2013.07.10.
11:17

Írta: fannie

Beszéljünk - a vodkáról!

dscf5474_1373445302.jpg_864x648

Mi  az első három dolog, ami Oroszországról az eszedbe jut? Fogadjunk, közte van a vodka! Ki ne ismerné ezt a színtelen, nagyrészt íztelen égetett szeszt? A csekély kis 40 fokos alkoholtartalmával?

Nos, azt hitted, mindent tudsz róla? Szerintem azért az Izmailovói Kreml területén levő Vodka Múzeum még tud számodra újat mondani!

Itt van mindjárt a név. Tudtad, hogy a "vodka" szó szerint azt jelenti, "vizecske"? No igen, nyilván ezért isszák az oroszok egy decis pohárban. Elég hozzá egy kis savanyúuborkát enni, nem árt az meg! Alkoholista meg csak az, aki egyedül iszik.

Én azt gondoltam volna, az oroszok körülbelül a teremtés óta vodkáznak. Vagy minimum Bábel óta, amikor az első orosz mondat ez lehetett: "Hol a vodkám?"

És nem! A múzeumban rögtön a tárlat elején tisztázzák: a kereszténység felvétele előtt (988) az orosz ember azt sem tudta, mit jelent berúgni. Nem volt ismert a desztillálás folyamata sem, így úgymond mechanikus eszközökkel tisztított mézsört ittak, mindössze 10-12%-os szesztérfogattal, azt is csak különleges napokon, gyermek születésekor, katonai győzelmekkor, vagy temetéskor. Nahát, könnybe lábad a szemem, szegények. Most ezt képzeljétek el, még esküvő alkalmával sem ragadtak poharat!

Aztán a kereszténységgel jött a bor. Hogy ettől miért kellett mindjárt lerészegedni, azt nem részletezik. Az a gyanúm, hogy inkább az új kereskedelmi kapcsolatoknak, az Európa felé való nyitásnak lehet ebben szerepe. Az a fránya globalizáció!

"Rosszéletű" genovai kereskedők a 14. század elején-közepén elvitték a moszkvai udvarba az új találmányt, a 70%-os desztillált szeszt, aminek azonban még nem volt nagy sikere a józan felfogású oroszok között. Azért valljuk be, egy kissé égethette a torkukat. Látva a negatív visszajelzést, a kereskedők újragondolták a termék arculatát, és egy évszázaddal később már gyógyszerként, az élet vizeként (aqua vitae) ajánlották portékájukat. Ez megtette hatását, nem sokkal később orosz szerzetesek már olaszországi kolostorokban lesték el a desztillálás művészetét. Ha gyógyszer, akkor jöhet, nem baj, ha éget.

Mivel Oroszországban szőlő nem sűrűn termett, használtak, amit találtak, nagyrészt gabonát, rozst. Ekként született meg az első vodka, vagy akkori nevén kenyérbor, rozsból, 1450-1470 körül.

Ez az időszak a viszonylagos jólété volt Oroszországban. III: Iván ekkor kezdte el húzogatni a mongol urak bajszát, tesztelve, vajon meg tudnak-e végre szabadulni tőlük mintegy 250 év után. Sikerein felbátorodva ki is nevezte gyorsan magát minden oroszok cárjának. Közben a mezőgazdaságban is fontos változások voltak, bevezették a vetésforgót, ami bővebb termést nyújtott, így nem csak kenyérre, de kenyérborra is maradt. Az itóka népszerű lehetett, mert hamar állami monopóliumot vetettek ki rá.

III. Iván fia, III. Vaszilij idején nyitották meg az első italozó egységet, korcsmát (корчма). Valahonnan ismerős a szó, nem?

1652-ben már az italozás visszaszorítására tesz kísérletet Alekszej cár, az egyházzal karöltve.

A 17-18. századtól aztán egyik oldalról az uralkodók próbálták kisakkozni, hogy tudnak a lehető legtöbb jövedelemhez jutni a bizniszből úgy, hogy közben azért ne váljon alkoholistává a fél ország, másrészt megpróbálták kodifikálni, mit is nevezünk pontosan vodkának (kenyérbornak).

Mikor a vodka előállítása a nemesek kezébe került II. (Nagy) Katalin uralkodása alatt, az ital minősége a hírek szerint a francia konyakéval vetélkedett. A cárnő éppen ezért szívesen ajándékozta nagyköveteknek, író-filozófus haverjainak (Goethe, Voltaire, Kant, stb.), valamint kollégáinak, európai uralkodóknak.

Később azonban, a napóleoni háborúk utáni válságban a minőség ismét sokat romlott.

1894-ben született aztán a szigorú "arany középszabály", ami meghatározta a vodka pontos ismérveit. Állítólag a kémiai periodikus táblázat megalkotójának, Mengyelejevnek is szerep jutott ebben. A tudós a doktoriját a víz és az alkohol közötti reakciókból írta, ami alapján aztán az okosok megállapították, hogy legjobb lesz, ha a vodka szesztartalmát 40 térfogatszázalékban szabályozzák.

Van, aki azt állítja, a 40%-nak inkább adózással összefüggő okai vannak. Szégyen rája. :)

Közben a 19. század végén, 20. század elején megjelentek a vodkásüvegek is az addig használt vödrök helyett. Na, a gyártók szabadjára engedték alkotói fantáziájukat. Találkozunk természetesen medve alakú üveggel, de olyannal is, ami Puskin, vagy Turgenyev fejét formázza.

Az alkoholizmus viszont kezdett ijesztő méreteket ölteni, ezért 1914-ben még a cári vezetés alkoholtilalmat rendelt el... Oroszországban. Nem gyenge próbálkozás. Ezt a szovjetek is megtartották, egészen 1924-ig. 10 év. 1925-ben aztán ismét állami monopólium lett a vodka gyártása - miért pont ez ne lett volna az?

Később is voltak próbálkozások az italozás visszaszorítására, korlátoztak nyitvatartási időket, osztottak italjegyeket, fejkvóta, miegymás...

Az azonban biztos, hogy ma már nincs cárizmus, és nincs Szovjetunió sem, de van vodka, ami eddig mindent túlélt.

Az, hogy az egyszeri orosz ember túléli-e a vodkát, már más kérdés.


Hogy jutsz ide: hármas (sötétkék) metróvonal, Partizanskaja megálló, Izmailovói Kreml területe.

Az egész múzeum nem túl nagy, három teremből áll, de szerencsére angolul is elég jó tájékoztató kiírások vannak.

A belépő 200 rubel személyenként.

 

Szólj hozzá!

Címkék: múzeum gasztronómia Moszkva moszkvai látnivalók Izmailovó

2013.07.09.
16:27

Írta: fannie

Kazáni Miasszonyunk-templom - Anya kedvence

dscf5377_1373378237.jpg_648x864

Bár a Kolomenskoye Parkról szóló beszámolók rendszeresen elfeledkeznek a Kazáni Miasszonyunk-templomról, Anyukámnak ez a kedvence arany csillagos, kék kupoláival.

Ezt az építményt (még) nem újjították fel, mint a többit, látszik rajta a kor, de nekem is nagyon tetszik, talán éppen ezért, kopottassága miatt is. Jobban átérzem így a történelmet, ami mögötte van, valódibb, megfoghatóbb egy kicsit.


A Kolomenskoye Parkhoz a sötétzöld, kettes számú metróvonal Kolomenskoye (Коломенская) nevű állomásánál kell leszállni.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Kolomenskoye

2013.07.09.
16:27

Írta: fannie

Verebek és galambok

p1000540_1373377853.jpg_922x692

Egy Moszkva folyó melletti padról készült a kép, ahol tésztasalátát eszegettünk, és etettük a madarakat. Néztük, hogy lopja el a kis szemtelen veréb a galamb orra elől a neki dobott falatokat.

Több fotót készítettem, de ez az egyetlen, ahol szépen süt a nap.

A Feltámadás-templom, háttérben a Vörös kapuval


A Kolomenskoye Parkhoz a sötétzöld, kettes számú metróvonal Kolomenskoye (Коломенская) nevű állomásánál kell leszállni.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Kolomenskoye

2013.07.09.
16:27

Írta: fannie

Mert a napfény éppen megérintette...

dscf5389_1373377672.jpg_648x864

A Keresztelő Szent János-templom előtti régi temetőben bandukoltunk. A fény és az árnyék játéka az egyik síron.


A Kolomenskoye Parkhoz a sötétzöld, kettes számú metróvonal Kolomenskoye (Коломенская) nevű állomásánál kell leszállni.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Kolomenskoye

2013.07.09.
16:27

Írta: fannie

Alekszej fapalotája

dscf5390_1373376987.jpg_864x648

Már harmadszor készültem meglátogatni Kolomeskoyét, amikor az interneten "felfedeztem", hogy 2010-ben újjáépítették Alekszej cár mesebeli fapalotáját.

Nosza, meg is néztük gyorsan az éppen nálunk tartózkodó rokonokkal, szépanyámmal (anyós), és széphúgommal (sógornő). Igaz, a park szélén található, mintegy másfél kilométerre a Feltámadás-templomtól, a fő attrakciótól, ám a látvány mindenképpen megéri azt a kis sétát.

Hogy egy kicsit gyönyörködhessünk benne, leültünk az egyik padra előtte. Bámulás közben megettük a mézédes, érett epret, amit hoztunk magunkkal. Miután körbejártuk, a másik oldalán leheveredtünk a fűre, kiterítettünk egy takarót, és csendespihenőztünk. Szépanyám olvasgatott, sógornőm vakarózott. Én meg csendesen elaludtam.

Mikor visszanéztem az itt készült képet magamról, elhatároztam, hogy a fenékgyakorlatokra a jövőben nagyobb hangsúlyt fogok fektetni. :)


A Kolomenskoye Parkhoz a sötétzöld, kettes számú metróvonal Kolomenskoye (Коломенская) nevű állomásánál kell leszállni.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Kolomenskoye

2013.07.09.
16:24

Írta: fannie

Kolomenskoye közelebbről

Mielőtt ellátogatunk egy új helyre, szeretek utánanézni a nevezetességeknek, annak, milyen jelentős események történtek a helyszínen, hogy aztán a képzeletem segítségével körünkbe idézhessem a régmúltat.

Amikor először vagyunk ott, általában még a történelem bűvöletében élek. Például a Kolomenskoye Parkban próbáltam elképzelni IV. (Rettegett) Ivánt, amint misét látogat a születése tiszteletére emelt templomban. Vagy azt, ahogy gyerekként kiscicákat és kiskutyákat dobál ki a magasabb épületek ablakaiból. Nem, ezt inkább hagyjuk. Legyen inkább az, amikor már felnőttként szeretett feleségével, Anasztáziával sétálgat a fák között, akinek sikerült valamennyire kordában tartania Iván szadista-paranoiás személyiségét. Igen, ez jobb lesz.

Megjelenik Nagy Péter is, éppen fontos munkálatokat irányít, szokásához híven gőzerővel halad előre, letarolva mindent és mindenkit, ami két méteres valója elé áll. Azon igyekszik, hogy minél gyorsabban és pontosabban felépítsék kedves fapalotáját, amit Arhangelszkből hozatott át. Csupán 1200 km, mi az neki! Ez is akadály?! Nem sokkal később aztán egy új tűztől hajtva elhagyja Moszkvát, hogy felépítse Szentpétervárat, az "európai" fővárost.

Vajon itt is előfordult, hogy Péter elkapta, kitépte, levágta egy-egy régimódi bojár szakállát? Vagy hogy lekesen kihúzta egyik udvaroncának fájó fogát?

Itt vannak még az első Romanovok, Mihály, valamint fia, Alekszej, a Kazáni Miasszonyunk-templomnál, és a fapalotánál. Nagy Katalin sem hiányozhat, bár a nagy építtettőnek itt pont nem maradt fenn palotája. Azért mégsem mehetünk el úgy, hogy meg ne említsük a kis német hercegnőből lett cárnőt, aki a történelem egyik legnagyobb figurájává nőtte ki magát.

Sétálgatunk mi így sokan, miközben Andris fogja a kezem.

Amikor aztán már visszatérő vendégek vagyunk, valami lassan megváltozik. Akkor már nekünk is vannak történeteink, melyek a helyhez kötnek minket, kialakul a kis saját, személyes történelmünk.

"Emlékszel, itt volt felállítva a harctér a tavalyi középkori játékok alatt."

"Vajon hol lehet az az ősi kő, ahova odajárnak az emberek, elmormolják a kívánságukat, hátha valóra válik? Sehol nincs kiírva, nem találunk oda soha vissza."

A mai képek ezekhez a személyes pillanatokhoz engednek közel.

További információk Kolomenskoyéról: http://elet-uton.blog.hu/2013/06/19/moszkva_csodalatos_parkjai_kolomenskoye

A Kolomenskoye Parkhoz a sötétzöld, kettes számú metróvonal Kolomenskoye (Коломенская) nevű állomásánál kell leszállni.

Szólj hozzá!

Címkék: Moszkva Moszkva parkjai moszkvai látnivalók Kolomenskoye

2013.07.08.
08:56

Írta: fannie

Beszélgetünk

Annak nagyon örülök, hogy költözésünk óta kicsit magabiztosabban használom az orosz nyelvet. Persze nem csak az új hely van rám ilyen jó hatással. Mire megtaláltuk új lakhelyünket, elég sokszor előfordult, hogy meg kellett magunkat értetnünk ügynökökkel, lakástulajdonosokkal, és kényszerhelyzetben az ember sok mindenre képes. Sok új szót, kifejezést tanultam, jobban merem használni a már ismerteket.

Ám az is igaz, hogy itt Konkovonál az emberek jóval beszédesebbek, mint a Jugó-Zadapnajánál voltak. Na, többek között ezért kell vigyázni a sztereotípiákkal. A két metróállomás között mindössze 5 km van, mind a kettő Moszkva, és mégis, mekkora a különbség!

A Jugó-Zapadnaján a liftben alig akartak visszaköszönni a lakótársak. Itt meg? Alig érkeztünk meg, már ki is faggatott minket a portás néni, honnan jöttünk, meddig lakunk majd itt, mióta vagyunk Oroszországban, mit dolgozunk... Egyből felidéződtek bennem gyerekkori emlékek, a kis falu, ahol felnőttem, és ahol mindig mindenki tudott mindenkiről mindent. :)

Az első héten történt, hogy a liftben szóba elegyedtem egy idősebb úrral. Megkérdeztem tőle, hányadikra megy, majd nyomom neki a gombot, én állok közelebb.

Rögtön jött a reakció: "Ön hová való?"

"Magyarországról jöttem."

"Nahát, ott voltam többször is, Székesfehérváron, meg Szabadbattyánban. Munka miatt. Sajnos az Ikarusz már megszűnt." (Mutatja a kezével is, hogy konyec.) "De a Rába még létezik."

"Én meg Székesfehérváron születtem." - szúrom közbe.

Mosolyog. Én is mosolygok. Még mond valamit, de azt már nem értem. Megérkezem a tizedikre, elbúcsúzunk.

Olyan jó kedvem lett ettől a kis epizódtól! Hogy valaki ebben a hatalmas országban tudja, hol van a szülővárosom, ki tudja mondani a nevét, és láthatóan pozitívan áll a hazámhoz is!

Néhány napja ismét volt egy hasonló találkozás egy hasonló korú férfival, a végkicsengés mégis nagyon más volt.

Ő így reagált: "Hát most nézze meg, néhány éve még mindenki tudott oroszul, most meg úgy jönnek Moszkvába dolgozni, hogy még a nyelvet sem ismerik."

Ilyen is van, nem vagyunk egyformák. Talán érdekelte őt, hogy én nem is dolgozom? Vagy hogy eredetileg csak egy évre jöttünk? És már nagyon mennénk? Nem. Nincs is jelentősége. Volt egy véleménye, azt akarta közölni, nem beszégetni, tapasztalatot cserélni. Meghallgattam.

Az viszont biztos, hogy az első bácsira emlékszem szívesebben, és az is, hogy én is jóérzést igyekszem kelteni az emberekben, nem visszatetszést. Nulla információ birtokában ítélkezni pedig ritkán szül bármi jót.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok Moszkva

2013.07.04.
11:30

Írta: fannie

Night Wolfs - szürke farkas, fekete farkas

2012-06-04_20_33_06_1372926002.jpg_2560x1920

Tegnap érdes cikk jelent meg a Moscow Times-ban, Oroszország egyetlen angol nyelvű nyomtatott napilapjában. Ez adja az apropóját a mai bejegyzésnek.

"300 motoros blokád alá vonja a rendőrség közlekedésrendészeti osztályát" - szól a cím. 

Az egész eset kirobbantója egy viszonylag hétköznapi esemény volt: két autó összekoccant. Az egyikben, a Ladában ülő három kaukázusi férfi csúnyán elkezdte inzultálni a másik jármű női sofőrjét. És innen tér el a sztori a szokványostól. Egy arra járó motoros ugyanis a hölgy segítségére kelt. A Lada utasai erre baseball ütőt rántottak, és alaposan helyben hagyták az okvetetlenkedő motorost.

A hír hamar szárnyra kelt, végül 300 bajtárs jelent meg kétkeréken a rendőrségi iroda előtt, ahol a kaukázusiakat éppen kihallgatták a balesettel kapcsolatban. Állítólag testi sértésről nem kérdezték őket, ezért a demonstráció és a nyomásgyakorlás. A cikk azt is említi, hogy maga a sértett inkább megfeledkezett volna az egész incidensről, ami azért nem elhanyagolható szempont. Végül három óra elteltével a tömeg eloszlott, az eljárás folytatásával kapcsolatban nincs biztos hír.

Egyik személyes ismerősünk említette, hogy az egész szervezkedés mögött természetesen az egyik motoros csoport, a Motorcitizens állt. Van egy telefonszámuk, amit bármikor bárki hívhat, ha kétkerekűvel bajba kerül, balesetet szenved.

Erről jutott eszembe, hogy írjak néhány sort egy nagyon érdekes itteni jelenségről, a motoros bandákról.

Angels of Hell - juthat rögtön sokak eszébe. Nyilván nem ok nélkül. Az egyik legnagyobb orosz csoportról is keringenek érdekes hírek. Állítólag ők is egy félbűnözői szervezet, amelynek tagjai érdekeltek a drogkereskeskedelemben, a prostitúcióban, védelmi pénzek szedésében. Ők a Night Wolfs, az Éjszakai Farkasok (НОЧНЫЕ ВОЛКИ). Székhelyük, Sexton, már szinte legenda bizonyos körökben.

Mi tavaly júniusban kerültünk velük kapcsolatba, egy nagyon érdekes szituációban, jaroszlávli túránkról hazafelé tartva. 

Elég hűvös volt aznap, lógott az eső lába, már nagyon vártam, hogy végre hazaérjünk a kb. 280 km-es útról. Elkezdett csöpörögni az eső, és mivel éppen egy benzinkúthoz értünk, megálltunk. Ezt bizony nagyon jól tettük, mert a csöpörészésből égszakadás lett, abból pedig jégeső. Gondoltuk, csak megvárjuk, míg alábbhagy az égi háború, addig benevezünk egy teára a büfében. Ott már ült néhány motoros, három ember. Köszöntünk, váltottunk néhány szót, honnan jöttök, hová tartotok (hát hova, ha nem Moszkvába), mit csináltok Oroszországban, satöbbi. Na, ők Éjszakai Farkasok voltak. Zászlóval, ruhára varrt jelképpel, ahogy kell.

Mivel a pultos hölgy éppen nem volt hajlandó minket kiszolgálni, és az eső is elállt, elköszöntünk, és folytattuk utunkat. Egészen a következő kényszerpihenőig, amikor a rendőrségnek támadt kedve cseverészni egyet velünk. Természetesen pénzt akartak, de hogy miért, meg mennyit, arról nem nyilatkoztak, mi meg nem erőltettük a kérdést. Mondták, bevisznek minket az örsre, majd ott lesz tolmács. Rendben, válaszoltuk mi. Aztán csak nem mozdultak sehova.

Ez már fél órája ment, én már szó szerint lila voltam a hidegtől, amikor megállt mellettünk az előbb említett csoport. Kedélyesen dumcsiztak vagy öt percig a közeggel, és már szabadok is voltunk. (Persze a jatt nem maradhatott el.) Mondták, csapódjunk hozzájuk, így nem kerülünk megint bajba. Vajon mire gondoltak? Adtak pulcsit mindkettőnknek, hogy ne fagyjunk szét, amiben tudtak, segítettek.Nagyon jó érzés volt.

Másnap visszavittük nekik a ruhát, amit nálunk hagytak, a Sextonban, székhelyükön találkoztunk. Viszonylag korán volt, nem volt még tömeg, alaposan körül tudtunk nézni. Körbe is vezettek minket, mit mondjak, elég durva a hely. Úgy néz ki, mintha egy halom vashulladékból rakták volna össze, de az összhatás káprázatos. Van hozzá szerelőműhely, rockszínpad a koncerteknek (pl. Rammstein nem egyszer járt itt), saját hókotrókkal is rendelkeznek. Ezen egy kicsit csodálkoztunk, mert a hó és a motor azért eléggé kizárja egymást, de aztán jött a felvilágosítás, hogy társadalmi munkáznak is. Az egyik gépet éppen Putyintól kapták, mikor meglátogatta őket személyesen, bőrkabátban 2009-ben. (A medvét otthon hagyta, nem azon lovagolt be.) Azt, hogy Putyin így megtisztelte őket, háromszor is elmondta az idegenvezetőnk, gondolom, úgy ítélte meg, nem érezzük át teljes mértékben ennek jelentőségét. Megnyugtatására igyekeztem áhítatosan bólogatni. A poszthoz csatolt fotón Sexton hátsó udvarán állunk egy jármű mellett, amit a felvonulásokkor, különböző rendezvényeken szoktak használni. Állítólag a Mad Maxet idézi, amire szintén nem jöttem rá magamtól, nem láttam a filmet.

Az egész körút fénypontja számomra a bárpultos srác rögtönzött show-ja volt. Szuper előadás, csak nekünk. repültek az üvegek, a poharak, még tűzzel is zsolglőrködött. Nagyon látványos volt.

Leírhatatlanul meg voltunk lepődve, és megtisztelve éreztük magunkat ettől a meleg fogadtatástól.

Hogy mégsem lettünk heti vendégek Sextonban, annak több oka is van. Egyrészt nagyon nagy a cigifüst, tényleg. :) Másrészt mi szeretünk ugyan motorozni, de nem e köré szervezzük az életünket, nem hordunk tetkót, sem bőrkabátot éjjel-nappal, sem hosszú szakállt, még én sem. Szóval ez számunkra egy hobbi, nem életmód. Az ottani srácok többsége viszont, úgy éreztük, nagyon komolyan veszi ezt az egészet, nagyon elkötelezett, úgy éreztük, kilógtunk volna a sorból. (A nyelvi akadályokat már nem is említem, az már úgyis unalmas.)

Azóta már hallottunk egyet-mást a sötétebb oldalukról is. Két motoros srác, akik vendégségben voltak nálunk, felhomályosított minket. Kicsit meg voltam döbbenve. Aztán a tavalyi szezon végén, októberben két motoros banda közötti háborúról olvashattunk, ahol az egyik tag életét vesztette, lelőtték. Ez a fiú Éjszakai Farkas volt.

Nos, rátok bízom az ítélkezést, fehér, vagy fekete. Talán szürke? Mennyire az?

Egyik oldalon a váratlan segítség, Putyin, meg a hókotrás, másik oldalon lövöldözés, és bűncselekményekről szállingó szóbeszéd.

Azt azonban mindenféle bandáktól függetlenül állíthatom, hogy itt a motorosok között nem érzem azt a bizalmatlanságot az idegenekkel szemben, mint egyébként Moszkvában. Nyitottak, segítőkészek, kedvesek.

Fordítanak, segítenek a rendőrrel boldogulni, ha az út szélén állsz, odagurulnak, megkérdezik, mi a baj, nem tudod az utat, hozzájuk csapódhatsz, meghívnak kirándulni anélkül, hogy a nevedet tudnák. Azt a bizonyos nagylelkűséget, adakozó kedvet, amit oly sokszor hallottam már emlegetni a hétköznapi orosz emberről, én eddig csak a motorosok között tapasztaltam. De ott nagyon.

A Motorcitizensről, akik a blokádot szervezték, rosszat még nem hallottam, reméljük, nem is fogok. Az biztos, ha motorral bajban vagy Moszkvában, hívni kell a számot, és ők jönnek: +7-495-744-7350. :)

Sexton a Nyizsnyije Mnevniki utcában található (ulitsa Nizhniye Mnevniki, 110, Moscow, 123423; Улица Нижние Мнёвники). A lila, hetes számú metróvonallal elmész az Oktyabrszaja Pole (Октябрьское Поле) nevű megállóhoz, felülsz a 672M iránytaxira, és leszállsz a Улица Нижние Мнёвники - Байк-центр-nél. Onnan már csak 80 méter gyalog.

 

Szólj hozzá!

Címkék: motor Moszkva

2013.07.03.
07:45

Írta: fannie

A lakáskeresés rejtelmei orosz módra

Mivel még egészen friss az élmény, gyorsan összegyűjtöm a moszkvai lakáskereséssel kapcsolatos tapasztalatainkat. Vigyázat, a következő poszt nyomokban hasznos információt tartalmazhat!

Szóval a legfontosabb dolgok, amikkel rendelkezned kell, a következők:

  • orosz állampolgárság, ezen belül is lehetőleg szláv nemzetiség,
  • pénz,
  • idő,
  • nyelvtudás (orosz!).

Bármelyik hiányzik, jöhet a B terv.

Feltételezem, hogy aki ezt a bejegyzést olvassa, az nem orosz, és nem szláv, ezért maradjunk egy pillanatra az első pontnál.

Mi a http://www.cian.ru/ oldallal dolgoztunk.Vannak más internetes keresők is, ám egyiküknek sem olyan jó a szűrési rendszere, mint a ciánnak. Itt be tudod álltani a számodra ideális lakbért (akár nullát is, de akkor viszonylag kevés találatod lesz), az ügynöki díjat, amit még hajlandó vagy megfizetni, a kauciót, a lakás típusát, nagyságát, elhelyezkedését, elvárt berendezést, szóval nagyjából mindent. Ha gondolod, még az utcanevet is megadhatod a programnak, ahol lakni szeretnél. Profi oldal, az egyetlen nehézséget az okozza, hogy négy hirdetésből háromnál oda van írva: "csak szlávoknak". Esetleg ugyanez nagy betűvel kiemelve.

Hogy ennek mi az oka? Először azt gondoltuk, és sokan meg is erősítettek ebben, hogy az (általában) ázsiai országokból érkezőktől próbálják magukat védeni a tulajdonosok. Ők sokszor rettentően alacsony bérért végeznek alacsony végzettséget elbíró munkát, és hát sajnos arra kényszerülnek a moszkvai lakbérek mellett, hogy tizedmagukkal osztozzanak ötven négyzetméteren. Így sem szép a hátrányos megkülönböztetés, lenne más módja is a tulajdon védelmének, de ez van.

Mikor azonban felhívtuk a hirdetésekben meghagyott számokat, és elmondtuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, nem egyszer így is falba ütköztünk. "Külföldieknek nem."

Talán nem tudnak velünk kommunikálni, ami kényelmetlen, és minek vállalják be a kényelmetlenséget, ha más is kiveszi az apartmant? További gond, hogy a külföldi problémázik, szolgáltatást akar a pénzéért, elvárja, hogy legyen a lakásban ez-az, plusz ha valami elromlik, azt javítsák meg. Macera.

Persze itt át is ugorhatunk a második pontra: pénz. Mert ha hajlandó vagy néhány tízezressel többet fizetni (rubelben, havonta), akkor adott esetben eltekintenek a származásra vonatkozó követelményektől.

Nos, ha túllendültünk az első nehézségeken, és eljutottunk a lakás megtekintésének fázisába, még korántsem vagyunk a célegyenesben. Gyakran előfordul, hogy a lakás nagyon nem úgy néz ki, mint a képeken. Meg bejelentik, hogy TV ugyan van, de csak holnapig, mert aztán elviszik. A porszívót is. (De az biztos nem gond, mert úgysem működik.) A másik aranyos dolog, mikor a lakás nincs rendben, amikor megtekinted, a hűtő penészes, a falról málik a tapéta. "De mire költöznek, addigra mindent rendbe rakunk." Aha.

Egy olyanba is belefutottunk, hogy a ház nem is ott volt, ahol a hirdetésben meg volt jelölve. Biztos azt gondolták, nem vesszük észre, hogy mégsem ott van a metró. Ez a sztori eddig a csúcstartó nálunk. :)))

Szóval ezért kell az idő. Meg türelem. Meg szerencse.

Az orosz nyelvtudás nagyon jó, ha van, nekünk nincs. Ezért a hirdetéseket a google fordítóval sikerült megértenünk, a telefonhívásokat kedves ismerősök bonyolították, a személyes vizitnél pedig pantomimeztünk. (Bár észrevehetően javult a nyelvtudásom ez alatt az idő alatt, aminek nagyon örülök.)

Megoldás lehet, hogy ingatlanügynököt bízol meg a kereséssel, ez értelemszerűen plusz kiadás.

Most jöjjön néhány száraz adat, még mindig lakás témakörben:

  • A szerződés az esetek 99%-ban fiktív. Csak számotokra létezik, mint egy képzeletbeli barát, a hatóságnak nem jelentik be, nem akarnak adót fizetni. De még ez a "játékegyezség" is jobb, mint a semmi, mert ha baj van, te hivatkozhatsz rá. Ebből kifolyólag könnyebb elkerülni, hogy baj legyen. Jó tanács: azért a tulajdoni lapot mindig ellenőrizd, bizonyosodj meg róla, hogy az a tulajdonos, akitől bérled az ingatlant.

 

  • A szerződés aláírásakor rögtön megszabadítanak az első havi lakbértől, az ügynöknek járó díjtól, és a kauciótól. Mindkettő általában plusz egy hónap. A kaució a szokásos feltételekkel visszajár, az ügynöki díj természetesen nem.

 

  • Általában a néhány hónapra meghirdetett ingatlanoknál alacsonyabb a lakbér, de ügynöki díjjal itt is számolni kell, ami így értelemszerűen rövidebb időszakra oszlik el.

 

  • És hogy mennyi a lakbér? Erről már írtam az árakról szóló bejegyzésben: http://elet-uton.blog.hu/2013/02/26/mindennapok_arak_moszkvaban. Nagyon magas, és évről évre emelkedik 5-10%-kal. Hol a vége? Nem lepődnék meg rajta túlzottan, ha kiderülne, itt az amerikai ingatlanrobbanáshoz hasonló esemény felé tartunk. Ne legyen igazam.

 

Végezetül pedig elárulom, miért is alakult úgy, hogy a frissen talált lakásunkat, ahova június 20-án költöztünk, el kell hagynunk november 1-jén. A tulaj, mikor már a szerződést írtuk alá, közölte, hogy akkor bizony édesanyja szeretne visszaköltözni a hétvégi házából Moszkvába. És hogy miért várta meg ezzel az utolsó pillanatot, mikor már visszamondtuk az összes többi lehetőségünket? (Mind az egyet?) Szerintem tudjátok a választ.

Talán azt sem nehéz elképzelni, mit éreztünk ebben a helyzetben: a kölcsönkért, céges kocsi lent vár telepakolva a cuccainkkal. Másnap vendégek érkeznek Magyarországról, vízum, repülőjegy elintézve már hónapok óta. Szóval kicsit kétségbeesve értetlenkedtünk, vitatkoztunk, végül a tulaj engedett 14%-ot a kiindulási árból, így írtunk alá.

És már alig várjuk, milyen kalandokat tartogat számunkra az újabb lakáskeresés októberben.

PS: Néhány fenti megjegyzés sajnos ismerős lehet olyan külföldieknek is, akik Magyarországon élnek. Tőlük ezúton is őszintén elnézést kérek az ilyen viselkedésért. Megértem, milyen helyzetben vannak.

Érdekes angol nyelvű cikk a The Moscow Times online kiadásában az orosz ingatlanpiacról: http://www.themoscowtimes.com/business/article/housing-affordability-remains-elusive/485419.html.

Kis hazánkat is megemlíti az írás, érdemes elolvasni! :)

12 komment

Címkék: lakás hasznos információk Moszkva

2013.07.03.
06:54

Írta: fannie

Új otthonunk

dscf5533_1372827070.JPG_864x648

Ez az új nappalink, tetszik? Szerintem elég jó! Főleg azzal a gyönyörű virágcsokorral, amit Andristól kaptam névnapomra.

Na, kinek van a világon a legcsodálatosabb férje? :)

Szólj hozzá!

Címkék: lakás Moszkva

süti beállítások módosítása