Egy kicsit talán megkésve, de összefoglalom gyorsan azokat a bizonyos első benyomásokat Pattayával kapcsolatban.
Amikor megérkeztünk a túlsok órás repülőút után, és holtfáradtan igyekeztem kikandikálni a koponyámból miközben a busz zötykölődve vitt minket a szállásra, az első dolog, amit megállapítottam magamban, ez volt: “Úristen, ez egy putri.” Düledező házak, inkább csak viskók, szemét mindenfelé. Aztán amikor megérkeztünk a négycsillagos hotelbe, elfoglaltuk a szobánkat, és kinéztem az ablakon, ez suhant át az agyamon. “A panorámánkat kissé talán rontja ez a szeméttelep itt 50 méterre.”
Igen, felesleges lenne szépíteni, nem indultunk jó lábbal. Ahogy az a csótány sem, amelyikre ijedtemben két méterről ugrottam rá nagy lendülettel a fürdőszobánkban, az első frissítő zuhany után. Közvetlenül azelőtt, mielőtt az összes bőröndünket visszazártam volna, törekvéseim szerint hermetikusan.
Nos, ez az első benyomás, ahogy az lenni szokott, tartósnak bizonyult. Pattayát nem a tisztaságáért kell szeretni. De szeretni lehet, az kétségtelen.
Az előző három posztban már írtam a kedvenc helyeimről, a tigrisekről, a botanikus kertről, a templomokról. Ezekre most nem térek ki még egyszer. Van még más látnivaló is, néhányról ma még feltöltök egy-két képet, szokásomhoz híven.
De hogy folytassuk a “jó dolgok” listájával, itt van mindjárt a hires thai masszázs. Hihetetlenül olcsó, és kétszer annyira csodálatos, mint amennyire olcsó. Na, ezt az egyenletet oldd meg. J 200 bahtért (kb. 1400 Ft) már egy órás hátnyomkodás jár, nem is akármilyen. De igénybe vehetsz sokféle kozmetikai szolgáltatást hasonlóan alacsony áron, arckezelés, manikűr, pedikűr, mifene.
Az éttermek sem drágák, moszkvai szemmel meg pláne nem. Érdemes megkóstolni a thai fogásokat, főleg, ha szereted a csípőset. Azért ezzel vigyázz, nem kevés turistát láttunk vörös fejjel küzdeni a currys különlegességekkel. A felesleges gőz tulajdonképpen a fülükön távozott, á la Tom és Jerry. Helyi specialitás a “ki ne hagyd” listáról a pad thai, ami rizstésztával készült finomság. Megkóstoltuk a csirkés és a királyrákos változatát is, mindkettőnek sikere volt nálunk. Megpróbálkoztunk a kókuszlevessel is, az azért felejthetőnek bizonyult. Amire így másfél év távlatából is világosan emlékszem, az egy zöldteás jégkásaszerű desszert volt, nagyon finom! Sajna a neve már nem rémlik, és az interneten sem találtam rá, de ha arra jártok, ne hagyjátok ki!
Egyébként, ha a helyi ízvilág nem a Te eseted, ahogy minden jól felszerelt turistaközponthoz illik, Pattayán is képviselteti magát minden nemzet konyhája, az olasztól a japánig. Éhen nem fogsz halni. Azért az utcai árusokat mi kihagytuk, inkább nem kockáztattuk meg, hogy a nyaralásunkat elrontsuk egy jó kis hasmenéssel.
Érdemes bevásárolni személyre szabott ruhaneműből is. Mi egy indiai pasinál varrattunk három öltönyt, három inget, egy télikabátot, szuper minőség, nevetségesen alacsony ár. Gyakorlatilag fél vakáció ára megtérült ezzel az egy vásárlással. Jó tanács: mindig alkudj, akkor is, ha a kiindulási összeg is olcsó neked. Az első ár thai viszonylatban mindig magas. Ez mindenre igaz. Mást, táskát, cipőt, ruhaneműt mi nem vettünk, mert elég gagyinak tűntek, de nem is nagyon erőlködtünk a kereséssel, nem shoppingolni mentünk.
Még mindig a pozitív élményeknél maradva meg kell említeni a scootert. Rögtön az első nap béreltünk egyet, és a 10 napra fizettünk érte 2012 januárjában 9000 forintnak megfelelő összeget. Bejártuk vele a vidéket, nélkülözhetetlen eleme lett a nyaralásunknak. Az idő jó, a forgalomban figyelni kell, de Moszkvához képest semmi. Külön vicces, ahogy egész családok felpréselik magukat hasonló járművekre, Apa, Anya, gyerekek. Bukósisak vagy nincs, vagy olyan, amilyet a képen is látsz, játék.
Ha nincs kismoci, ott a tuktuk, amivel szinte bárhová el lehet jutni. Millió van belőlük. Ezek platós autók, általában fedettek, hogy ne kapjanak napszúrást a kedves utasok. Többnyire kötött útvonalon közlekednek, de útközben bárhol megállnak, menetidejük meg nincs. Olyanok, mint a marshrutka Moszkvában.
És ha már megint Moszkva… Az oroszok itt is pont nagyon sokan vannak. Mindenhol minden ki van írva cirill betűkkel, ha külföldinek vélnek (márpedig nehéz elvegyülni a helyiek között), akkor először oroszul szólítanak meg, a napágyért meg kell küzdeni az agresszív, arrogáns orosz családfővel, az étteremben pedig tíz vendégből hat tutira szól a pincérnek, hogy túl kicsi a féldecis pohár a vodkához. Thaiföld az egyik a nem túl nagy számú ország közül, ahova az oroszoknak nem kell vízum. Sokan kiadják moszkvai, vagy pétervári lakásukat, amiből aztán kiskirályként élnek a kellemes éghajlaton.
Végül essen egy-két szó a tengerről. Nem voltam elájulva. Túl sok turista, túl sok szemét, bennfentes információnk meg nem volt, hogy hová érdemes menni. Bár sokszor kiutaztunk a környező szigetekre is motorcsónakkal, elhagyva a nagyvárosi forgatagot, nagyon messze és szinte veszélyes utakon jutottunk ki csak tényleg szép, magányos partokra. Az első napok egyikén történt, hogy valamelyik szigetre kiérve csalódottan láttuk, hogy bizony itt sem lehet lefektetni még egy törölközőt sem. Nem baj, gondoltuk mi, kicsi a sziget, addig megyünk, míg nem találunk egy alkalmas helyet. Másztunk mi sziklán, gyalogoltunk térdig érő vízben, de végül megtaláltuk, amit kerestünk. Csak visszafelé már lejjebb ment a tenger szintje, a felszínre kerülő kövek meg jó nedvesek, meg csúszósak voltak. És én bizony úgy kinyúltam, mint a béka. Kék-zöld lett a térdem, folyt a vér. Azért van rajtam a kistigrises képen is legging a szoknya alatt.:)
(http://elet-uton.blog.hu/2013/07/23/elbuvolo_thaifoldi_kistigrisek)
Nem baj, a lényeg az, hogy az elszántabbak bizony találnak nyugodt helyeket maguknak, bár ez nem könnyű.
Eddig személyes tapasztalainkról volt szó, most egy olyan jelenséget is megemlítek, ami, kár lenne tagadni, szintén szerves részét képezi a pattayai életnek – a szexturizmusról beszélek.
Mindenhol tapasztalni. Volt étterem, ahol a felszolgáló ugyan fiú volt, de láthatóan nagyon szeretett volna lánynak látszani. A tuktukon, az utcán, mindenhol látni furcsa párokat, idősebb urakat fiatal thai hölggyel, vagy fiúval. A címben idézett mottóval ellátott pólóban legalább annyian feszítettek, mint néhány éve (10?) Budapesten a supermanesben. A belvárosban a Walking Streeten (kb. sétálóutcát jelent) egymást érik az éjszakai klubok, bárok, ahol nyiltan folyik az üzlet. Részleteket elsőkézből nem tudok, de nem kell sokáig keresgélni az interneten, hogy avatottá válj a témában. Állítólag a lányokat/fiúkat kibérelheted rövedebb időre (egy éjszaka), vagy akár hetekre is. Ha akarod, főz, mos, vasal rád, idegenvezet, üzleteket köt, alkuszik a boltokban, piacon… szóval minden szempontból gondját viseli a kuncsaftnak. Úgy hívják, thai feleség. A helyi újságban aztán napi szinten hír, hogy külföldit kiraboltak, azt hitte, hogy nővel van, aztán nem is, stb.
Nekem ettől konkrétan a gyomrom fordult fel, de nem vagyunk egyformák, na. Az biztos, hogy kereslet is, kínálat is volt bőven.
Összességében azért pozitív élményekkel tértünk vissza az orosz fővárosba, hogy a fenébe ne, kicsit fogfájósan hagytuk ott a plusz harminc fokot a mínusz huszonötért, az Indiai-óceánt a sártengerért. Az biztos, hogy ha egyszer visszatérünk Thaiföldre, az úticél nem Pattaya lesz, inkább Bangkok, vagy Pukhet.
Egy kis kiegészítő: Mi csak tíz napot töltöttünk Thaiföldön, de az egyik "kollégám" már évek óta ott él, érdemes ellátogatni blogjára néhány további információért. Itt az egyik legjobb összefoglaló linkje:
http://akinemlepegyszerre.blog.hu/2013/06/27/pokolbeli_vig_napjaim
Jó szórakozást!
Na, ennyit Thaiföldről. Jövő héten visszatérünk Oroszországba, reméljük, addigra a nap is kisüt.
Jó hétvégét mindenkinek!