Hirtelen nem éred el a kontaktszemélyedet, vagy már eladták az ingatlant. Ennyi.
Összességében imádom Szicíliát. Sokszor szinte „honvágyat” éreztem, annyira vágytam rá, hogy megint Vendicariban lehessek a tengerparton impanatát majszolva. De nagyon haragszom is rá. Soha nem élnék ott, nincs az a pénz. (És pénz az tényleg nincs, ha nincsenek meg a „kapcsolataid”.)
A helyiek imádják a földjüket. Büszkék a történelmükre, a kultúrájukra, legjobban talán az ételeikre. Szerintük Szicília a „lehetséges világok legjobbika”, minden hibájával együtt. Néha megmosolyogtató, ahogy bizonygatják, hogy náluk vannak a világ leggyönyörűbb tengerpartjai, és egyébként az Etna Európa legmagasabb hegye (nem működő vulkánja, hegye). Kicsit olyan, mikor Berlusconi válaszolt az Európai Parlamentben a német Schulz kérdésére. 2003-ban volt (10 éve!!!), emlékszel, benne volt egyáltalán otthon a hírekben? Schulz rákérdezett Berlusconi peres ügyeire, erre az olasz átéléssel elkezdte ecsetelni hazája szépségeit: a napfény, a tenger, a múzeumok. (Meg mellékesen megjegyezte, hogy Schultz egyébként kiváló lenne a náci koncentrációs tábor vezérének szerepére egy filmben, amit éppen akkor forgattak valahol Itáliában.)
Szóval legyen nekünk elég a napfény, a tenger, meg a múzeumok…
Jövő héten egy kis szünet, aztán visszatérünk Moszkvába! Ellátogatunk a Tretyjakov Galériába, a Romanov bojár-házba, és a Puskin Múzeumba. Mert múzeumok itt, Moszkvában is vannak. :)
További szép, mosolygós napot!
