Ma visszatérünk Szicília keleti partjaihoz, a Jón-tenger kéklő vízéhez. Messina és Catania között húzódik a hegyekben Taormina, Szicília egyik büszkesége, az Isola Bellával (Szép-sziget), a megejtő panorámával bíró ókori színházzal és a középkori, arab-normann stílusú Bari Szent Miklós-templommal.
Érdemes korábban érkezni, nyolc óra körül, hogy elkerüljük a turisták áradatát. Így talán sikerül nyugodtan végigsétálni a Corso Umbertón, ami egy valamirevaló sétálóutcához híven bővelkedik csalogató üzletekben, kávézókban, éttermekben. Nyáron a boltok többsége már ki is nyit ilyenkor, megcsodálhatod az eladásra kínált portékákat, kerámiát, üvegedényt, arany és ezüst kézműves termékeket, antik tárgyakat, vagy a mandulamasszából készült csodákat. Garantálom, ha nem figyelsz oda, azt hiszed, egy zöldséges előtt állsz, pedig amit nézel, az igazából mesterien elkészített sütik sokasága: alma, articsóka, citrom alakú. Van, aki esküszik rá, még egy egész grillcsirkét formázó marcipánt is látott. J
Közben azért ne feledkezzünk el a lélekemelő panorámáról sem. A mélykék tenger, a hegyek, és az Etna. Kell egy kis idő, hogy magadba szívd a látványt. Nem baj, nem sietünk sehova.
Ha van kedved, elveszhetünk egy kicsit a keskeny, hegyről le-hegyre fel utcácskákon. Vagy álljunk meg inkább a Bari Szent Miklós-katedrálisnál, a Piazza Duomo-n. A 13. században épült egy régebbi templom helyére. Szent Miklósnak állít emléket, akinek legendás életéből született a Mikulás alakja. Kívülről a templom erődítményhez hasonlít erős falaival, apró ablakaival, belül rózsaszín márványoszlopokat, és arab-gótikus díszítésű fagerendás mennyezetet találunk. A dóm előtt egyszerű szökőkút áll, körülötte paloták az 1400-as, 1500-as, 1700-as évekből.
Menjünk tovább a színház felé. Bár már az i.e. 3. században is állt itt egy görög színház, azt Augustus idején, majd még később jelentősen átalakították a rómaiak, és ma már inkább ez utóbbi jellemzők dominálnak. A siracusai után a második legnagyobb ókori színház ez Szicíliában, de a leggyönyörűbb kilátással rendelkező, abban biztos vagyok. A hegyek zöldje, a tenger kékje és az Etna havas csúcsai köszöntenek miket itt is a távolból. Nyaranként ma is előadásokat rendeznek itt, nem véres ütközeteket gladiátorok és veszedelmes fenevadak között, mint egykor, hanem elsősorban a színház kitűnő akusztikáját kihasználó koncerteket.
Ha már kicsodálkoztuk magunkat, és a nap is elég magasan jár, ereszkedjünk le a tengerpartra. A legnépszerűbb természetesen az Isola Bella szakasza, nem véletlenül. A sekély vizet imádják a napfürdőzők, és a látvány itt sem utolsó.
Ezzel zárul egyelőre szicíliai kirándulásunk. Remélem, élveztétek ennek a sokszínű, mély kultúrájú szigetnek a felfedezését.
Holnap még zárásként kísérletet teszek arra, hogy érzékeltessem, milyenek is a szicíliai hétköznapok, szó lesz röviden azok árnyoldalairól is.
Addig is minden jót, mosolygós, szép napot!
A képek innen származnak:
http://www.guidasicilia.it/ita/main/rubriche/index.jsp?IDRubrica=1947
http://www.turismo.it/viaggi/taormina/
A festmény Csontváry Koszka Tivadar műve, A taorminai görög színház romjai (1904-05, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
