Az orosz kortársak a világ nyolcadik csodájaként emlegették, mégis kevesen tudnak létezéséről.
Az eredeti palotát 1667-től 1672-ig építették, de 1768-ban II. (Nagy) Katalin idején már le is rombolták, hiszen addigra már eléggé düledezett állapotban volt. Ne felejtsük, a főváros fél évszázaddal korábban áttelepült Szentpétervárra, és a fa nem bírja túlzottan az idő vasfogát. Azért a teljes megsemmisítés előtt még elkészítették az épület élethű makettjét az utókor számára.
Nemrégiben kezdték meg újjáépítését a Kolomenskoye Parkban, néhány kilométerre eredeti helyétől, a park déli végében, közel a Kasirszkaja (Каширская) metrómegállóhoz. A megnyitót 2010 szeptemberében ünnepelték. Ma kívülről bármikor megcsodálható, belül hétfő kivételével mindennap látogatható.
De haladjunk csak sorjában.
I Alexej nem tartozik a legismertebb cárok közé. Az első Romanov, Mihály fia volt, őt követte a trónon 1645-ben, 16 évesen. Kortársai kedves, szelíd emberként jellemezték, aki vallásos, családszerető, jó kedélyű volt. Uralkodásának 31 éve korántsem nevezhető eseménytelennek, színesítették lázadások (só, réz, elégedetlen városok, mint Novgorod vagy Pszkov felkelése), háborúk (lengyel, svéd, török), melyek eredményeként Kijev, Szmolenksz és a Dnyeper egyes vidéke is a Romanovok kézére kerültek, az ő idejére tehető az Orosz Ortodox egyház szakadása, vagy a jobbágyok röghöz kötése is. Mégis hogy történhetett, hogy személye ennek ellenére nem került be a köztudatba? Bezzeg IV. Iván, a Rettegett. Hát nem igazságtalan?
Valahogy a fapalota is osztozni látszik építtetője sorsán, pedig higgyétek el, csodálatosan szép. Az eredeti verziót száz százalékban fából húzták fel, az orosz építkezési hagyományok szerint szögek nélkül, illesztésekkel dolgozva emelték fel a falakat. Így kicsit meglepődtem, mikor legutóbb ott jártamkor látom ám, hogy szorgos kezek kenik el a vakolatot egyes részein – hát igen, a modern idők szele, korhűnek korhű, de azért ne essünk túlzásokba, igaz? J
Nem baj, a hangulata csodálatos, kívülről is nagyon impozáns látványt nyújt tornyaival, sokszínű díszítésével, az elmaradhatatlan hagymakupola-szerű képződményekkel. Ha pedig rászánod azt a 300 rubelt, és belül is körülnézel, garantálom neked, egy mesevilágban találod magad.
Azért arra figyelmeztetlek, hogy ezt a mesevilágot sárkányok őrzik. Az ott dolgozó személyzet korántsem keresi a turisták kegyeit, vagy csak aznap volt kifejezetten rossz kedvük, mikor mi jártunk ott, de az biztos, hogy a modoruk hagyott némi kívánnivalót maga után. Volt velünk egy három éves kislány – a legkihívóbb esemény az volt, mikor anyukája adott egy kis vizet a már fáradó csöppségnek, mire szárazon odaböfögték neki késlekedés nélkül, hogy itt nem lehet inni. A szabály az szabály. Pont.
A palotának egyébként 270 terme van, annak körülbelül a tizede látogatható ma, de így is van mire mereszteni szemeinket. Először is ott vannak a hivatalos helyek, ahol a cár fogadta a kiemelkedő államférfiakat, vagy a külföldi követeket. Bojár dumát is tartottak itt.
A hivatalos helyiségek után következett a férfiak lakrésze. Abban a korban a férfiak és a nők teljesen elkülönülten éltek, a nők lakat alatt, kézimunkának és imádságnak szentelve életüket.
Láthattuk a hálószobát, ahol meglepetésünkre egy parányi, rövid, de legalább keskeny ágy várta a látogatókat – állítólag szokás volt felpolcolva, majdhogynem ülve aludni. Azért megnéztem volna I. (Nagy) Pétert behajtogatva egy ilyen bútordarabba a két méteres magasságával. Nem csoda, hogy mérges lett a „régi világra”. (Ez csak vicc, nehogy komolyan vedd. Ágyreformról nem hallottam Péterrel kapcsolatban.) J
Külön érdekesség volt a bányá (Ба́ня), a fürdő, az orosz szauna – hatalmas dézsa a terem közepén, a falnál lépcsőszerűen az ismerős ülőhelyek, és nem hiányozhattak a nyírfaágakból álló csokrok sem a hátcsapkodáshoz.
Láthattuk még a dolgozószobát, a refektóriumot, majd szépen átballagtunk a nőknek fenntartott szárnyba. Ide még a cár is csak… mondjuk úgy, különleges alkalmakkor nyerhetett bebocsátást. Mivel első feleségétől Alexejnek 13 gyereke született, és a másodiktól még három (köztük a legkisebb királyfi, a későbbi Nagy Péter), valami azt súgja, ő legalábbis elég sűrűn élt ezzel a jogával.
Mindegyik cárevicsnek és cárevnának volt külön szobája, plusz ugye számolni kell a hatalmas személyzettel, ez magyarázza a palota termeinek nagy számát.
A látogatás végén kaptunk egy kis meglepetést, kellemeset. Az utolsó szobában korhű ruhatár várt minket, fejfedők, ékszerek gyöngyből, amiket fel is lehetett próbálni.
Sajnos fényképezőt nem vittem a kirándulásra, pedig jól néztem ki a fél méter magasra nyúló kucsmában, és talán te is megnézted volna, konkrétan miről is beszélek. Ezen az oldalon azonban kielégítheted kíváncsiságodat: http://englishrussia.com/2011/06/20/the-kolomna-palace-the-8th-wonder-of-the-world/.
Összességében azt tudom mondani, hogy bár a fapalotát a világ nyolcadik csodájának hívni azért erős túlzás (össze sem lehet hasonlítani a piramisokkal), én imádtam. Még most is az orromban érzem azt a kellemes faillatot, ami körbelengi az egész építmény belsejét.
A sárkányok meg azért vannak, hogy legyőzzük őket. J
A Top 10 látnivaló Moszkvában, rossz időben listám még mindig nincs kész, de az biztos, hogy ez a látványosság rajta lesz.
További információért a parkkal kapcsolatban katt a Kolomenskoye címkére a felhőben.
Szép napot!
