Mai kalandozásunk helyszíne az UNESCO Világörökség listájának egyik moszkvai szereplője. Persze legalább ennyire fontos, hogy a Novogyevicsij-kolostor bekerült a saját gyártmányú, „Top 10 látnivaló Moszkvában, jó időben” élet-úton cikkbe is. ;)
A rendház története a 16. század elejére, III. Vaszilij idejére nyúlik vissza. Emlékszünk, ő építette Kolomenszkojéban is a Feltámadás-templomot fia, a későbbi IV. (Rettegett) Iván születésének örömére, ami szintén UNESCO-s lett 1994-ben.
A Novogyevicsij-kolostornál az apropót a Szmolenszk városa elleni győzelem adta (1514). Ne felejtsük, hogy ekkor a mai Oroszország területén még számos kisebb fejedelemség, hatalmi központ van, amelyek közül csak szépen lassan emelkedtek ki a moszkvaiak. A kolostor nevét talán Új Női kolostornak lehetne lefordítani, a Régi Női kolostor a Kreml területén volt. Már a kezdetektől fogva védelmi funkciót is szántak neki, nem véletlenül emelték a Moszkva folyó partjára, az egyik kanyarulatba, a létesítmény a déli védelmi vonal fontos része volt.
Már 1571-ben elfoglalták a területet a tatárok, az épületeket felégették, ezt követően döntöttek úgy a moszkvaiak, hogy a falakat inkább kőből húzzák fel, és bástyákkal erősítik meg. A lengyel-litván betöréskor (1611-1612) azonban ismét hatalmas háborús károkat szenvedett a rendház. Napóleon katonái is állomásoztak itt egy hónapig 1812-ben. Távozóban a legenda szerint fel akarták robbantani az épületegyüttest, amit az itt élő apácák akadályozták meg, eloltva a már égő kanócokat.
A szovjet időkben aztán mintegy húsz évig megszűnt vallási intézményként funkcionálni a kolostor, múzeumokat, lakóházakat alakítottak ki a területen. Sztálin azonban már 1943-ben engedélyezte itt teológiai oktatás tartását, majd 1944-ben megalakult a Moszkvai Teológiai Intézet is. 1945-től a katedrális a hívek előtt is nyitva áll. Az apácák 1994-ben térhettek vissza, de én eddig még nem nagyon láttam őket, csak sietős léptű, bokáig érő, fekete ruhájú, szakállas szerzetesekkel találkoztam eddig Novogyevicsben.
A kolostor egyébként a múltban gazdagnak számított. Voltak saját területei, falvai, de az is növelte a jövedelmeit, hogy számos bojár család női tagja került ide apácaként, olykor saját akaratából, máskor kényszer hatására. Ilyenkor a hölgy javai általában a kolostorra szálltak.
Így járt Irina Godunova, I. Fjodor, az utolsó Rurik cár felesége. Irina egyébként a szintén trónra került Borisz Godunov testvére is volt, viszont ez a körülmény sem mentette meg őt a kolostori fogságtól. Borisz szintén Novogyevicsben fogadta el (nagy kegyesen) a cári koronát 1598-ban, I. Fjodor halálát követően.
Nézzük, kit ért még az a szerencse, hogy Novogyevicsben lehetett apáca. A Romanovok közül I. (Nagy) Péter féltestvére, Szófia is itt fejezte be életét. Ő először a beteg III. Fjodor uralkodása alatt mozgatta a szálakat a háttérből, majd I. Péter és V. Iván kiskorúsága idején hivatalosan is régens lett. A jelek szerint Szófia túlságosan is ragaszkodhatott a hatalomhoz, ami a gyengeelméjű V. Ivánt talán annyira nem zavarta, Pétert annál inkább. Amikor a későbbi „Nagy” 17 éves lett, úgy kellett magához ragadnia a tényleges hatalmat, hiszen ha nem tette volna, az is lehetségesnek tűnt, hogy Szófia támogatói segítségével magát koronáztatja cárnővé. Jutalma végül rabság lett a Novogyevicsij-kolostorban, amit egyébként mindig nagyon szeretett, de talán nem annyira, hogy itt élje le hátralevő tizenöt évét. Soha nem lett apáca, ő valóban rabként élt a kolostorban. 1698-ban még kísérletet tettek rá hívei, hogy kiszabadítsák, és trónra ültessék, kihasználva Péter hosszan elnyúló európai „tanulmányútjait”. A lázadást azonban keményen fojtotta el a hazájába visszatérő Péter, egyesek szerint néhány résztvevőt maga végzett ki, másokat saját kezével vallatott, ezt ma inkább kínzásnak hívnánk.
Repin egyik híres festménye éppen a kolostorban ábrázolja Szófiát, ablaka előtt az egyik felkelő (némelyek szerint a szeretője) felakasztott holtteste leng. A kép címe Szófia nagyhercegnő a Novogyevicsij-kolostorban, ma a Tyretyakov képtárban látható.
Nagy Péter első, kevéssé szeretett felesége, Eudoxia Lopukina szintén Novogyevicsben halt meg. Tőle Péter 1698-ban vált el. Különböző kolostorokban töltött hosszú rabság után Eudoxiát unokája, II. Péter hívatta vissza Moszkvába 1727-ben, s ezek után saját udvartartásával viszonylagos nyugalomban élhetett Novogyevicsben haláláig, 1731-ig.
Ami az épületeket illeti, a fő attrakció a 16. század közepén újjáépített Szmolenszki Miasszonyunk-székesegyház, valamint a nyolcszögletű Harangtorony (1690).
A kolostort körülvevő egyik fal túloldalán a novogyevicsi temető található, ahol az orosz történelem, művészetek, tudományok nagy alakjait helyezték örök nyugalomra. Itt pihen Gogol, Tolsztoj, Csehov, Bulgakov, Eisenstein, Molotov, de Sztálin felesége, Hruscsov, és Borisz Jelcin is, sok más kiemelkedő alak mellett.
Hogy jutsz ide: a piros metróvonalat érdemes használnunk, a célállomás a Sportivnaja (Спортивная). Innen 800 métert kell még gyalogolnunk.
A belépés ingyenes mind a kolostor, mind a temető területére.
