2013.11.18.
05:48

Írta: fannie

Olasz napok - irány a konyha!

mediterranean-diet_1384750084.jpeg_720x795

Egy kis időre elhagyjuk Moszkvát, és teret engedünk a blogon az „Olasz Napoknak”! Viva l’Italia! J

Már említettem különböző posztokban, hogy évekig éltem Itáliában, nagyrészt Pisában, Torinóban, illetve Bergamo környékén. Elég jól ismerem még Szicíliát, főleg Siracusát, ha jól számolom így hirtelen, ott is eltöltöttem összesen vagy 3-4 hónapot különböző nyaralások alkalmával. Mesés helyek.

2003-ban kerültem Pisába az ELTÉ-ről ERASMUS ösztöndíjjal, egy évet járhattam az ottani jogi karra. Akkor már évek óta tanultam a nyelvet, nyaranként néhányszor dolgoztam is különböző éttermekben, pizzériákban Lombardiában, szóval nem volt teljesen ismeretlen számomra az ország. A legfontosabb kifejezésekkel már mindenesetre tisztában voltam. Tudtam, mit jelent a „Non ti preoccupare” (Ne aggódj), a „Come stai? Bene, grazie.” (Hogy vagy? Köszönöm, jól.), és azt is, hogy a „Che begli occhi che hai” nem jelent semmit (Szép a szemed). A kezeimet is ügyesen használtam üzenetváltásra, elég tartalmas „beszélgetéseket” tudtam már kivitelezni látótávolságon belül anélkül, hogy egy fél hang elhagyta volna a számat. 

Szóval tanultam, vizsgáztam, dolgoztam, éltem az életem, és a tanév végén elhatároztam, hogy én bizony Pisában fogok élni. Befejeztem az egyetemet otthon, 2006-ban a diplomaosztó után három héttel már költöztem is. Jót tett nekem akkor az enyhe időjárás, a sok napsütés, a helyiek lazasága (persze, értem én, nem aggódom), és a konyha.

És most itt álljunk is meg egy pillanatra. Olasz ételek! Édességek! Fagyi! Nyami!

Azzal azért nyilván mindenki tisztában van, hogy amit Magyarországon, vagy akár a világ többi országában eladnak olasz konyha címén, az csak az eredetinek egy halovány utánzata. Nincsen olyan, hogy olasz étteremlánc. A Vapiano német hátterű, az Il Patio azt hiszem, amerikai. A pizzériákról, kávézókról ne is beszéljünk. A Starbucks a papírpoharaival? Ugyan már! Persze előfordul, hogy beleütközöl egy-egy helybe külföldön, amelynek tényleg olasz a tulajdonosa, aki szívvel-lélekkel csinálja a dolgot, mintha otthon lenne, de ez elég ritka.

Az olaszoknál az étkezés szertartás, a konyhaművészet sokszor tényleg az, művészet. Ők nem azt mondják: „Igyunk egy sört, és megbeszéljük!”, hanem azt, „Igyunk meg egy kávét”, vagy inkább „Menjünk el pizzázni”. Az éttermeket családok birtokolják, és sokszor ténylegesen ők is működtetik. A férj áll a kemencénél, a fiú a lábos mellett, a csajok meg kasszáznak, felszolgálnak. Ha birtokolnak is több éttermet, nem az egységes arculat a cél, sőt. A jó helyeknek egyedi hangulata van, sajátos arculata, mondhatni, személyisége.

És az ételek… Otthon emberek ezrei követik azt a heretikus irányvonalat, hogy a pasta carbonara-ba kell tejszín. Nem, kedves honfitársaim, nem kell. Ez olyan, mint az ananász a pizzán. Megnéznek miatta. A ketchup is rettenetes találmánynak számít arrafelé, bár a gyerekeknek elnézik a pizzán is. De egyébként a salsa, a paradicsomszósz kell oda, kérem!

Az olaszok alkalmazkodóképességét mutatja, hogy ha délután kérsz cappuccinót, azért már nem köveznek meg, megszokták a turistáktól, sokan már át is vették az új szokást. De az idősebbek még emlékeznek a régi szép időkre, amikor a cappuccinót csak reggelihez itták, a brioscina (édes péksütemény) mellé. 

http://www.mindmegette.hu/carbonara-spagetti.recept

Tessék, ez például egy elég népszerű internetes recept. De ez nem carbonara. És azt mondja, eredeti olasz, Rómából. Nahát. A képen meg látom, hogy valószínűleg túlfőzte a tésztát.

Az olasz konyha titka a viszonylag kevés, de jó minőségű hozzávaló, az egyszerűen nagyszerű filozófiája. Ezért is szeretik őket másolni, gyors, olcsó, tökéletes. Az utánzás néha jól sikerül, de inkább rosszul – ha egyszer az eredeti ízekre rászoksz, nem adod alább. Egyik összetevő sem dominál a tányérban, hanem arra törekednek, hogy az egész harmóniája ajándékozzon meg minket egy felejthetetlen élménnyel.

Sokszor annyira könnyű az étel elkészítése, hogy külföldön éttermekben túlbonyolítják, mert nem hiszik el, hogy öt perc elég lehet egy isteni finom fogás elkészítéséhez. Ilyen tipikusan a bruschetta al pomodoro (paradicsomos bruszketta). Általában megfőzik a feltétet szósznak! Nem, ne kövessétek el ezt a hibát! Vágjátok fel apró darabokra a szép, érett paradicsomot, adjatok hozzá egy gerezd fokhagymát félbe vágva, friss bazsalikomot kézzel kis darabokra tépve (vághatod is, ha akarod, de figyelmeztetlek, az már fél szentségtörés), öntözzétek meg olívaolajjal, só, bors. Kicsit hagyjátok állni, hogy összeérjenek az ízek. Már csak meg kell pirítani a kenyeret, opcionálisan megkenni fokhagymával, rá a paradicsom. Jó étvágyat! Ennyi, tényleg! Próbáld ki, ha nem ízlik, nyugodtan reklamálj nálam! J

És akkor jöjjön a már a sokat emlegetett spaghetti alla carbonara receptje is, igazán Olaszországból. Hozzávalók: hagyma (kihagyható, nem minden régióban tesznek bele, az általam ismert szicíliai verzióban van), jó minőségű szalonna (pancetta), tojás, parmezán, só, bors, olívaolaj, tészta. Olívaolajon megdinszteled a hagymát, ha teszel bele, és a felkockázott szalonnát. Közben felvered a tojást, sózod, borsozod – csak óvatosan, mert jön még hozzá a szalonna. Tehetsz bele parmezánt is. Ahogy kifőtt a tészta AL DENTE (nem szabad túlfőzi), ebbe a szószba teszed, miután leszűrted, majd ráöntöd a szalonnát is. Kicsit összekevered, majd az egészet visszateszed alacsony lángra, hogy kevergetés közben összekapja a tojást a hő. Egy perc elég neki. Tálaláskor jöhet még egy kis parmezán. Az egész alig kerül több időbe, mint amennyi a tészta kifőzéséhez kell, így van? A tojással kell csak vigyázni, hogy egyrészt friss legyen, másrészt elég legyen a tészta mennyiségéhez, az ne legyen se túl száraz, se túl tocsogós. Mondjuk, 120 gramm tésztánként kell egy tojás.

Persze sok változata létezik a carbonárának, mint otthon a lecsónak, van, aki csak a tojássárgáját használja, van, aki pecorinót is tesz bele (juhsajt), satöbbi. Akkor tejszínt miért nem? – kérdezed te. Megmondom. Mert az olasz tészta soha nem úszik.

Magyar receptekhez gyakran hozzácsapják az „olasz, olaszos” jelzőt, ha fehérmártást (besciamella) használnak bele. Nem tudom, ez honnan jött, de nekem sokkal inkább eszembe jut a paradicsom, más zöldségek, mondjuk a cukkini, a padlizsán, az olívaolaj, az aromás fűszerek (oregánó, bazsalikom, kakukkfű, zsálya, menta, stb.). Ezek a mediterrán konyha elengedhetetlen velejárói, ezek tették ismertté világszerte, mint az egyik legegészségesebb diétát.

Akkor megvan az előételünk (bruschetta), a főételünk (carbonara), jöjjön az édesség. Csinàljuk mondjuk panna cottát. Szó szerint főtt tejszínt jelent, és nagyjából az is.

Hozzávalók: fél liter 30%-os tejszín, 2dl zsíros tej, 140gr cukor, 12gr zselatin, 1 rúd vanília (lehetőleg bourbon, de mindenképpen jó minőségű).

A tejet alacsony lángon melegíted, de nem forralod. Beleteszed a zselatint, kevergeted, míg el nem olvad. A tejszínt egy másik lábosba teszed, hozzáadod a cukrot és a vaníliát (felvágva, a magját is belekaparod a tejszínbe), közepes tűzön felforralod. Mikor kész, hozzáadod a tejet, és már mehet is kis tálkákba, majd a hűtőbe néhány órára.

Hogy könnyen ki tudd majd szedni a formából, van két trükk. Egyrészt a tálka falait és alját kicsit megnedvesíted, mielőtt beleöntenéd a panna cottát, másrészt forrásban levő vízbe mártod kb. fél percig, mielőtt tálalnád, akkor kijön gond nélkül. Esetleg egy késsel segítesz rá, hogy kipottyanjon.

Öt hozzávaló, egy kis varázslat, és minden vendéged a lábaid előtt fog heverni. Leturmixolhatsz hozzá gyümölcsöt, készíthetsz hozzá csokiszószt, de magában is isteni. Erről a finomságról például nekem sem kell lemondanom, a gluténmentes diétám ellenére sem. Csak én kevesebb cukrot teszek bele. Halleluja.

Egyéként, ha van olasz ismerősöd, próbáld ki, hogy rákérdezel, mi a kedvenc étele. Sanszos, hogy a következő néhány órára megvan a beszédtéma. J Olyan ez nekik, mint az angoloknak az időjárás. Kifogyhatatlan forrás. „És anyukám tesz bele egy kis paprikát, isteni lesz tőle. Egyszer egy étteremben is ettem jót, a Világvégén, a hegyekben, két órát utaztunk, hogy odaérjünk, egyszer el is tévedtünk, másodszor meg átment előttünk egy fekete macska, úgyhogy várni kellett, míg valaki más bevonzotta előttünk az átkot. De megérte, mert…” És így tovább, és így tovább.

Kész egy komplett olasz vacsora. Csinálj hozzá egy finom salátát, a panna cottához adj epret vagy áfonyát köretnek, így még az egészségedre is figyeltél.

Kipróbálod? Ha nekivágsz, ne felejtsd el megírni, hogy sikerült. J

Legközelebb folytatódnak az Olasz Napok, Szicíliába fogunk utazni, addig is szép napot!

A kép a mediterrán ételpiramisról innen származik:

http://sunshineandadaisy.blogspot.ru/2013/03/mediterranean-diet-craze.html  

Szólj hozzá!

Címkék: Olaszország gasztronòmia

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-uton.blog.hu/api/trackback/id/tr455641212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása