Múlt hét szerdán a moszkvai élet nehézségeiről volt szó. Hogy helyreálljon a világ békéje és egyensúlya, dobjunk gyorsan valamit a mérleg másik serpenyőjébe is, és nézzük meg, mi az, amit viszont nagyon szerek Moszkvában. Ilyen például a helyiek rajongása a zöld iránt, amiben maximálisan osztozom.
Szerintem nincs más nagyváros Európában, vagy akár a világon, ahol ennyi park volna: több mint száz van belőlük a város határain belül! Most komolyan, ha nem találod meg közülük a neked valót, akkor valami baj van veled. ;P
Némelyikük jobban ki van építve, szökőkutak, szobrok, paloták és kúriák között sétálhatsz. Ide tartoznak Kolomenszkoje, Caricinó, vagy Kuszkovo, amikről már régebben elég részletesen beszámoltam, ha érdekel, használd a keresőt vagy a címkefelhőt, hogy rátalálj a cikkekre. Máshol csak néhány fából készült asztalt és padot találsz itt-ott elszórva, és egyébként tulajdonképpen erdő vesz körül, ahol a fák között keskeny földutakon közlekedhetsz, feletted madarak énekelnek, mókusok ugrálnak. Ide főleg sütögetni, saslikozni szeretnek kijárni az emberek. Egy harmadik típus a sporttevékenységekre szakosodik, erre példa a Gorkij Park a belváros délnyugati részénél vagy a Szokolniki északkeleten. Aztán ott vannak a botanikus kertek is szakértelemmel gondozott fáikkal, virágaikkal. Mindegyiket imádom!
Valószínűleg annak, aki csak néhány napra jön Moszkvába, az igazi élményt a kulturális parkok nyújtják, ezért írtam róluk elsőként. De milyen Moszkváról (is) szóló blog az, amely még csak meg sem említi a többi lehetőséget?! És ne feledkezzünk meg a dácsa jelenségéről sem, ami az itteniek életének alapköve!
A hétvége sok orosz számára egyet jelent, legalábbis nyáron: ki a szabadba.
A legtöbben pénteken munka után elindulnak családjukkal a dácsába, a vidéki házukba, ami általában Moszkva közelében van, de már vidéken, mondhatni falusi környezetben, lehetőleg egy kisebb tó közelében. Mivel ilyenkor mindenki egyszerre mozog, hatalmas dugók alakulnak ki gyakorlatilag a városból kivezető összes úton. Emberek milliói tűrnek szótlanul a végeérhetetlen kocsisorokban araszolva, hogy elérjék az áhított végcélt. A dácsában aztán a természet lágy ölén hódolhatnak a horgászat, a kertészkedés, gyümölcs- és növénytermesztés, esetleg a barkácsolás örömeinek, amitől a városlakók idegei kisimulnak, lelkük megnyugszik.
Sokan saját kezükkel építették fel ezt a hétvégi menedéket szomszédok, barátok segítségével. A föld nem nagy (legtöbbször 600 négyzetméter, így volt megszabva sokáig a szovjet időkben), rajta kicsi ház, persze a kert, a veteményes, gyümölcsfák. Sok helyen a mai napig nincs bevezetve a víz vagy a gáz. Budi a kert végén, a zuhanyzó szintén kint, hozzá a vizet nyáron a nap melegíti. Persze ma már egyre többen teszik dácsájukat összkomfortossá, és talán mondani sem kell, hogy a gazdagok itt sem érik be palotánál kevesebbel. De a lényeg az, hogy a dácsájában mindenki kialakítja a saját kis szigetét, ahol békében pihenhet. Nem kevesen vannak, akik évtizedekig nem mennek sehova jó időben, csak ki a dácsájukba és vissza. Aki megteheti, háziasszonyok gyerekekkel, vagy nyugdíjasok, vissza se mennek Moszkvába, kint töltik az egész napos évszakot.
A fiatalabb generáció tagjai közül is sokakban megvan a dácsá-kultúra, kisebb módosításokkal: ha nem nagyszüleiktől örökölték a helyet, akkor ők általában már készen veszik azt, és sokszor nem munkára, élelmiszer termesztésére használják, hanem aktív pihenésre – a gyerekeknek játszóteret alakítanak ki, a barátoknak kényelmes helyet az esti grillezéshez, iszogatáshoz.
A moszkvai családok többségének tehát van ilyen menedéke. Akiknek nincs, vagy valamilyen oknál fogva a városban ragadnak, használják a már említett erdős parkokat, vagy egy akármilyen zöld területet, ahol fel lehet állítani a hordozható grillezőt, és már megy is a tűzgyújtás, a saslikozás.
Nekünk is van kedvenc helyünk, minden nyáron másik. Ahova idén járunk, ott több csoport számít törzsvendégnek. Van egy 15-20 fős idősebbekből álló társaság, akik minden hétvégén élő zenét nyomnak harmonikával, régi orosz dalokat énekelnek, és veszettül ropják a táncot órákon keresztül. Nem viccelek, az átlagéletkor olyan hatvan év. Egyszerűen ennivalóak. A mi csoportunk csak hat fős, és inkább társasozni szoktunk a kajáláson és a beszélgetésen kívül, de mi is mindig remekül szórakozunk.
Ezen a hétvégén viszont inkább a Szokolnikire szavazunk, és a ping-pongra, persze az elmaradhatatlan társas mellett. De ha nem szereted az asztaliteniszt, millió egyéb lehetőséged van a mozgásra vagy a szórakozásra: a moszkvaiak imádják a rollert és a görkorit, sokan bicikliznek. A parkban általában vannak táncosok, akik színpadokról buzdítják a népet egy kis fenékrázásra. Kipróbálhatod a kalandparkot, teniszezhetsz, röplabdázhatsz, és a többi és a többi. Csak találd ki, mit szeretnél, és nagy valószínűséggel kívánságod könnyen valóra válik. Az ingyenes wi-fi szintén garantált.
A Gorkij Park még talán jobban fel van szerelve, mint a Szokolniki, viszont mindig rengetegen vannak, olykor megmozdulni is alig lehet, és ott nehezebb nyugodtabb, elvonulós helyet találni. Azért oda is elég gyakran kilátogatunk, ha másért nem, azért, hogy megnézzük a Moszkva folyó partján, a szabadtéren kiállított festményeket.
A kulturális programok egyébként sem ritkák a különböző parkokban: könyvismertetők, bábjátékok, kiállítás fényképekből, vagy történelmi bemutatók - ezek jutnak először eszembe.
A lényeg az: már városon belül is millió lehetőséged van arra, hogy kimenekülj a szabadba, és tartalmasan töltsd el az idődet. Szinte mindegyik park könnyen elérhető tömegközlekedéssel, de hétvégén sokkal könnyebben lehet az utakon is közlekedni – a lakosok többsége úgyis a dácsájában pihen.
Mit szólsz? Ezért már csak megérdemel az orosz főváros egy hatalmas piros pontot? Annyira örülnék, ha megosztanád velem saját tapasztalataidat, amennyiben vannak! :)
A képekről a bal felső sarokból haladva az óramutató járásával megegyező irányban:
Virágsziget a Gorkij Parkban (tavasz)
Bábjáték gyerekeknek Kuszkovóban (ősz)
Táncos mulatság az egyik parkerdőben (nyár)
Vízibicikli a Gorkij Parkban (ősz)
