Visszatértünk a nyaralásból, jelentem, szuper volt! Szembe kellett ugyan néznünk egy váratlan fordulattal, hangyányi kihívással, de végül a boldog végkifejlet sem maradt el. Ahogy mondani szokták: Jönnek a részletek!
Már jó előre mindent elterveztünk. Lefoglaltuk a repülőjegyeket, Budapestről indultunk. Foglaltunk szállást. Béreltünk autót. Kinyomtattuk a kinyomtatni valót. Csináltunk Excel táblát a tennivalóknak, és szorgalmasan csekkoltuk, hogy biztosan semmit ne felejtsünk el. (OK, ez utóbbi inkább én voltam.) :)
A nyaralás részleteit is lelkesen kidolgoztuk: egy nap Bari városnézés, egy nap Polignano a Maréban a tengerparton, egy nap alatt megnézzük Alberobellót és Sassi di Materát, egy napot pedig meghagyunk jolly jokernek. Jól hangzik, nem?
Bariban a legfőbb látnivaló a San Nicola-székesegyház, ahol Szent Miklós maradványait őrzik a 11. század óta. A mürai (Törökország) püspökről van szó, akinek életéről számos legenda született, ezekből nőtte ki magát Mikulás kultusza is. Hogy Rudolf a rénszarvas hol jön pontosan a képbe, az még nem világos a számomra, de mindenképpen utánanézek.
Az egyik kiállított ereklyetartót a mi Nagy Lajosunk adományozta a templomnak 1350-ben. A szentet az ortodox vallás is kanonizálta és mélyen tiszteli, mint a hajósok, a kereskedők és a gyermekek védőszentjét. Csütörtökönként orosz rítus szerinti misét tartanak a katedrálisban, és az adományok között nem egy rubel bankjegyet láttunk az üvegablakok mögött. Ez utóbbinak jelentőségéről igazán csak akkor gondolkodtunk el, mikor világossá vált számunkra, milyen nehéz a városban pénzt váltani.
A listánkra természetesen felkerült a bari várkastély is. Itt II. Roger szicíliai király építtetett először várat, de azt a helyiek néhány évtized múltán lerombolták. A ma is látható konstrukció alapját már II. Frigyes teremtette meg száz évvel később.
A kirándulást Polignano a Maréba szintén nagyon vártuk. Itt, ahogy említettem, a gyönyörű tengerpart vonzott minket leginkább barlangjaival, víz fölé benyúló kőépületeivel. Terveinkben szerepelt egy rövid városnézés is. Végül is egy olyan településről van szó, ahol már a kőkorban éltek emberek, és ahol nyomot hagytak a rómaiak is.
Alberobello az UNESCO Világörökség listáját gazdagítja, Sassi di Matera szintén. Az előbbi szerintem elég hűen mintázza az olasz találékonyságot. A terület jellegzetességei a trulli, amelyek kötőanyag nélkül összeillesztett kör alapú kőházak jellegzetes kúp alakú tetőszerkezettel. A 17. század elejére nyúlik vissza történetük, amikor az akkori földbirtokos, II. Giangirolamo megparancsolta a lakosoknak, hogy könnyen lebontható szerkezeteket építsenek. Így nem kellett a nápolyi kincstárba befizetni a lakott területek után megállapított adót, sem a beleegyezésüket nem kellett kikérni az építkezésekkel kapcsolatban. Amolyan fordított Patyomkin-falu ez – van, de még sincs, nincs, de mégis van. „Nincs itt, kérem, semmiféle város, ezek csak ideiglenes építmények, szinte sátracskák, nem látja, adószedő úr?” Nem zseniális? Annyira nem, mert a fáma szerint Giangirolamo gróf végül börtönben végezte adócsalás vádjával. Ez van.
Sassi di Matera már nem Puglia, hanem Basilicata régióhoz tartozik, de nincs messze Baritól, Alberobellóval együtt egy mindössze 200 km-es háromszöget alkotnak. Bár Materában is sok a látnivaló, előzetesen úgy okoskodtunk, ha nagyon tetszik a város, a jolly-napon visszatérhetünk. Egyébként Sassi di Matera jellegzetességei a sziklába vájt barlanglakások. Az első barlangokat még a prehisztorikus időkben alakították ki. Ezeket aztán egyre komfortosabbá tették, bővítették, így egészen a modern időkig lakottak voltak.
Biztosan feltűnt már, hogy se Polignánóról, se Alberobellóról, se Matera di Sassiról nincs kép a mai cikkhez. Hogy lehet ez? Hát, a sok tervezés ellenére homokszem került a gépezetbe – sikerült otthon hagynunk a hitelkártyánkat. Ahogy a reklám is mondja: „No hitelkártya, no party.” Vagy ez nem így van? Pedig de. Hiába fizettük ki a bérelt autót előre, nem kaptuk meg a fedezet nélkül. Mi pedig ügyesen a Baritól 20 percre levő Barion Hotelben foglaltunk szállás (Torre a Mare), hogy onnan kocsikázzunk aztán jobbra-balra gondtalanul. Újratervezés kellett, mégpedig sürgősen.
Bariba még bevitettük magunkat a szálloda taxijával, mi végig is barangoltunk minden utcácskát a városban lelkiismeretesen, de a második nap egy hirtelen huszárvágással keresztülhúztuk a saját számításainkat, és ledöglöttünk Torre a Mare sziklás tengerpartjára napozni. Ez volt a program a nyaralás maradék napjaira is, fűszerezve egy kis édes semmittevéssel és hasvakarással, valamint a mondott testrész lelkes süttetésével a napon. A szünetekben néha ettünk valamit. Az estéink is hangulatosan elteltek kettesben, az ágyunk nagy volt, és kényelmes. ;) Szóval rendesen kipihentük magunkat!
Összességében nem bántuk meg, hogy erre a néhány napra Barit, illetve környékét választottuk célpontnak, még akkor sem, ha végül alig láttunk valamit. Nekem nagyon jólesett a helyiek olaszos kedvessége, közvetlensége, örültem annak is, hogy ismét használhattam a nyelvet. Bariba menet elcseverésztem a sofőrünkkel, aki végül 20 euróból ötöt visszaadott, mondván: „sconto di simpatia”, azaz kedvezmény, mert szimpatikusak vagyunk. Andris meg nem győzte összeszedni az állát a földről, mondván, még soha nem kapott taxistól 25% borravalót. A szállodában volt egy kis fennakadás, mert a megbeszéltek ellenére nem készültek gluténmentes reggelivel, de a problémát szerencsére aztán hipergyorsan orvosolták, és onnan nem volt gond semmivel. Az étterem Bariban, ahol vacsorázni akartunk, kinyitott nekünk 19 órakor a meghirdetett 20 óra helyett, és a többi, és a többi. Szóval mi az emberi faktorral határozottan meg voltunk elégedve.
Még indulásunk előtt olvastam egy összefoglalót az Origón egy másik utazó tollából, akarom mondani klaviatúrájából, itt a link:
http://www.origo.hu/utazas/europa/20131114-hosszuhetvege-pulgiaban-bariban-es-kornyeken.html
Ebből úgy tűnik, hogy nekik azért akadt problémájuk olasz tudás nélkül. Azért elárulok egy titkot, hátha segít: az olaszok imádnak nevetni, szeretik a pozitív hozzáállást, és azt, ha ismered és dicséred a városukat, a konyhájukat. Ha ezt át tudod adni bármilyen nyelven, hihetetlenül segítőkészek tudnak lenni.
Néhány további praktikus tanács Barival kapcsolatban:
Vigyél eurót, mert Bariban nem túl egyszerű pénzt váltani. Mi a reptéren kívül egyetlen egy helyet találtunk a belvárosban, az is totál lehúzás volt. Bankokban nincs pénzváltás.
Az éttermek általában 13-tól 15-ig és 20-tól jó sokáig vannak nyitva. Általában minden üzlet bezár sziesztára, és csak 16-16.30 körül nyit újra. Mediterrán kultúra.
Ha focimeccs idején tévedsz a városba, számíts rá, hogy a központban elég nagy tömegen kell keresztülverekedned magad, ahogy ez velünk is megesett. Hatalmas kivetítő várja ilyenkor (nemhiába) a lelkes szurkolókat a Vittorio Emanuele II-ról elnevezett korzón.
Mindenképpen kóstolj meg legalább egy helyi borfajtát, a Negroamarót vagy a Primitivót. Isteniek.
És végül: ne hagyd otthon a hitelkártyád. :)
