A múlt héten közölt „Nagy Meccsben” ugyan Dubai alulmaradt Moszkvával szemben a helyi látványosságok, városnézés kategóriában, de ez nem jelenti azt, hogy ott nincs mit csinálni, sőt. Mi is telezsúfoltuk rendesen a rendelkezésünkre álló egy hetet, egy percig sem unatkoztunk.
Mivel alapvetően budget utazást terveztünk, még Moszkvában rákerestünk, milyen programok vannak, esetleg milyen kuponokat lenne érdemes megvenni. Dubai nevéhez elválaszthatatlanul hozzátapadt a luxus és a csillogás képe, de hidd el, ha odafigyelsz, jó kis pénztárca-kímélő megoldásokra bukkansz. Így jutottunk hozzá fél áron a sivatagi kiránduláshoz és a hajókázáshoz a Dubai Creeken (creek=szurdok, patak, itt inkább keskeny öböl jelentése van). Én ezen kívül előfizettem magamnak egy manikűr-pedikűr, és egy fodrászati-szőrtelenítési kezelést. Ami a szállást illeti, az Al Rigga utcai Accor Hotelben (Ibis) foglaltunk. Éppen volt egy akció, két éjszaka áráért hármat kaptunk. Nem ellenkeztünk. :)
Nos, elkövettük azt a hibát, hogy a kuponokat ugyan megvettük, de nem foglaltuk le előre a szolgáltatásokat. Ez okozott némi nehézséget, hiszen nagyon rövid volt a rendelkezésre álló idő, és abba mindent bele kellett préselni. Végül szerencsésen szembeszálltunk a kihívásokkal, így most be tudok nektek számolni élményeinkről.
Először a sivatagi kiránduláson vettünk részt. Három óra – fél négy magasságában kellett találkoznunk a sofőrrel, aki kisbusszal kivitt minket a városból. Végül négy óra is elmúlt, mire mindenki megérkezett, és elindulhattunk. Nem volt egyszerű megtalálni a találkozási pontot a homályos utasítások alapján. Az erős indiai akcentussal beszélő sofőr szerint az in front of the building (az épület előtt) és a behind the building (az épület mögött) között nincs különösebb különbség. A sikeres indulás után egy óra kisbuszozás következett, akkor átszálltunk dzsipekbe – itt már a lakatlan sivatag szélén voltunk. A terv szerint következett a dűnelovaglás, azaz krosszozás terepjáróval a homokdombokon. Mit mondjak, pasikám nem féltette az autót! Azt hittem, a hátizsákom átugrik Andris ölébe, akkorákat dobott rajtunk a kocsi. Nekem nagyon tetszett, kibírtam volna még többet is a kalandból, de nagy kanyargás közepette 15-20 perc után már meg is érkeztünk a táborhelyre. Itt alaposan körülnéztünk, és tudod, mit láttunk? Nagyon sok homokot! Hihetetlen, mi?
Annyira már nem volt meleg, ekkorra már délután öt – fél hat felé járt az idő. A programok csak hét után kezdődtek, sötétedéskor, addig is lehetett tevegelni, felpróbálni a helyi tradicionális viseletet, sorban állni a hennafestésért, vagy egy fényképért egy szegény, lefedett fejű sólyommal. Ez mind benne volt az árban, de persze senki nem akadályozta meg a kedves vendégeket abban, hogy kedvükre vásároljanak, akár szőnyeget is, ha éppen arra támadt volna gusztusuk. (Ahogy elnéztem a szőnyegárus szomorú arcát, nem mi voltunk az egyetlenek, akik kihagytuk a lehetőséget.)
Ami az elhelyezést illeti, egy színpad köré pakoltak sugárszerűen alacsony, szőnyeggel fedett asztalokat, amik köré szintén szőnyegekre és párnákra lehetett leülni. Az ásványvíz korlátlan mennyiségben állt rendelkezésünkre, az egyéb frissítőkért már fizetni kellett.
A sötétedés utáni első műsor a tanura volt. Egy srác forgott folyamatosan körbe-körbe, mindenféle látványos ügyességet hajtva közben végre korongokkal, meg a speciálisan kialakított, színes ruházatával. Nem összekeverendő a kerengő dervisekkel, az teljesen más műfaj! A lényeg: 20-25 perc után is gond nélkül, nyílegyenesen lépkedve vonult le a színpadról a táncos!
A második show-ban bábjelmezbe öltözött emberke bohóckodott, ezt nem igazán tudtam hova tenni, nem értettem az egész miértjét. Utána szolgálták fel a büfé rendszerű vacsorát. Nekem ízlett nagyon, mindenféle nyílt lángon sütött finomság, sok zöldség, szószok. Azt nem tudom, mennyi glutént sikerült bevinnem azzal az egy étkezéssel, nem igazán tudtak információval szolgálni a témában, ezzel a problémával Dubaiban tapasztalataim szerint nem sokszor találkoznak. (What can't you eat? Flower? - Mit nem ehetsz? Virágot? Értsd: angolul a flour - liszt és a flower - virág kiejtése gyakorlatilag azonos.)
Az estét végül egy hastáncos hölgy produkciója zárta a férfiak nagy megelégedésére. Én ebből csak azt jegyeztem meg, hogy a második szám refrénje ez volt: „Kun Béla, Kun Béla”. Most komolyan, teljesen így hallatszik, fel is vettük videóra a rokonokat szórakoztatni.
Az egész mulatság ára 150 dirham volt két főre, az mai árfolyamon 9000 Ft. Több mint baráti.
Másnap került sor a hajókázásra. Két órán keresztül korzóztunk fel-alá a vízen, kivilágítva, mint egy karácsonyfa. Közben itt is büfévacsorát kaptunk, illetve egy bűvész fellépésében is gyönyörködhettünk. A teljes ár szintén 150 dirham körül mozgott. A két program között nálam is, Andrisnál is a sivatagi móka vitte a prímet.
Érdekesség, hogy mind a két szolgáltatásnál előre el kellett küldeni a kupont e-mailben a szervezőknek, addig nem voltak hajlandóak tájékoztatni minket a részletekről. Aki otthon is szokta használni a rendszert, az tudja, hogy Magyarországon ez nem így szokás. Először kicsit bizalmatlanok voltunk, féltünk, ha kiadjuk a kezünkből a biztonsági kódot, akkor végül semmit sem kapunk, de minden rendben volt.
Ami a szépészeti kezeléseket illeti, kipróbáltam a fonáldepilációt (threading), élmény volt. Egy távol-keleti technikáról van szó (úgy néztem, a hölgy is az volt, aki a szemöldökeim körül ügyeskedett), és állítólag az USA-ban nagyon közkedvelt. Lényegében két hosszú cérnát pörgetve-forgatva tépi ki a szőrszálakat a kozmetikus. Én még soha nem találkoztam a módszerrel, de nem bántam meg, hogy bátor voltam, nekem bejött. A hajfestés is OK volt. A manikűr-pedikűr meg egyenesen a tökély, ahogy a filmekben, beléptem, és egyből ketten vettek kezelésbe, fél óra alatt már búcsúztunk is egymástól.
Annyi volt furcsa, hogy Dubaiban a férfiaknak még csak a szalonok előtérében sem szabad tartózkodniuk, egyáltalán be sem léphetnek az ajtón. Ezek után gondolhatjátok, hogy meg voltak lepődve, mikor Andris telefonált a foglalások miatt, közölve, hogy van egy kuponja ilyen és ilyen szőrtelenítésre… Félve merték csak megkérdezni, hogy mégis ki lenne a vendég? Európaiaknál soha nem lehet tudni, igaz? :)
Még a dubai tengerpartról akartam pár sort írni, mert meglepően kevés információval találkozik az ember a témában. A Jumeirah strandot látogattuk meg, ami egyszerűen szuper volt fehér homokjával, 30 fokos vizével, és viccesen magas hullámaival. A parton hívogató villák, távolabb a Burj Kalifa magasodik. Van öltöző és zuhany is, meg futó- és röplabdapálya a sport szerelmeseinek. A közelben minimális parkolási díjat is csak délután négy után kell fizetni. Az emberek meg… Nem unatkoztam, volt min tátani a szám. Egyesek teljes utcai szerelésben, pólóban és hosszú szárú nadrágban mentek a vízbe, mások simán levetkőztek alsóneműre, mert fürdőruha éppen nem volt kéznél. Csináltam néhány képet, csak később vettem észre, hogy ez tilos. Bajom nem lett belőle. Üzletek nincsenek közvetlen a strandon, ami kicsit furcsa volt, de mi hétköznap mentünk ki, ráadásul mondhatni előszezonban, talán vannak bódék vagy mozgó árusok, mikor nagyobb a forgalom, nem tudom. Szóval az egész egy nagyon kellemes meglepetés volt, nem gondoltam, hogy ilyen pozitív lesz az élmény azok után, hogy mennyire nincs reklámozva a közstrand Dubaiban.
Meggyőztelek, hogy érdemes ellátogatni ebbe a különleges városba? Akár szigorú költségvetésen vagy, akár tékozolni van kedved, meg fogod találni a neked valót! Mi ugyan most Moszkvából mentünk Emirates-szel, de otthonról még a repülőjegy sem olyan drága. Irány tehát Dubai, csak aztán ne felejts el beszámolni az élményeidről!
A kuponokat itt találtuk: www.cobone.com és www.groupon.ae.
A képeken a bal felső sarokból az óramutató járásával megegyező irányba haladva a következők láthatók: Dubai Mallban barangolunk; tevegelés a sivatagban; én az Al Rigga utcai friss gyümölcslevet áruló Juice World üzletben; Jumeirah Public Beach.
