Na, túl vagyok a nap legnehezebb döntésén: mit főzzek a ma este érkező vendégeknek?
Legutóbb ugyanis egy kicsit elbizonytalanodtam. Én nagyon igyekeztem kitenni magamért, és villogni a magyar konyhával, de valahogy nem úgy sikerült a dolog, ahogy elképzeltem.
Akkor Szergejt vártuk, aki fordított nekünk oroszból angolra, amikor bajban voltunk a mostani lakásunk tulajdonosával. Tudjátok, akinek Kawasakija van: http://elet-uton.blog.hu/2013/07/02/nehezitett_otthonkereses). A barátnőjével jött át, Nasztyával. Hideg vegyes gyümölcslevest csináltam az alkalomra, másodiknak hortobágyi húsos palacsintát, desszertnek pedig egy túrós-babapiskótás-áfonyás édességet pohárban, szintén hidegen tálalva.
Nos, a gyümölcslevest meg sem kóstolták. Ezzel szépen megalapoztuk a hangulatot. Az enyémet biztosan. A hortobágyit a srác hamar eltűntette, de a lány csak nyámmogott rajta. Azóta már voltunk mi is náluk, kiderült, hogy ő mindig így eszik, de akkor ezt még nem tudtam. Szóval el voltam keseredve. Nagyon. Azért azt hadd jegyezzem meg, hogy a fogyókúrázó lányok nem feltétlenül a háziasszonyok kedvencei. A süteményből Nasztya szintén csak a felét ette meg. Magamban feljegyeztem, hogy többet ne készítsek olyan édességet vendégeknek, amit nem lehet porciózni.
Érdekes, soha nem jutott volna eszembe külföldieknek levest csinálni, ha nem tudom, hogy az oroszoknál is a főétkezés része. Ők általában salátával kezdenek (például tejfölös, majonézes zöldségsaláta, vagy orosz hússaláta), utána jön a leves, végül valamilyen húsétel.
És most őszintén, ki nem szereti a gyümölcslevest? Nyáron? Hát, most már számomra is világos, hogy bizony vannak ilyenek. Főleg azután, hogy Andris pirulva beismerte, neki sem ez a kedvenc fogása, és ha nem úgy van elkészítve, ahogy ő azt megszokta, akkor bizony passzol. Tiszta megkönnyebbülés, hogy az enyém ízlik neki. Az lett volna szép, ha ő is csatlakozik a két vendéghez, és akkor már hárman nézték volna, ahogy szépen kanalazom az egyébként természetesen isteni finomságot. J
A lényeg az, hogy tanultam az esetből. Most egy másik orosz part várunk, velük még nem is találkoztam, Andris ismeri a férfit, Romant, ő volt az, aki múlt héten életet lehelt a motorunkba. A feleségével jön, Tatjánával. És én bizony szemrebbenés nélkül a biztonságos olasz konyha mellett tettem le a voksom: zöldséges sós torta (pasta frolla) és saláta az első fogás, amit Lasagne alla Bolognese követ (így nagybetűvel), a sort pedig egy piskótás pudingos sütemény zárja. (Igen, a desszertnél szoktam spórolni az idővel. :P)
Nem mondom, hogy nem izgulok, de azért bizakodó vagyok, olasz étellel még soha nem nyúltam mellé, Olaszországban sem.
Egyébként most, hogy belegondolok, mikor mi voltunk oroszoknál vendégségbe, ők is mindig a “nemzetközibb” mexikói, olasz, görög remekekkel igyekeztek minket elkápráztatni, soha nem kerültek orosz ételek az asztalra. Hát igen, senki sem szeret pofára esni, inkább biztonsági játékot játszunk. De így soha nem fogom megtudni, milyen is a házi pirog!
A lényeg a lényeg: szurkoljatok, hogy minden rendben legyen! Már csak bő egy óra, és itt az Igazság Pillanata! :)))))
Frissítés 2013.08.01-jén: Büszkén jelentem, hogy nagyon kellemes estében volt részünk, nem utolsósorban a különlegesen finom ételeknek köszönhetően. :)))
