„Nincsen szebb a Nyevszkij Proszpektnél, legalábbis Pétervárott, amelynek ez - mindene.”
Nyikolaj Vasziljevcs Gogol, A Nyevszkij Proszpekt. Fordította: Makai Imre
Így volt ez Gogol, de már Nagy Péter idején, és a sugárút jelentősége megmaradt a 21. században is. 18-19. századi paloták sora, tekintélyes bankok épületei, neves hotelek, nagy presztízsű üzletek, boltok, valamint emlékművek sora várja a látogatót, aki bevállalja az Alekszandr Nyevszkij tértől az Admiralitásig tartó négy és fél kilométeres sétát. Azt hiszem, mindenki megtalálja itt a kedvére valót, a legelvetemültebb vásárlási kényszertől szenvedőtől a történelem csodálójáig. Csak a pénztárcádra vigyázz – lehetséges, hogy az nem csak a csábító kirakatok támadásainak lesz kitéve, ha érted, mire gondolok. Errefelé elég sok a turistákra vadászó zsebtolvaj is.
A Nyevszkij Proszpektet magyarra Névai sugárútként lehetne lefordítani. Nevét nem a folyóról kapta, azzal furamód egyszer sem találkozik össze, hanem Alekszandr Nyevszkijről, aki a 13. században vlagyimiri nagyfejedelem volt, egyébként meg a Rurik-dinasztia egyik őse, nagy harcos. Egy 2008-as televíziós közvélemény kutatás során megválasztották minden idők legjelentősebb orosz személyiségének. (Zárójelben jegyzem meg: harmadik helyen Sztálin végzett. Nincs hozzáfűznivalóm. Angolul bővebb információt itt találsz, ha érdekel a téma: http://en.wikipedia.org/wiki/Name_of_Russia_%28Russia_TV%29.)
Szóval Nyevszik fontos diadalt aratott a svédek felett 1240-ben a Néva és az Izsora folyó találkozásánál, ennek emlékére kapta a „Névai” melléknevet. 1242-ben a Csúd-tónál a német lovagrend csapatait győzte le, ezt örökíti meg Eisenstein egy filmjében, ami magyarul A jégmező lovagja címet viseli. A szovjetek a háború alatt és után nem győzték propagálni az alkotást annak nem túlságosan takargatott németellenessége miatt is.
Nagy Péter is mélyen tisztelte az időközben az ortodox egyház által szentté avatott hőst (1547), így kinevezte városa patrónusának, elhozatta ide csontjait, és csinos kis templomokat, monostort (лавра) építtetett köréjük. Innen nem messze indul a sugárút, ez tehát mai sétánk kiindulópontja. Nézzük azért meg a két Trezzini, Domenico és fia Pietro alkotásait, valamint a neoklasszikus katedrálist, amit II. (Nagy) Katalin emeltetett melléjük, ha már itt vagyunk, Alekszandr Nyevszkij szobrát se hagyjuk ki. A monostorhoz tartozó temetőben szintén tehetünk egy kört, itt olyan hírességek nyugszanak, mint Lomonoszov, Dosztojevszkij, Csajkovszkij vagy Muszorgszkij.
Tovább haladva a proszpekten másfél kilométer múlva baloldalon találjuk a Moszkvai Vasútállomást, ahova mi is érkeztünk 2011 decemberében. Egy impozáns, 19. század közepi neoreneszánsz stílusú épületről van szó. Egy percre mintha hirtelen Bolognában találtam volna magam az árkádok alatt. Csak a sötét és a hideg volt cseppet gyanús. ;)
Szemben a Vossztanija tér (Felkelés tér), ahol büszkén magasodik a II. világháború, vagy, ahogy az oroszok mondják, a nagy honvédő háború befejezésének emlékére, a győzelem 40. évfordulója emelt obeliszk. Bronz domborművek díszítik, amik a város hősies küzdelmét örökítik meg a német támadással szemben. Tetején aranyozott csillag. A téren található Szentpétervár második legnagyobb bevásárlóközpontja, a Galéria (Галерея), ami körülbelül akkora, mint a mi WestEnd City Centerünk kétszázezer négyzetméterével.
Tovább sétálva a Fontanka folyó felé megállhatunk egy pillanatra a Beloszelszkij-Belozerszkij család nevét viselő palota előtt. Bár az eredeti épület már 1747-ben elkészült, azóta számtalan átalakításon esett át. Mai neobarokk arculatát a 18. század elején kapta. 1883 körül Szergej Alekszandrovics nagyherceg tulajdonába került, aki az 1881-ben szerencsétlenül járt II. Sándor egyik fia volt. Sajnos Szergej Alekszandrovics is terroristák áldozata lett 1905-ben a moszkvai Kreml területén. Csúnya egy eset volt, a nagyherceg testének egyes darabjai a környező házak tetejéről vadászták le. Na, igen, elnézést a gyengébb idegzetűektől és az élénk fantáziájú olvasóktól. Inkább sétáljunk tovább.
A Fontankához érve követve a Nyevszkij Proszpektet áthaladunk az Anicskov-hídon, ami a legrégibb és leghíresebb átjáró ezen a folyón. Több író is megemlékezett róla műveiben, mint Puskin, Gogol vagy Dosztojevszkij, és számos festőt is megihletett. A ma is látható verzió az 1840-es évek elején készült. Négy ló szobra díszíti, ezek a város legismertebb jelképei közé tartoznak.
Továbbsétálva az Admiralitás felé bal kéz felől vár minket az Anicskov-palota, amelyet Erzsébet cárnő rendelt neobarokk stílusban. 1754-ben lett kész, ekkor Erzsébet szeretőjének, Alekszej Ramuzovszkijnak ajándékozta. Állítólag Ramuzovszkij 1742-ben titokban elvette feleségül Erzsébetet, ezért kortársai gúnyolódva az „éjszaka cárjának” hívták őt. Miután 1771-ben meghalt, az Anicskov-palota visszaszállt a koronára. II. (Nagy) Katalin gondolva, ha az egyik szeretőnek kedvére volt a hely, egy másik is meg lesz vele elégedve, Patyomkinnak adta a palotát. Azért gyorsan végeztetett rajta egy kis átalakítást klasszicista elemekkel. Végül ismét a cári család lett a tulajdonos. III. Sándor például jobban kedvelte ennek az építménynek a hangulatát, mint a Téli Palotáét, ezért gyakran töltötte családjával itt idejét.
Néhány lépés, és ott vagyunk II. (Nagy) Katalin emlékszobránál, ami a róla elnevezett parkban áll. Itt magasodik Oroszország Nemzeti Könyvtára is, amit maga Katalin alapított 1795-ben, de csak a napóleoni háborúk után, 1814-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Mint tudjuk, a felvilágosult cárnő olyan európai értelmiségiekkel tartott fenn magánlevelezést, mint Voltaire vagy Diderot. Ezen francia felvilágosultak könyvtárait egy az egyben megvásárolta haláluk után az örökösöktől, ez adta többek között a közkönyvtár alapját. Később Alekszandr Sztroganov tovább bővítette a gyűjteményt felbecsülhetetlen értékű kincsekkel, mint az Osztomir Evangélium, egy 11. századi orosz nyelvű kézirat.
A sugárút jobb oldalán magasodik az Eliszejev üzletház. Art Nouveau stílusban készült 1902-03-ban. Ma elsősorban jó minőségű és magas árkategóriájú ételkülönlegességeket árusítanak. Már csak a dekoráció szépsége miatt is érdemes körülnézni az épület belsejében.
Ha már belejöttél a shoppingba, itt van nem messze a Nagycsarnok, Szentpétervár első bevásárlóközpontja egyenesen a 18. század közepéről, Nagy Katalin idejéből. Szemben a Passzázs, ami egy relatíve újabb konstrukció. 1848 tavaszán nyílt meg, célja bevallottan a luxustermékek forgalmazása volt a legmagasabb elit igényeit kielégítve. Belülről valamennyire emlékeztet moszkvai rokonára, a GUM-ra.
A következő lámpás kereszteződésnél van a régi városi duma, amelyet ismét csak Nagy Katalin létesített. Olasz stílusú tornyát messziről látni fogod. A másik oldalon ismét egy Art Nouveau épület hívja fel magára figyelmünket, a Singer-ház, amit 1904-ben alkotott Pavel Szuzor építész a Singer varrógépgyártó cég megrendelésére. A Szovjetunió idején nagyrészt könyvesbolt működött falai között, ezért ma sokszor inkább Könyvek Házának hívják.
Újabb lámpa, és a Kazan-katedrálishoz érünk. Jobb oldalon bepillanthatunk a Gribojedov-kanális mellé, ott magasodik a Megváltó temploma a kiontott vér helyén. Ezekről a szerdai cikkben már volt szó, most haladjunk tovább.
Sétáljunk el a Mojka folyóhoz, most már nincs messze az Admiralitás. Előtte még két palotát érdemes megszemlélnünk. Az egyik a Sztroganov-családé volt, Nagy Katalin építészének, Rastrellinek műve. A Sztroganovok a korszak egyik legbefolyásosabb, leggazdagabb arisztokratái voltak, akik házasság révén Katalinnal is rokonságba kerültek. Egészen az 1917-es forradalomig a történelem meghatározó szereplői voltak, akkor a család tagjai emigrációba kényszerültek, vagyonukat elkobozták. Az épület maga megőrizte eredeti neobarokk hangulatát, köszönhetően egyrészt az 1990-es évek elején kezdődő renoválási munkálatoknak.
Az öntöttvas Zöld-hídon átsétálva a Mojka felett a Csicserin-házhoz érünk, ami szintén Katalin idején épült. A ház első tulajdonosa, Nyikolaj Csicserin volt, a szentpétervári rendőrség egykori feje, ezért a Zöld-hidat néha Rendőr-hídnak is nevezik. Nyikolaj Csicserin gyermekei eladták az ingatlant, ami az évek során több arisztokrata és módos kereskedő kezén is megfordult. Az utolsó tulajdonosok, az Eliszejev-család 1917-ben szintén emigrált. A kommunizmusban először Maxim Gorkij vezette itt a Művészetek Házát, ahol sok író élt és alkotott, később 1923-tól a nyolcvanas évekig mozi működött a falak között, a híres Barikád. Még Leningrád ostroma alatt is nyitva tartott, híradókat, filmeket vetítettek tartva az emberekben a lelket, és erősítve a hivatalos álláspontot. 2007-ben az épületet lebontották, majd újraépítették, állítólag az eredeti Csicserin-ház mintájára.
Megérkeztünk az Admiralitáshoz, ami az orosz tengerészet főhadiszállása jelenleg is. Ide fut be Szentpétervár három fő sugárútja is, köztük a Nyevszkij. Még Nagy Péter alapította messzemenő ambícióinak kielégítésére, sokáig hajógyár is működött a közelében. Mai formája az empire hatásait mutatja, 62 méter magas tornyával uralja a környéket.
Most már csak percek kérdése, és eljutunk a hatalmas Palota térre, és megcsodálhatjuk a Téli Palota épületét, és a Sándor-oszlopot.
Legközelebb innen folytatjuk utunkat. Kellemes hétvégét, jó pihenést mindenkinek!
Képek a bal felső sarokból haladva az óramutató járásával megegyező irányban:
Anicskov-híd, háttérben a Beloszelszkij-Belozerszkij-palota: http://www.annaspiano.com/MorePhotos.htm
Singer-ház: http://alliruk.livejournal.com/132458.html
Eliszejev üzletház: http://mystayinrussia.blogspot.ru/2010/11/elisseev-food-emporium-no-more.html
Sztroganov-palota: www.saint-petersburg.com/palaces/stroganov-palace/
