A moszkvai Zsidó Múzeum egy hatalmas meglepetés volt számomra. A magyar kultúra különítmény egyik tagjától hallottam róla először, gyorsan el is mentünk megnézni a csapattal. Röviden: szuper volt.
Egészen új komplexumról van szó, amit körülbelül egy éve, 2012. november 8-án nyitottak meg ünnepélyesen Simon Peresz izraeli államfő és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter jelenlétében. 12 pavilon 4500 négyzetméteren – ezzel a világon az egyik legnagyobb ilyen jellegű múzeumot sikerült létrehozni Moszkvában, mégpedig egy régi buszgarázs épületeiből. De nem is ez a lényeg – az egésznek a kialakítása hihetetlenül profi, látványos, felejthetetlen.
A kulcsszavak: emberközpontúság, interaktivitás. Nem tárgyakat találsz itt vitrinekben kihelyezve, hanem emberi sorsokat szinte tapintható valóságukban.
A történet persze több évszázadon húzódik keresztül, és számos aspektusa van. Rögtön a recepciónál van a 4D mozi, ami bemutatja a világ keletkezését és a zsidó nép rövid történetét a Tóra szerint. Vigyázz, mikor a sáskák elárasztják Egyiptomot, vagy megnyílik a Vörös-tenger Mózes előtt! J
Az első teremben aztán a zsidók vándorlásáról találunk egy interaktív térképet. Csak hozzá kell érni, és meglátod, hogyan élt és vándorolt ez a nép a különböző országokban. Ezután az orosz valóságra fókuszálunk, a 19. századi cári Oroszországra, és az úgynevezett shtetl-re, ami a zsidó falvakat, kisebb városokat jelenti. Ellátogatunk a piacra, bekukkantunk egy tipikus házba, a zsinagógába és az iskolába. Erzsébet cárnőtől kezdve azon voltak az orosz uralkodók, hogy kikényszerítsék a zsidók távozását az országból, ha azok nem voltak hajlandók áttérni az államvallásra. Miután ezek a törekvések meghiúsultak, II. (Nagy) Katalintól, a 18. század végétől meghatározott településekre, területekre kényszerítették be a zsidó családokat. Ezek voltak a shtetl-ök, amelyek egészen 1917-ig léteztek. El lehet képzelni, mennyire ki voltak téve így a hullámokban érkező üldöztetéseknek a shtetl-ök lakói, milyen megélhetési gondokkal kellett szembenézniük nap, mint nap.
A következő pavilon lett az egyik kedvencem: Városokban és azokon túl. Egy odesszai kávéházat mintáz a terem (19. század vége, 20. század eleje), asztalokkal, székekkel, embereket formázó alakokkal. Helyet foglalsz, és kávé helyett kiválaszthatod, melyik történetet szeretnéd jobban megismerni az asztalba épített interaktív képernyőről: szocializmus, marxizmus, cionizmus.
Ezután következik a forradalom időszaka, majd a szovjet idők, és a Nagy Honvédő Háború, a második világégés a Holokauszt borzalmaival. Szemtanúk, túlélők osztják meg veled történetüket hatalmas vetítőkről, néha összeborzadva a feltörő emlékektől, máskor kihúzva magukat a végső győzelemre gondolva.
A háborút túlélők számára sem volt sokszor könnyű az élet, tudjuk meg a következő teremben, ahol további üldöztetésekről, koncepciós perekről szerezhetünk tudomást a szovjet időkből. Végül elérkezünk a Peresztrojka időszakába. Ezekben az években egyre több zsidó dönt úgy, hogy elhagyja az országot, és máshol telepedik le, például az Amerikai Egyesült Államokban, vagy Izraelben. Néhány adat: 1987-ben körülbelül nyolcezren, 1988-ban tizenkilenc-ezren, 1989-ben hetvenegy-ezren, 1990-ben pedig kétszázöt-ezren emigráltak. Hogy mi volt ennek az oka, arról megint nagyképernyős kivetítőkről hallhatunk személyes tanúvallomásokon keresztül.
Szinte hátborzongató, mennyire közelivé, tapinthatóvá sikerült tenniük az alkotóknak a történelmet a modern technológia segítségével. Szinte ott vagy, része vagy az eseményeknek. Így válik az élmény valóban magával ragadóvá.
A Zsidó Múzeum és Toleranciaközpont a Marjina Rosa metrómegállótól van körülbelül 1 kilométerre. (Марьина Роща, 10-es számú világoszöld, és 13-as számú vonalak, ez utóbbi talán barackszín.) A belépő 400 rubel. A múzeum szombaton természetesen zárva van.
Honlap: http://www.jewish-museum.ru/en
