Tegnap érdes cikk jelent meg a Moscow Times-ban, Oroszország egyetlen angol nyelvű nyomtatott napilapjában. Ez adja az apropóját a mai bejegyzésnek.
"300 motoros blokád alá vonja a rendőrség közlekedésrendészeti osztályát" - szól a cím.
Az egész eset kirobbantója egy viszonylag hétköznapi esemény volt: két autó összekoccant. Az egyikben, a Ladában ülő három kaukázusi férfi csúnyán elkezdte inzultálni a másik jármű női sofőrjét. És innen tér el a sztori a szokványostól. Egy arra járó motoros ugyanis a hölgy segítségére kelt. A Lada utasai erre baseball ütőt rántottak, és alaposan helyben hagyták az okvetetlenkedő motorost.
A hír hamar szárnyra kelt, végül 300 bajtárs jelent meg kétkeréken a rendőrségi iroda előtt, ahol a kaukázusiakat éppen kihallgatták a balesettel kapcsolatban. Állítólag testi sértésről nem kérdezték őket, ezért a demonstráció és a nyomásgyakorlás. A cikk azt is említi, hogy maga a sértett inkább megfeledkezett volna az egész incidensről, ami azért nem elhanyagolható szempont. Végül három óra elteltével a tömeg eloszlott, az eljárás folytatásával kapcsolatban nincs biztos hír.
Egyik személyes ismerősünk említette, hogy az egész szervezkedés mögött természetesen az egyik motoros csoport, a Motorcitizens állt. Van egy telefonszámuk, amit bármikor bárki hívhat, ha kétkerekűvel bajba kerül, balesetet szenved.
Erről jutott eszembe, hogy írjak néhány sort egy nagyon érdekes itteni jelenségről, a motoros bandákról.
Angels of Hell - juthat rögtön sokak eszébe. Nyilván nem ok nélkül. Az egyik legnagyobb orosz csoportról is keringenek érdekes hírek. Állítólag ők is egy félbűnözői szervezet, amelynek tagjai érdekeltek a drogkereskeskedelemben, a prostitúcióban, védelmi pénzek szedésében. Ők a Night Wolfs, az Éjszakai Farkasok (НОЧНЫЕ ВОЛКИ). Székhelyük, Sexton, már szinte legenda bizonyos körökben.
Mi tavaly júniusban kerültünk velük kapcsolatba, egy nagyon érdekes szituációban, jaroszlávli túránkról hazafelé tartva.
Elég hűvös volt aznap, lógott az eső lába, már nagyon vártam, hogy végre hazaérjünk a kb. 280 km-es útról. Elkezdett csöpörögni az eső, és mivel éppen egy benzinkúthoz értünk, megálltunk. Ezt bizony nagyon jól tettük, mert a csöpörészésből égszakadás lett, abból pedig jégeső. Gondoltuk, csak megvárjuk, míg alábbhagy az égi háború, addig benevezünk egy teára a büfében. Ott már ült néhány motoros, három ember. Köszöntünk, váltottunk néhány szót, honnan jöttök, hová tartotok (hát hova, ha nem Moszkvába), mit csináltok Oroszországban, satöbbi. Na, ők Éjszakai Farkasok voltak. Zászlóval, ruhára varrt jelképpel, ahogy kell.
Mivel a pultos hölgy éppen nem volt hajlandó minket kiszolgálni, és az eső is elállt, elköszöntünk, és folytattuk utunkat. Egészen a következő kényszerpihenőig, amikor a rendőrségnek támadt kedve cseverészni egyet velünk. Természetesen pénzt akartak, de hogy miért, meg mennyit, arról nem nyilatkoztak, mi meg nem erőltettük a kérdést. Mondták, bevisznek minket az örsre, majd ott lesz tolmács. Rendben, válaszoltuk mi. Aztán csak nem mozdultak sehova.
Ez már fél órája ment, én már szó szerint lila voltam a hidegtől, amikor megállt mellettünk az előbb említett csoport. Kedélyesen dumcsiztak vagy öt percig a közeggel, és már szabadok is voltunk. (Persze a jatt nem maradhatott el.) Mondták, csapódjunk hozzájuk, így nem kerülünk megint bajba. Vajon mire gondoltak? Adtak pulcsit mindkettőnknek, hogy ne fagyjunk szét, amiben tudtak, segítettek.Nagyon jó érzés volt.
Másnap visszavittük nekik a ruhát, amit nálunk hagytak, a Sextonban, székhelyükön találkoztunk. Viszonylag korán volt, nem volt még tömeg, alaposan körül tudtunk nézni. Körbe is vezettek minket, mit mondjak, elég durva a hely. Úgy néz ki, mintha egy halom vashulladékból rakták volna össze, de az összhatás káprázatos. Van hozzá szerelőműhely, rockszínpad a koncerteknek (pl. Rammstein nem egyszer járt itt), saját hókotrókkal is rendelkeznek. Ezen egy kicsit csodálkoztunk, mert a hó és a motor azért eléggé kizárja egymást, de aztán jött a felvilágosítás, hogy társadalmi munkáznak is. Az egyik gépet éppen Putyintól kapták, mikor meglátogatta őket személyesen, bőrkabátban 2009-ben. (A medvét otthon hagyta, nem azon lovagolt be.) Azt, hogy Putyin így megtisztelte őket, háromszor is elmondta az idegenvezetőnk, gondolom, úgy ítélte meg, nem érezzük át teljes mértékben ennek jelentőségét. Megnyugtatására igyekeztem áhítatosan bólogatni. A poszthoz csatolt fotón Sexton hátsó udvarán állunk egy jármű mellett, amit a felvonulásokkor, különböző rendezvényeken szoktak használni. Állítólag a Mad Maxet idézi, amire szintén nem jöttem rá magamtól, nem láttam a filmet.
Az egész körút fénypontja számomra a bárpultos srác rögtönzött show-ja volt. Szuper előadás, csak nekünk. repültek az üvegek, a poharak, még tűzzel is zsolglőrködött. Nagyon látványos volt.
Leírhatatlanul meg voltunk lepődve, és megtisztelve éreztük magunkat ettől a meleg fogadtatástól.
Hogy mégsem lettünk heti vendégek Sextonban, annak több oka is van. Egyrészt nagyon nagy a cigifüst, tényleg. :) Másrészt mi szeretünk ugyan motorozni, de nem e köré szervezzük az életünket, nem hordunk tetkót, sem bőrkabátot éjjel-nappal, sem hosszú szakállt, még én sem. Szóval ez számunkra egy hobbi, nem életmód. Az ottani srácok többsége viszont, úgy éreztük, nagyon komolyan veszi ezt az egészet, nagyon elkötelezett, úgy éreztük, kilógtunk volna a sorból. (A nyelvi akadályokat már nem is említem, az már úgyis unalmas.)
Azóta már hallottunk egyet-mást a sötétebb oldalukról is. Két motoros srác, akik vendégségben voltak nálunk, felhomályosított minket. Kicsit meg voltam döbbenve. Aztán a tavalyi szezon végén, októberben két motoros banda közötti háborúról olvashattunk, ahol az egyik tag életét vesztette, lelőtték. Ez a fiú Éjszakai Farkas volt.
Nos, rátok bízom az ítélkezést, fehér, vagy fekete. Talán szürke? Mennyire az?
Egyik oldalon a váratlan segítség, Putyin, meg a hókotrás, másik oldalon lövöldözés, és bűncselekményekről szállingó szóbeszéd.
Azt azonban mindenféle bandáktól függetlenül állíthatom, hogy itt a motorosok között nem érzem azt a bizalmatlanságot az idegenekkel szemben, mint egyébként Moszkvában. Nyitottak, segítőkészek, kedvesek.
Fordítanak, segítenek a rendőrrel boldogulni, ha az út szélén állsz, odagurulnak, megkérdezik, mi a baj, nem tudod az utat, hozzájuk csapódhatsz, meghívnak kirándulni anélkül, hogy a nevedet tudnák. Azt a bizonyos nagylelkűséget, adakozó kedvet, amit oly sokszor hallottam már emlegetni a hétköznapi orosz emberről, én eddig csak a motorosok között tapasztaltam. De ott nagyon.
A Motorcitizensről, akik a blokádot szervezték, rosszat még nem hallottam, reméljük, nem is fogok. Az biztos, ha motorral bajban vagy Moszkvában, hívni kell a számot, és ők jönnek: +7-495-744-7350. :)
Sexton a Nyizsnyije Mnevniki utcában található (ulitsa Nizhniye Mnevniki, 110, Moscow, 123423; Улица Нижние Мнёвники). A lila, hetes számú metróvonallal elmész az Oktyabrszaja Pole (Октябрьское Поле) nevű megállóhoz, felülsz a 672M iránytaxira, és leszállsz a Улица Нижние Мнёвники - Байк-центр-nél. Onnan már csak 80 méter gyalog.
