Halló, halló, szép, mosolygós napot mindenkinek!
Még mindig Nyizsnyij Novgorodban járunk, legalábbis a blogon. A kép a Minin és Pozsárszkij téren készült. Látszanak a kreml falai is, de az igazi sztár a Volga folyó! Hatalmas, fenséges, meseszép! Balról az Oka torkolata sejlik fel, a Strelka.
Oh, rám tört a nosztalgia! :)
Elég sokat gondolkoztam azon, melyik kreml bemutatásával folytassam a sort. Nem, nem a moszkvaira esett a választásom, azt későbbre tartogatom! Inkább térjünk ki néhány sor erejéig Oroszország ötödik legnagyobb városára, az Alsó Újvárosra, azaz Nyizsnyij Novgorodra.
"Emlékszem, amikor a fronton, Nyizsnyij Novgorodnál..."
Ismerős? Szép család nagypapája? Família Kft?
Képzeljétek, tényleg létezik! És nem is akármilyen! Tavaly júliusban jártunk arra kis mocinkkal egy hosszú hétvégén, három nap-két éjszakára.
A város egyetlen Ibis hotelében szálltunk meg, ami természetesen a Maxim Gorkij úton található. Itt szültetett ugyanis a neves író. 1932-től 1990-ig az ő nevét viselte a település. Gorkij egyébként annyit jelent, keserű. Azért csak jobb Alsó Újvárosban lakni, mint Keserűben, nem? :)
Még egy pillanatig maradjunk a névnél. Talán érdekel Titeket, miért "Alsó" ez az "Újváros". Nos azért, mert északon van a régi Újváros, Novgorod, amit szoktak Velikij Novgorodnak is nevezni, azaz "Nagy Újvárosnak", utalva ezzel történelmi jelentőségére. Ott még nem voltunk, jövő hétre van tervbe véve a kirándulás.
Vissza Nyizsnyij Novgorodhoz. Vladimiri II. György (Jurij) alapította 1221-ben, csupán két évvel az első mongol invázió kezdete előtt.
Ebben az időben még nem beszélhetünk Oroszországról a mai értelemben, annak területén csupán kisebb, önálló fejedelemségek voltak, melyek közül egyik volt a vladimir-szuzdáli. Persze a mongoloknak nagyon kedvezett, hogy nem egy egységes elenféllel kellett szembenézniük, öntötték az olajat a viszálykodás tüzére. Csak az ő beleegyezésükkel lehetett valaki Nagyfejedelem, ezt a címet ki kellett érdemelni. De hiába lépett rangban a Nagyfejedelem a többi nemes és vezető fölé, akkor is a mongolok vazallusa, alárendeltje maradt. Ez ment vagy 250 évig, a harcból végül a Moszkvai Fejedelemség került ki győztesen.
Olyan régi központok, mint Kijev, Jaroszlávl, Szuzdál vagy Vladimir idővel vesztettek jelentőségükből, miután újra és újra a mongolok prédájává váltak, és újak törtek előre, Moszkvával az élen, de ebben az időszakban vált fontos helyszínné Nyizsnyij Novgorod is.
1350-ben átkerült ide a szuzdáli fejedelemség székhelye. Dmitrij Konsztantinovics uralkodása idején (1323-1383) Moszkvával versengett a város a vezető pozícióért. Ekkor épültek az első kőtemplomok, és egy fellegvár, amelyekből azonban a későbbi háborók miatt mára semmi nem maradt fenn.
A nagyhatalmi törekvések hamar zsákutcába jutottak: 1392-ben Nyizsnyij Novgorod a Moszkvai Fejedelemség részévé válik, azon belül is egy határmenti erődítmény szerepét tölti be sokáig. A ma is látható kreml ennek a feladatnak a jegyében épült a 16. század elején (1508-1511). Ez az egyik legrégibb és legerősebb fellegvár Oroszországban, a bevezető képen magasodnak vörös téglából emelt falai. A szovjet időket rajtuk kívül csak az Arkangyal-székesegyház élte túl. Háttérben a Volga kéklik.
Később, miután végleg sikerült kiűzni a mongolokat, Nyizsnyij Novgorod fontos kereskedelmi centrum lett. A város neve szinte összefonódott a Sztroganov (Stroganoff) családéval, akik Északi-tenger mellettről származó parasztokból nőtték ki magukat az orosz történelem egyik legfontosabb földbirtokos-kereskedő arisztokratáivá. Nem cseng ismerősen a név? Csirkemell? Bélszín? Vagy talán a vodka? Igen, már megint a vodka. :)
Rengeteg látnivaló van Nyizsnyij Novgorodban. Jó volt sétálni a főutcán, látni, ahogy az oroszok ropják ott a szambát. Nagyon sok itt a különböző stílusban épült templom: János Születése-templom, Új és Régi Vásár katedrálisai, Miasszonyunk Születése-templom, csak hogy néhányat említsünk.
A kreml mellett van a Volga felé magasodó dombon a Milin tér, a helyiek kedvenc találkozóhelye, ahova a part mellől is fel lehet jutni egy panoramikus lépcsősoron.
Emlékszem még a Pecserszki Mennybemenetel monostorra, ahova sajna nem engedett be minket egy szúrós szemű őr, aki szerint nem voltunk a hely szelleméhez illően öltözve. Andrisnak elmagyarázta, hogy a nadrágjának bokáig kellene érnie, nem térdig. Ami engem illet, éppen csak rámpillantott, sóhajtott, majd határozottan a kapura mutatott. Hiába, nyár volt, na. Nekem elég volt a spaghetti pántos felső.
Az biztos, hogy nagyon megtetszett nekünk Nyizsnyij Novgorod, el is határoztuk, hogy még visszatérünk. Az idén valószínűleg már nem lesz rá alkalmunk, meglátjuk, mit hoz a jövő, meddig leszünk még Oroszországban.
Addig is mi folytassuk holnap néhány további képpel a városról!
Szombaton sétáltam egyet Moszkvában a fényképezőgépemmel.
A Manyezsnaja tér az egyik kedvencem. A környezet gyönyörű: Kreml, Vörös tér bejárata, Sándor-kert, lehet-e, kell-e ezt még fokozni?
Az itteni kis mesterséges vízfolyásban felállított szobrok mindegyike egy-egy orosz népmesét idéz. Sajnos nagy részüket nem ismerem, de addig nem nyugszom, míg az egyik helyi barátunk el nem mondja nekem az összes történetét.
Addig is itt egy valamivel modernebb mese:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegénylegény, akinek egy lyukas garas nem sok, annyi sem maradt a zsebében. Talán hosszú volt a péntek éjszaka, ki tudja.
"Mihez kezdjek most?" - gondolta magában barátunk. De nem csüggedt sokáig, elment a mesék csodakútjához, ami mindig bőven terem érméket, általában rubelt, de a turistáknak köszönhetően talán akad ott euró is, csak legyen, aki learassa.
Hát, most szombaton volt.
Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, nézze meg a képet. :)
Alexandrov egy érdekes hely. Csupán 120 kilométernyire van Moszkvától, ráadásul része a híres Arany Gyűrűnek is, ami a történelmi jelentőségű városokat összekötő kulturális útvonal. Mégis nagyon kevesen tudnak létezéséről, az orosz ismerőseink közül konkrétan senki.
Holott ez a ma mindössze néhány tízezer lelket számláló település valaha fontos események szemtanúja volt. Itt volt például a központja az opricsnyinának IV. (Rettegett) Iván uralma alatt. IV. Iván 1565-ben azzal fenyegetőzött, hogy lemond a trónról, és visszavonul. Mi az, hogy a bojárok, meg az egyház mindig beleszólnak, mit hogyan csinál? Ha olyan jól tudják, vezessék ők az országot! És a tetejébe meg folyamatosan cselt szőnek, ármányt vetnek. Nahát. Összepakolta Iván a pereputtyát, meg az udvarban levő ékszereket, pénzt, ilyesmit, és az év decemberében elindult szépen... Alexandrovba.
A bojárok, meg az orosz nép nagyon meg lehettek szorulva a krími tatárok, meg a litván betörések miatt, mert visszakönyörögték IV. Ivánt a trónra. Érdekes, pedig akkor már járta a mondás: Közel a cárhoz, közel a halálhoz. Akárhogyis, Iván végül kötélnek állt nagy kegyesen, és néhány apró engedmény fejében visszatért elveszett nyájához. No, nem kell nagy dolgokra gondolni. Csak éppen kihasított egy hatalmas szeletett Oroszország területéből, amit aztán közvetlenül, az egyház és a nemesek segítsége nélkül kormányzott. Ez volt az opricsnyina, a különálló rész, melynek központja Alexandrov lett. Emellett létrehozta Iván az opricsnyikgárdát is, amelynek egyrészt a közigazgatással kapcsolatban voltak feladatai, de főként a cár besúgójaként, kivégzőosztagaként működött.
Jelvényük egy kutyafejet ábrázolt: hűségesek az uralkodóhoz, és kiszagolnak minden rá leselkedő veszélyt. Másik szimbólumuk a seprű: le is söpörnek a Föld színéről minden szemetet. Fekete ruhában járták az országot, a szerzetesekéhez hasonlóban, de viselkedésük korántsem volt olyan jámbor. Bár a cár parancsára minden napot korán hajnalban, imádkozással és áhítattal kezdtek, délutánra átvedlettek vérengző fenevadakká, acsarkodva vetve magukat áldozataikra, mindenkire, akire akárcsak a gyanú árnyéka is vetült. A kínzások között szerepelt az élve megfőzetés hatalmas üstökben, máglyára vetés, vagy felnégyeltetés. Hat nap egy héten ez volt a délutáni program.
Végül IV. Iván is besokalt a kegyetlenkedésektől, vagy csak nem érte el velük a kívánt célt, lényeg, hogy 1572-ben, hét év működés után feloszlatta a szervezetet.
Magától Alexandrovtól akkor mondott végleg búcsút, mikor 1581-ben egy őrült kirohanásában halálosan megsebesítette itt fiát, a trónörököst, Ivan Ivanovicsot.
A mai képeken persze már nyomát sem látni ezeknek a szörnyűségeknek, a alexandrovi kreml falai sem beszélnek. Nincs itt semmiféle terror háza, csak fehér falú, zöld tetős épületek, templomok, fák, virágágyások.
Mi tegnap motoroztunk el ide kényelmesen barátainkkal, csodálatosan szép napsütésben. Elsétálgattunk az ösvényeken, bámuldoztunk jobbra-balra, eltöltöttünk itt kellemesen egy órát. Belépő nincs, csak ha a múzeumokat is meg akarod nézni. Mi azt most kihagytuk, tekintve, hogy teljes motoros menetfelszerelésben annyira nem esett volna jól a tárlatlátogatás.
A kreml épületeinek nagy részét még IV. Iván apja, III. Vaszilij idején emelték. Fontosabb látnivalók a Krisztus Keresztrefeszítése-templom, a Szentháromság-székesegyház és a harangtorony.
Holnap folytatjuk a sort Oroszország fellegvárjainak, azaz kremljeinek bemutatásával. Addig is minden jót!
Nos, sokak számára talán meglepetésként szolgálhat, hogy Moszkvában van egy második kreml is!
Egy egészen új épületegyüttesről van szó, 1998-ban kezdték el a munkálatokat, és azok 2007-ben fejeződtek be. Az alapötlet pedig egy olyan komplexum létrehozása volt, ami bemutatja az I. (Nagy) Péter ideje előtti orosz építészetet. Péter volt az, aki nagy modernizációs törekvései közepette két lábbal taposta az orosz hagyományokat. Márpedig ha ő, a két méteres óriás taposott valamit két lábbal, az nyomot hagyott. Az Izmailovói Kreml tehát ezekhez a régi, elhagyott gyökerekhez kíván visszanyúlni.
Mint tudjuk, a kreml szó jelentése: fellegvár. Bár sok nyelvben gyakorlatilág már elválaszthatatlan a moszkvai Vörös téri Kremltől, az valójában csak egy a sok közül. Sok nagyobb település központjában van egy ilyen városrész, ami elsődlegesen védelmi célokat szolgált. Mi láttuk már a kremlt Nyizsnyij Novgorodban, Szuzdálban, Jaroszlávlban és Tulában is, vasárnap megyünk Alexanderbe, két hét múlva pedig Novgorodba (nem Nyizsnyij, a "másik"). Oroszország területén ma mintegy húsz ilyen központ van városfallal, templomokkal, palotával. Mivel eredetileg sok helyen fából húzták fel őket, ezért Izmailovóban erre is látunk példát. Gyönyörűek.
Engedjetek meg egy kis kitérőt (megint). :) Az orosz tradíciókat követve a faépítmények létrehozásánál nem használtak sem fűrészt, sem szöget. Baltával vágták méretre a farönköket, majd mélyedéseket ütöttek az illesztéseknél, és aztán úgy legózták össze őket.
Szóval az izmailovói látványosság ezeket a fellegvárakat gyúrja egybe. Az eredmény egy, a bevezető képen is látható stíluskavalkád, ami valahogy mégis csinos, bár kissé talán giccses egésszé adja ki magát.
A kreml területén található több múzeum is, a vodkáé, a kenyéré, a népviseleté és a népművészeti játékoké. Ezen kívül vannak kávézók, teázók, étterem, és persze a szuvenírboltok sem maradhatnak el. Lehetőség van esküvői ruha, és limuzin bérlésére is. Hogy miért? Van itt egy házasságkötési palota, ahol a régi orosz szokásokat követve mondhatják ki a boldogító igent a párok.
A belépés a területre ingyenes, de ha fényképezni szeretnél, azt 100 rubeled fogja bánni. A múzeumokban természetesen külön belépő van.
A Vodka Múzeumába például 200 rubel, ahogy arról már olvashattatok a héten: http://elet-uton.blog.hu/2013/07/10/beszeljunk_a_vodkarol
És hogy miként jutsz ide? Ugyanúgy, mint a Vernissage-hoz, amiről tegnap olvashattál: hármas (sötétkék) metróvonal, Partizanskaja megálló.
Jó szórakozást és jó hétvégét! :)
Hogy jutsz ide: hármas (sötétkék) metróvonal, Partizanskaja megálló.
Belépés a Kreml területére ingyenes, de a fotózásért kell fizetni 100 rubelt.
