Salzburg Ausztria legrégibb városa, lakosainak számát tekintve pedig negyedik a sorban. A Salzach folyó két partján terül el az Alpok északi vonulataitól övezve. Alapvetően barokk hangulatú belvárosa 1997 óta az UNESCO Világörökség része. Ezek után nem csoda, hogy úgy döntöttünk, az idei nyaralásunkat itt fogjuk eltölteni. Kultúra, történelem, gyönyörű tájak – ennél nehéz jobbat elképzelni.
Már a neolitikum idején éltek itt kisebb csoportok, az i.e. 5. századtól kezdve pedig kelták lakták a területet. A rómaiak Augustus idején alakítottak ki egy nagyobb települést az itt található több, elszórt emberi lakhelyből, aminek i.sz. 45-ben megadták a municipiumi rangot is. Neve Juvavum volt. Juvavumból a 7. századra nem maradt más, csak egy nagy halom rom. Szent Rupert tevékenységéhez köthető a város újjászületése, aki a 7 század végén, 8. század elején élt, és fontos hittérítő munkálatokat végzett a mai Ausztria és Németország vidékein. A környékbeli sóbányák miatt nevezte el a volt római várost Salzburgnak, „sóvárnak”, ahol alapított egy kolostort, megteremtve az újabb fejlődés alapjait. Szent Rupert földi maradványai ma a salzburgi székesegyházban pihennek. Salzburg a 8. század végén lett önálló érsekség Arno vezetése alatt, aki Nagy Károly jó barátja volt.
Már egy hete itt vagyunk, de az első napokban sokat esett az eső, ezért a látnivalók sorában a múzeumokat vettük előre.
Először a Hohensalzburg-erődöt néztük meg. 1077-ben kezdte el építtetni az akkori érsek, Gebhard. Gebhard az invesztitúraharcban a pápa mellett állt, a német viszonylatokban pedig az ellenpápát támogatta IV. Henrikkel szemben. Ezekben a zavaros időkben érthető módon szüksége volt egy erős háttérre és védelemre. A várat a későbbiekben számtalanszor bővítették, mai formáját és méretét a 16. század elején érte el. Ez ma az egyik legnagyobb, épségben megmaradt középkori vár egész Európában. Az erődítményt a történelem folyamán egyszer támadták meg, 1525-ben a német parasztfelkelések idején volt ostrom alatt. A napóleoni háborúkban harc nélkül került a franciák kezére. Ezután nem sokkal a salzburgi hercegérsekség elvesztette szuverenitását, egy ideig többször cserélt gazdát, végül a Habsburg Birodalom részévé vált.
Az erődbe ma libegővel is fel tudunk jutni, mi ezt a megoldást választottuk. Megnéztük a hercegek lakrészeit, fogadótermeit. Egy szakasz a régiek életét mutatja be, ki vannak állítva konyhai eszközök, bútordarabok, a mindennapi élet kellékei, máshol a tortúrához alkalmazott tárgyakat, esetleg fegyvereket, vagy hangszereket láttunk. Vannak a modernebb időszakokat idéző részek is, amelyekben elsősorban az első világháborúban használt felszerelések, technikai eszközök kaptak helyet.
A váron belül van egy harminc perces túra, amelyen egyszerre negyven ember vehet csak részt, itt sorba kellett állnunk, de megérte. Kaptunk egy magyar nyelven is igényelhető audioguide-ot, ami részletes leírást adott a látnivalókról. Ennek keretében körbevittek minket néhány további teremben, illetve felmentünk a vár legmagasabb tornyába, ahol aztán alaposan körülnéztünk, miközben mindenféle hasznos információt kaptunk a várról és a város nevezetességeiről. Talán mondanom sem kell: a kilátás felejthetetlenül gyönyörű.
Összesen végül 2,5-3 órát töltöttünk az erődben, a belépő a libegő használatával együtt 11.30 euró volt fejenként.
A második napon befizettünk a Domquartier nevű túrára, amely 2014 májusa óta áll a turisták rendelkezésére. A teljes hozzáférést biztosító belépő 12 euro. Ennek keretében megnéztük a székesegyházat, a Ferences templom és a Szent Péter-főapátság kiállítását, a Képgalériát, a régi rezidencia termeit és a Salzburg Múzeumot az új rezidencia épületében. Az egész körülbelül négy órát vett igénybe. A végére eléggé elfáradtunk, szó se róla. Az árban szintén benne van az audioguide, de itt nincs magyar nyelvű készülék. Andris angolt kért, és olaszt… és a kettő nem egyezett. Az olaszból egy csomó információ hiányzott, főleg a vége felé, az egyházi témájú termeknél.
Nekem legjobban a régi rezidencia termei tetszettek. Megnézhettük a fogadó- és lakószobákat, valamint a képgalériát, ami 16-19. századi festők műveit vonultatja fel. Egyik termében adott elő az udvar előtt első ízben az akkor hat éves Mozart. A palota funkciójából kifolyóan a századok során számos híresség, történelmi személyiség, koronás fő fordult meg itt, például I. Ferenc József is, akiről két festmény is látható a trónteremben. Az ő idejében Salzburg már nem volt önálló hercegérsekség, a Habsburg-koronához tartozott. Az erről szóló szerződést is a palota egyik termében írták alá.
Nagyon sok érdekes adatot kaptunk a gépi idegenvezetőtől a falakat díszítő freskókról, melyek többsége Nagy Sándor életét és tetteit idézik. Őt nagyon szerették a hercegérsekek, számukra az abszolút hatalmat testesítette meg, amelyre ők is törekedtek. A hálószoba plafonján például a pihenő Sándor ábrázolásával találkozunk, aki kezében egy fémgolyót tart. Ha túlságosan elszunnyadna, a golyó belegurul az ágy mellett levő fémedénybe, és csörömpölésével felébreszti Sándort. Ez jelképezi, hogy egy uralkodó figyelme soha nem lankad, mindig éber marad, hogy birodalmán őrködjék. A különböző szobák berendezése szintén rászolgál figyelmünkre: VI. Lajos francia király korabeli asztalok, székek, díványok, asztali órák, kandallók, fali szőttesek, hogy csak néhányat említsek.
A régi rezidenciával szemben van az új, amit Wolf Dietrich érsek kezdett el építtetni a 16. század végén. Wolf Dietrich után még három hercegérsek dolgozott a lakóházon. A harangtornyot a 17. század végén emeltette Johann Ernst von Thun érsek. 2007 óta a Salzburgi Múzeumnak ad otthont az épület.
A város legfontosabb vallási épülete kétségtelenül a székesegyház. Helyén már a 8. században állt katedrális, amelyet Szent Virgilnek és Szent Rupertnek ajánlottak. Az ő szobraik ma is megtalálhatóak a főhomlokzat előtt Péter és Pál társaságában. Az eredeti konstrukció a 12. században támadások következtében leégett, de nem sokkal pusztulása után román stílusban újjáépítették. Az új épület 1598-ig állt, amikor egy újabb tűzvész következtében megrongálódott. Az akkori hercegérsek, Wolf Dietrich úgy döntött, nem érdemes megmenteni a megmaradt részeket, lebontatta az egész épületet. Az új székesegyházat a 17. század elején húzták fel, a korai barokk jegyeit hordozza magán. A második világháborúban bombatámadás érte, ezért ismét munkálatok, majd újabb felszentelés következett, immár a harmadik. A katedrálisban is működik múzeum, ahol 1300 év egyházi történet kincseit tekinthetjük meg.
A székesegyháztól 2 perc sétányira van a Ferences templom. Történetük nagyon hasonlóan indul: Szent Virgil, aztán a 12. századi támadások Barbarossa Frigyes követőitől. A Ferences templom azonban nagyrészt máig megőrizte 15. századi gótikus külsejét, noha belsejét részben a 18. században barokk stílusban átalakították. Ma ingyen látogatható, ahogy említettem, a Domquartieren belül megnézheted kincseinek egy részét.
Ezen kívül meglátogattuk már az állatkertet és a Tudományos és Természeti Múzeumot, valamint átruccantunk Németországba néhányszor, nem lógatjuk a lábunkat. Nagyon sok időnk van a további kalandokra is, még olyan 10 napot leszünk itt. Mindenképpen beszámolok majd a többi felfedezéseinkről is! Esetleg ha jártál már erre, és van javaslatod, mire szakítsunk mindenképpen időt, ne habozz, írj egy kommentet gyorsan! Köszönöm! ;)
A képen: kilátás a Hohensalzburgból, székesegyházzal, Ferences templommal, Szent Péter-főapátsággal, távolban a Mirabell-kastély épületével