Mi az első három dolog, ami Oroszországról az eszedbe jut? Fogadjunk, közte van a vodka! Ki ne ismerné ezt a színtelen, nagyrészt íztelen égetett szeszt? A csekély kis 40 fokos alkoholtartalmával?
Nos, azt hitted, mindent tudsz róla? Szerintem azért az Izmailovói Kreml területén levő Vodka Múzeum még tud számodra újat mondani!
Itt van mindjárt a név. Tudtad, hogy a "vodka" szó szerint azt jelenti, "vizecske"? No igen, nyilván ezért isszák az oroszok egy decis pohárban. Elég hozzá egy kis savanyúuborkát enni, nem árt az meg! Alkoholista meg csak az, aki egyedül iszik.
Én azt gondoltam volna, az oroszok körülbelül a teremtés óta vodkáznak. Vagy minimum Bábel óta, amikor az első orosz mondat ez lehetett: "Hol a vodkám?"
És nem! A múzeumban rögtön a tárlat elején tisztázzák: a kereszténység felvétele előtt (988) az orosz ember azt sem tudta, mit jelent berúgni. Nem volt ismert a desztillálás folyamata sem, így úgymond mechanikus eszközökkel tisztított mézsört ittak, mindössze 10-12%-os szesztérfogattal, azt is csak különleges napokon, gyermek születésekor, katonai győzelmekkor, vagy temetéskor. Nahát, könnybe lábad a szemem, szegények. Most ezt képzeljétek el, még esküvő alkalmával sem ragadtak poharat!
Aztán a kereszténységgel jött a bor. Hogy ettől miért kellett mindjárt lerészegedni, azt nem részletezik. Az a gyanúm, hogy inkább az új kereskedelmi kapcsolatoknak, az Európa felé való nyitásnak lehet ebben szerepe. Az a fránya globalizáció!
"Rosszéletű" genovai kereskedők a 14. század elején-közepén elvitték a moszkvai udvarba az új találmányt, a 70%-os desztillált szeszt, aminek azonban még nem volt nagy sikere a józan felfogású oroszok között. Azért valljuk be, egy kissé égethette a torkukat. Látva a negatív visszajelzést, a kereskedők újragondolták a termék arculatát, és egy évszázaddal később már gyógyszerként, az élet vizeként (aqua vitae) ajánlották portékájukat. Ez megtette hatását, nem sokkal később orosz szerzetesek már olaszországi kolostorokban lesték el a desztillálás művészetét. Ha gyógyszer, akkor jöhet, nem baj, ha éget.
Mivel Oroszországban szőlő nem sűrűn termett, használtak, amit találtak, nagyrészt gabonát, rozst. Ekként született meg az első vodka, vagy akkori nevén kenyérbor, rozsból, 1450-1470 körül.
Ez az időszak a viszonylagos jólété volt Oroszországban. III: Iván ekkor kezdte el húzogatni a mongol urak bajszát, tesztelve, vajon meg tudnak-e végre szabadulni tőlük mintegy 250 év után. Sikerein felbátorodva ki is nevezte gyorsan magát minden oroszok cárjának. Közben a mezőgazdaságban is fontos változások voltak, bevezették a vetésforgót, ami bővebb termést nyújtott, így nem csak kenyérre, de kenyérborra is maradt. Az itóka népszerű lehetett, mert hamar állami monopóliumot vetettek ki rá.
III. Iván fia, III. Vaszilij idején nyitották meg az első italozó egységet, korcsmát (корчма). Valahonnan ismerős a szó, nem?
1652-ben már az italozás visszaszorítására tesz kísérletet Alekszej cár, az egyházzal karöltve.
A 17-18. századtól aztán egyik oldalról az uralkodók próbálták kisakkozni, hogy tudnak a lehető legtöbb jövedelemhez jutni a bizniszből úgy, hogy közben azért ne váljon alkoholistává a fél ország, másrészt megpróbálták kodifikálni, mit is nevezünk pontosan vodkának (kenyérbornak).
Mikor a vodka előállítása a nemesek kezébe került II. (Nagy) Katalin uralkodása alatt, az ital minősége a hírek szerint a francia konyakéval vetélkedett. A cárnő éppen ezért szívesen ajándékozta nagyköveteknek, író-filozófus haverjainak (Goethe, Voltaire, Kant, stb.), valamint kollégáinak, európai uralkodóknak.
Később azonban, a napóleoni háborúk utáni válságban a minőség ismét sokat romlott.
1894-ben született aztán a szigorú "arany középszabály", ami meghatározta a vodka pontos ismérveit. Állítólag a kémiai periodikus táblázat megalkotójának, Mengyelejevnek is szerep jutott ebben. A tudós a doktoriját a víz és az alkohol közötti reakciókból írta, ami alapján aztán az okosok megállapították, hogy legjobb lesz, ha a vodka szesztartalmát 40 térfogatszázalékban szabályozzák.
Van, aki azt állítja, a 40%-nak inkább adózással összefüggő okai vannak. Szégyen rája. :)
Közben a 19. század végén, 20. század elején megjelentek a vodkásüvegek is az addig használt vödrök helyett. Na, a gyártók szabadjára engedték alkotói fantáziájukat. Találkozunk természetesen medve alakú üveggel, de olyannal is, ami Puskin, vagy Turgenyev fejét formázza.
Az alkoholizmus viszont kezdett ijesztő méreteket ölteni, ezért 1914-ben még a cári vezetés alkoholtilalmat rendelt el... Oroszországban. Nem gyenge próbálkozás. Ezt a szovjetek is megtartották, egészen 1924-ig. 10 év. 1925-ben aztán ismét állami monopólium lett a vodka gyártása - miért pont ez ne lett volna az?
Később is voltak próbálkozások az italozás visszaszorítására, korlátoztak nyitvatartási időket, osztottak italjegyeket, fejkvóta, miegymás...
Az azonban biztos, hogy ma már nincs cárizmus, és nincs Szovjetunió sem, de van vodka, ami eddig mindent túlélt.
Az, hogy az egyszeri orosz ember túléli-e a vodkát, már más kérdés.
Hogy jutsz ide: hármas (sötétkék) metróvonal, Partizanskaja megálló, Izmailovói Kreml területe.
Az egész múzeum nem túl nagy, három teremből áll, de szerencsére angolul is elég jó tájékoztató kiírások vannak.
A belépő 200 rubel személyenként.
