2013.12.13.
11:42

Írta: fannie

Tretyjakov Képtár, az orosz festészet szent helye

A szentpétervári Ermitázs és a moszkvai Kreml után a harmadik legnépszerűbb látványosság Oroszországban, évente több mint 1,3 millió látogatót vonz. Az egy négyzet(centi)méterre jutó legtöbb orosz festmény a világon egyértelműen a Tretyjakov Galériában található. :)

Az orosz festészet nem feltétlenül képezi a hazai oktatási rendszer alapját, legalábbis manapság nem. Én bevallom nőiesen, nem sok fogalmam volt a művészekről, képeikről, vagy a világról, amiről mesélnek. Talán a történelemkönyvekből rémlik néhány alkotás Repintől, főként a Rettegett Iván és fia. Nagyjából ennyi. Nos, ezt nyilván nem hagyhattam annyiban, ha már úgy hozta a sors, hogy Moszkvában élek. Éppen ezért már háromszor voltam a Tretyjakov Galéria főépületében, ahol remélhetőleg ragadt már rám némi ismeret.

Magáról a képtárról rengeteg anyag van az interneten, többek között a magyar wikipedia is nagyon jó, részletes leírást ad a gyűjteményről, annak történetéről, a Tretyjakovokról, és a kiállításnak otthont adó épületekről:

 http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81llami_Tretyjakov_Gal%C3%A9ria.

Angol vagy orosz nyelven elérhető a képtár honlapja is, ide a kollekció anyagának nagy részét feltöltötték, magyarázattal, a festő rövid bemutatásával kísérve!

http://www.tretyakovgallery.ru/en/collection/_show/categories/_id/42

Éppen ezért én nem szaporítanám a szót feleslegesen, inkább egy személyesebb leírást adok arról, miként éltem meg én a Tretyjakov Képtárat.

Első alkalommal elég limitált tudással érkeztem meg a múzeumba. Gondoltam, majd kitalálom, mi mit jelent, miről mesélnek a képek. Hiba volt, szerencsére könnyen helyrehozható. Mint általában mindenhol, Oroszországban is szervesen kapcsolódik a festészet a nép történelméhez, meséihez, legendáihoz, társadalmi problémáihoz, lelkivilágához. A történelemről valamit tudni véltem, ennyi. Próbáltam hát megjegyezni a kedvenc képeimet és festőik nevét, hogy aztán utólag keressek hozzájuk háttér-információt. Ilyen volt Pukirev Egy egyenlőtlen házasság című műve, Viktor Vasznyecov meséket idéző alkotásai (Iván cárevics és a szürke farkas, Aljonuska, Vitézek), Verescsagin varázslatos keletet ábrázoló festményei (Ünnepelnek, Taj Mahal mauzóleum, Agra),  vagy Szurikovtól a Morozova bojárasszony, illetve A sztrelecek kivégzésének reggele.

Kapcsolódó linkek:

http://www.tretyakovgallery.ru/en/collection/_show/image/_id/157

http://www.tretyakovgallery.ru/en/collection/_show/image/_id/246

http://www.tretyakovgallery.ru/en/collection/_show/image/_id/245

http://www.tretyakovgallery.ru/en/collection/_show/image/_id/185

http://www.tretyakovgallery.ru/en/collection/_show/image/_id/184

http://www.tretyakovgallery.ru/en/collection/_show/image/_id/218

http://www.tretyakovgallery.ru/en/collection/_show/image/_id/221

Repint már azért nagyjából ismertem, de az azért meglepetésként hatott, hogy ilyen sokoldalú volt a festészete. Vászonra vitt megkapó portrékat, idilli hangulatot árasztó családi életképeket, a korabeli társadalmi konfliktusokat leíró pillanatokat, és természetesen történelmi jelentőségű eseményeket. Számomra megkérdőjelezhetetlen, hogy őt a világ legnagyobb festői között kell számon tartani.

Bár talán már egyértelmű, hogy én a festészetben is az embert és életének történetét keresem, az fog meg leginkább, azért érdemes megemlékezni a nagy tájképfestőkről is: Siskin munkái vadregényes tájakról mesélnek, Alekszejevnek köszönhetően a 18-19. század fordulójának Moszkvájáról, Szentpéterváráról alkothatunk pontos képet, Szavraszov leghíresebb képei a téli orosz vidéket mutatják be, Ajvazovszkij kedvenc témája pedig a tenger. Levitant sem hagyhatjuk ki a sorból, az impresszionizmus jegyeit magukon viselő művek harmóniát sugároznak, helyenként még a nap is kisüt egyiken-másikon. (Lásd alább.) :)

Nem szabad megfeledkezni az ikonokról sem, Feofan Grek, Rubljov, Csornij és Gyionyiszij munkáiról.  

Ami az általános benyomást illeti, azt tudom elmondani, hogy a Tretyjakov egyike a „túl nagy” múzeumoknak. Egyszerre szerintem nem emészthető meg az az anyagmennyiség, amit a látogató elé tárnak. Ha jól emlékszem, még az utolsó alkalommal is majdnem három órát barangoltunk a termekben úgy, hogy az alsó szinten az ikonokat egy az egyben kihagytuk.

A másik személyes élmény az, hogy minden sötét. A képekről beszélek, azok színvilágáról. Érdekes, hogy még az olasz partok tájképeire sem sikerült egy kis ragyogást varázsolnia a festők többségének. Talán úgy van ez valahogy, mint az akcentus nélküli nyelvtanulás: ha bizonyos életkor alatt nem lát eleget az ember napfényből, később már képtelen lesz felismerni. Na jó, nem gonoszkodom tovább, de az biztos, hogy a borús képek sokasága egy idő után engem már nagyon nyomasztott. Tehát számomra egy megoldás van: feldolgozhatóbb részekre bontani a „falatot”. De mindenki tegyen ízlése, ideje és pénztárcája szerint!

A Tretyjakov Képtárnak van egy másik épülete is a Gorkij Parkhoz közel, a Krími rakparton. Ott még nem jártam, de még csak most kezdődött a hosszú, hideg tél… Nem múlik, kérem, nem múlik.

Vasárnap jelentkezem a heti gluténmentes recepttel, addig is szép napot, és jó hétvégét!

Szólj hozzá!

Címkék: múzeum Moszkva moszkvai látnivalók

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-uton.blog.hu/api/trackback/id/tr805689518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása