Volhonka utca 14 (Улица Волхонка). Ez az a cím, amit minden Moszkvába látogató művészetbarátnak meg kell jegyeznie. Itt található a Puskin Múzeum egyik melléképülete, a 19-20. Századi Európai és Amerikai Művészet Galériája (Галерея искусства стран Европы и Америки XIX – XX веков). Hogy mit láthatsz itt? Mindenféle sorrend nélkül, ahogy eszembe jutnak: Degas, Matisse, Picasso, Gauguin, Renoir, Kandinszkij, Monet, Cézanne, Van Gogh, Chagall. Csak hogy néhányat említsünk. Például. Ki ne hagyjuk Munkácsyt, aki szintén része az állandó kiállításnak.
Az épületet nem lesz nehéz megtalálni. Ha metrózol, a Kropotkinszkaja (Кропоткинская) megállónál kell leszállnod (piros vonal). Itt van a Megváltó Krisztus-székesegyház és a Puskin főépülete is. Moszkva szívében járunk, ez a terület már a 14. században is a város részét képezte. Maga a Kreml sincs túlságosan messze. Emlékszem, én gyalog elmentem a Vörös térig, miután egy délelőttöt eltöltöttem a csodálatos festményeken ámuldozva. Annyira feltöltődtem energiával, hogy akár hazáig elsétáltam volna. :)
Maga az épület a 18-19. században a Golicinok (Голицын) tulajdonát képezték, akik egy nagy múltú, az egyik legősibb orosz hercegi család voltak. Nagy Péter nővérének, Zsófiának a legfőbb tanácsadója (egyesek szerint szeretője) is Golicin volt, Vaszilij Vaszilijevics. Az Orosz Birodalom utolsó miniszterelnökét pedig Nyikolaj Dmitrijevics Golicinnek hívták.
Ebben a házban nyílt meg 1865-ben a város egyik első múzeuma, a Golicin Múzeum, ahol festményeket, könyveket és régiségeket állítottak ki. Hamarosan azonban a gyűjteményt felszámolták, eladták, nagy részük ma már a szentpétervári Ermitázsban látható. A múzeumból már a század végén szálloda lett, „Hercegi Udvar” (Княжий двор) néven. Laktak itt stílusosan Szurikov, Repin és Leonid Paszternák neves orosz festők is. A szovjet időkben kommunista akadémia működött az épületben. Mikor aztán a Puskin részévé vált, teljesen felújították (1988-93), így ma mondhatni teljes pompájában tekinthető meg. Maga a gyűjtemény 2006 óta várja a látogatókat.
Számomra a múzeumnak az az egyik legfőbb pozitívuma, hogy egészen emészthető mennyiséget tálalnak fel fogyasztásra. Mindössze huszonhat szoba, de az telis-tele a romantikusok, realisták, impresszionisták és posztimpresszionisták, valamint a szimbolisták és az avant-garde legnagyszerűbb alkotásaival. Nekem ez a kor a kedvencem a festészetben, tehát ennél jobban már el sem lehetnék bűvölve.
Ahogy azt a Tretyjakov Képtárnál már megszokhattuk, az intézmény hivatalos oldalára itt is feltöltötték az egész kollekciót, háttér információt szolgáltatva a korról, a művészeti irányvonalról és magáról a festőről, szobrászról.
Link az angol nyelvű lapra:
http://www.newpaintart.ru/exposition/?lang=en
Itt láthatod, hogy az általam felsorolt lista tényleg csak ízelítőt ad abból, milyen művészek is képviseltetik itt magukat. Elég impozáns, nemde?
Nos, hogy ne maradjon ki a szubjektivitás a mai posztból sem, itt egy rövid (nagyon rövid!!!) összefoglaló a kedvenceimből (nem sorrendről van szó):
Degas, és az ő balerinái. Azok közül is nekem a Kék táncosok tetszik a legjobban. Ezen a képen a mozgás a lényeg, a szereplők arca ki sincs dolgozva, az egyikük még a keretből is kihajol, ami kicsit megtöri a kompozíciót. Ezzel együtt számomra a festmény maga a tökély.
Gauguin és az ő tahiti idilljei. Hát nem elbűvölő ez a „vadság”, ami árad a művekről? Maga Gauguin definiálta így saját magát és alkotásait – vad, savage. Én inkább a harmóniát és nyugalmat látom bennük.
Matisse és az ő aranyhalai. Állítólag Marokkóban szeretett bele ezekbe a kis élőlényekbe Matisse, olyannyira, hogy számos képe főszereplőivé tette őket. A nyugodt, szinte már meditatív állapotot jelképezték számára. Van benne valami.
Renoir. Jeanne Samary portréját sokszor megfestette a művész. Ez az egyik kedvencem. Bár a színésznőnek nem hozott szerencsét, hogy modellt állt többek között Renoirnak is, azért az utókor szívesen elgyönyörködik a munkákban.
És neked mi a véleményed? Te kire adnád a voksodat?
