Hello, hello, újra itt vagyok! J
Szép napot mindenkinek, több mint két hónapos szünet után újra jelentkezik az Élet-úton!
Ez alatt az idő alatt nem voltam Moszkvában, és hiába határoztam el annak idején, hogy posztok márpedig akkor is lesznek, nem sikerült a témára hangolódnom. Az idő meg múlt, telt egyik nap a másik után, és én egyre inkább belefeledkeztem a napi teendőkbe.
De mindegy, ez már a múlté… Mától ismét aktív a blog!
Azt, hogy milyen sokáig voltam távol az orosz fővárostól, híven jelzi néhány apróság.
- Sikerült elfelejtenem, mekkora tömeg van itt mindig, mindenhol. Mivel Vnukovóra érkeztünk a Wizzairrel, a Jugo-Zapadnaja megállónál meg akartunk ebédelni. Irány a Zvezdocska bevásárlóközpont, millió étteremmel. Délután egy órakor sehol nem volt üres hely, csak úgy tolongtak az emberek még a leggányabb kifőzdéknél is. Hihetetlen.
- Ahogy beléptem a lakásba, már csuktam is vissza az ajtót. Az kizárt, hogy mi itt lakjunk, gondoltam… Tudjátok, mekkora por és porcica fel tud halmozódni ennyi idő alatt? De mégis hogyan? Örök rejtély.
- Mikor először mentem el itthonról megérkezésünk másnapján, nem tudtam eldönteni, a liftben vajon az egyes, vagy a mínusz egyes gombot kell megnyomnom ahhoz, hogy a földszintre jussak. Végül a megoldás az utóbbi lett. Empirikus módszerrel dolgoztam, a siker garantált. J
- És a legdurvább (ezt csak félve, egészen suttogva vallom be): Egyik barátunkkal beszélgetve ismét a múlt év októberi költözésünkre terelődött a szó. P. kérdezte, hogy akkor most melyik metrómegállónál lakunk. És nem tudtam, egyszerűen nem jutott eszembe a válasz! Rá kellett keresnem google-on. Még jó, hogy egyáltalán hazataláltam! Persze lehet, hogy egyedül nem is sikerült volna…
Szóval teljes agymosás, csak reménykedem, hogy két hónap azért annyira mégsem hosszú idő, hogy szellemileg teljesen leépültem volna. Meglátjuk, én mindenesetre bizakodó vagyok. J
Otthon persze sok minden történt. Szaladgáltunk ide-oda, fontos ügyek, mert mi ugye fontos emberek vagyunk. ;)
Pihentünk Hévízen is néhány napot, ott egészen „itthon” éreztük magunkat, annyi volt az orosz. Mindenhol cirill betűk, kifejezetten oroszoknak szóló termékek, még egy hagyományos stílusú orosz faházat is felhúztak a belvárosban, ami azért vicces volt. A szolgáltatók viszont nem nagyon beszélik a nyelvet, sokszor volt érezhető ez miatt feszültség vendégek és személyzet között, ami ugye nekem már elég ismerős, csak fordított szituációban. Itt én vagyok idegen.
Mi mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat, bejártuk Hévizet, Keszthelyt, a környékbeli várakat, Sümeget és Szigligetet. Még Tapolcára is beugrottunk, de ott sajnos éppen felújítás alatt van a híres barlang. Majd máskor.
Egyébként, ha már itt tartunk, hadd reklámozzam egy kicsit a Hunguest Hotel Heliost, ahol megszálltunk Hévízen. Ugyan a berendezés nem túl modern, a bútorok átlagéletkorán már csak a vendégeké tesz túl, de kitűnő gluténmentes konyhával szolgálnak. Odafigyelnek az apróságokra is, például a mártásokat kukoricakeményítővel sűrítik, nem liszttel, így én is nyugodtan válogathattam a finom fogások között. Ez a figyelem nagyon jólesett, remélem, egyre több étterem és szálloda fogja majd követni a példájukat itt is, otthon is.
Egyéb ügyeinkkel nem fárasztalak titeket, ez a bejegyzés úgyis csak arról szól, hogy tudjátok, itt vagyok, minden rendben, és hamarosan tartalmasabb írással is jelentkezem. Köszönöm az e-maileket, a kommentet, és a figyelmet, nagyon jólesik. J
