Pozitív benyomásokkal teli indultunk tovább Dubaiból. Végső úti cél: a Maldív-szigetek.
Még most is, hogy a nyaralásnak vége, és már több mint egy hónapja hazaértünk Moszkvába, hihetetlennek tűnik az egész. Kicsit olyan lehet, mint amikor közlik veled, hogy megnyerted a lottó ötöst. De nem lottózol. Enyhén beleszédül a fejed, az agyad nehezen dolgozza fel az információt, mint a végtelen fogalmát. Maldív. A földi paradicsom. Ahol a víz ezerféle kékkel szikrázik a tűző napsütésben. Ahol a hófehér homok kellemesen melegíti a talpat. Ahol az ember teknőssel, rájával, cápával úszhat együtt a vízben, szabadon, rácsok és ketrecek nélkül.
Maleba, a maldív fővárosba érkezett a gépünk, onnan még egy 45 perces út várt ránk Kureduig, a Lhavijani atoll egyik szigetéig. Ahogy repültünk a hidroplánnal a szigetek felett, bámultam ki az ablakon. Bár ott voltam, személyesen, tényleg, igazán, mégis olyan volt a látvány, mintha egy festménybe csöppentem volna bele. Túl szép, hogy igaz legyen. De nézzétek meg a csatolt videót, szerintem érteni fogjátok, mire gondolok.
Mikor megérkeztünk a szigetre, Kuredura, a helyiek egy csoportja várt minket énekkel, dobszóval, frissítővel. Golfkocsival elvittek minket a bugalowba, ami aztán két hétig az otthonunk volt. Egy szoba, hozzá fürdőszoba, ami fele részben nyitott kis kertből állt.
Rögtön elkezdtünk ismerkedni a szigettel. Nem volt nehéz körbejárni, körülbelül 3,5 km séta után már vissza is érkeztünk a kiindulópontra. Megismerkedtünk az éttermekkel, bárokkal, sportlehetőségekkel, amiket a Resort vendégei rendelkezésére bocsát. Minden fantasztikus, csodálatos, gyönyörű.
És aztán bele a vízbe. Fel a búvárszemüveget, a csövet, és indulás. Csobb. Nem győzöm kapkodni a fejem. Mindenhol színes halak kergetőznek, esznek, úszkálnak jobbra-balra. Némelyik közel is úszik, kérdezi, hát te ki vagy, és miért nézel ki ilyen hülyén? Nem mentünk messze a parttól, csak mintegy 100-150 méterre, de már itt is találkozhatsz mindenfajta gyönyörűséggel: muréna, harcoshal, kisebb feketeuszonyú szirti cápák, tüskésrája, íjhal, sörtefogúak, és teknősök, teknősök, teknősök.
Végignézni, ahogy a teknős egy méterrel előtted úszik nyugodtan, feljön a felszínre, vesz egy nagy levegőt, majd visszasüllyed a fenékre, hogy falatozzon egy kicsit. Vagy látni, amint két teknős találkozik, és üdvözlésképpen elkezdenek egymás körül úszkálni, táncolni. Vagy annak szemtanúja lenni, mikor egy kisebb szirti cápa megtámad egy kő alatt rejtőzködő murénát, amelynek ugyan sikerül elmenekülnie, de korántsem sértetlenül – fejét az egyik oldalon hosszú fognyom csúfítja. Hihetetlen, varázslatos élmények.
Nehéz is róluk beszélni, ezért inkább feltöltök nektek néhány videót!
https://www.kuredu.com/
