A Caricinóról szóló bejegyzésben (http://elet-uton.blog.hu/admin/post/edit/5356179) emlegettünk egy másik moszkvai parkot, Kolomenskoye a neve, igazán egyszerű megjegyezni.
A terület első írásos említése a 14. század első felére tehető, de a hagyomány szerint már a 13. században laktak itt a közeli Kolomna városból a mongol támadások elől menekülő emberek. Szegények nem tudom, mekkora sikerrel bújtak el Batu Kán Arany Hordája elől, amely nem csak Kolomnát, de más városokat, például Moszkvát is felégette 1237-ben. Aztán ha már ott voltak, nem álltak meg Kijevig, onnan meg már igazán csak egy ugrás Magyarország… De ez egy másik történet.
Szóval Kolomenskoye. Az első jelentős építkezés a 16. században történt, amikor III. Vaszilij a régóta várt trónörökös, Ivánka születését megünneplendő felhúzatta itt a Feltámadás-templomot, ami ma is megcsodálható. 1532-ben szentelték fel a templomot, amikor Ivánka már édesen totyogó kétéves volt. Mondjuk ezt egy kicsit nehéz elképzelni, hiszen Ivánkát ma úgy ismerjük, hogy IV. (Rettegett) Iván, és nekem legalábbis leginkább Repin képe, a Rettegett Iván és fia című festmény jut róla eszembe, ahol éppen kétségbeesve öleli utóda holttestét, akit egy őrült kirohanásában sikerült agyonütnie egy piszkavassal. Ez is egy másik történet, ma hajlamos vagyok elkalandozni.
Szóval Ivánka 1532-ben még édesen totyog, a Feltámadás-templom meg az óta is büszkén uralja a Moszkva folyó feletti dombokat 62 méteres magasságával. Az orosz építészeti hagyományokat követve a templom tornya sátor alakú, itt nem találkozunk a hagymakupolákkal. Ez az első alkalom, hogy egy ilyen templomhoz mészkövet és téglát használnak alapanyagként, nem fát. Ma az épület az UNESCO Világörökség része.
Már Rettegett Iván maga építtette itt trónra lépését megünneplendő a Keresztelő Szent János-templomot. A munkálatokat állítólag ugyanaz az építész vezette, aki néhány évvel később a mai Vörös téren a méltán híres Szent Vazul-székesegyházat kivitelezte, a neve Posztnyik Jakovlev. A hagyomány úgy tartja, hogy Rettenetes Iván megvakíttatta Posztnyik Jakovlevet, miután elkészült a székesegyház, hogy az soha többé ne tudjon ennél szebbet alkotni. Ennek némileg ellentmond, hogy Jakovlev a kazani kreml és katedrális építésén is dolgozott, évekkel a Szent Vazul befejezése után. Mindenesetre úgy tűnik, IV. Ivánról sok mindent feltételeztek az emberek, és csak néha jót.
Szintén a 16. század első feléből maradt ránk a Szent György-templom, annak építészét nem ismerjük.
A 17. században épített aztán I. Alekszej cár itt egy 250 szobás palotát fából. A kortársak csodájára jártak nem csak hatalmas méretei miatt, hanem azért is, mert igazán meseszerű épületet sikerült összehozni úgy, hogy az orosz hagyományos építkezésnek megfelelően nem használtak sem szögeket, sem kapcsokat, de még fűrészt sem. Ez ma már nincs meg, az enyészeté lett az új főváros, Szentpétervár megépülése után. 1768-ban Nagy Katalin a maradványait is lebontatta, és helyére egy kisebb kőpalotát építtetett, ami szintén nem maradt fenn, megsemmisült a napóleoni háborúk alatt. Igazán kár, nekem nagyon tetszenek ezek a régi stílusú, fából készült orosz házak, néha találkozni velük itt-ott. Úgy tűnik, nem csak én kesergek az elveszett tündérpalota után, a moszkvai önkormányzat 2010-re felépítette annak replikáját néhány kilométerre az eredeti helyszíntől, amit még én sem láttam, de amint lehet, bepótolom a hiányosságot.
Szintén I. Alekszej megrendelésére épült a Kazáni Miasszonyunk-templom. Állítólag az első Romanov cár, Mihály húzatott itt fel egy fatemplomot a lengyel-litván támadás 1612-es visszaverésének emlékére, amit viszont fia, Alekszej lebontatott, és helyére építtette a ma is álló hagymakupolás építményt az 1600-as évek közepén Kazán város (és a tatárok) elleni győzelem 100. évfordulójára.
1672-73-bő származik a Vörös Kapu, a park fő bejárata. Ennek épületeiben múzeum működik, ahol megtekinthetjük az orosz kézműves ipar remekeit, a fent említett fapalota makettjét, és sok más szemet gyönyörködtető műkincset.
Sokat lehetne még írni a parkról, annak épületeiről, történetéről. Aki kilátogat ide egy kellemes, meleg napon, biztos vagyok benne, nem bánja meg. 390 hektáron sétálhat, körülötte fák, zöld, és a történelem. A dombokról csodás kilátás nyílik a folyóra, magára a városra. Akár egy egész napot is el lehet itt tölteni piknikezve, D-vitamint, és élményeket gyűjtve.
A képen előtérben a Feltámadás-templom látható, a bal sarokban a Szent György-templom harangtornya, a háttérben pedig a Vörös Kapu.
Hogy jutsz ide: legegyszerűbb a kettes számú, sötétzöld jelzésű metróvonallal, a Kolomenskaya (Коломенская) megállónál kell leszállni.
Belépő a park területére nincs, de a múzeumokban bizony kell fizetni.
