Ma az Állami Történelmi Múzeumba látogatunk, amelynek impozáns épülete a Vörös téren áll a 19. század vége óta. Egyszerűen lehetetlen nem észrevenni, mégis sokan passzolnak, és nem nézik meg a kiállítást – mekkora hiba!
A múzeum 4,5 millió tárggyal és több mint 15 millió dokumentummal büszkélkedhet. Ebből talán már sejted, hogy nem lesz elég egy óra, ha mindent meg akarsz nézni. Inkább egy fél napot szánj rá, 4-5 órát.
Két emelet van. A földszinten prehisztorikus korral indítunk, és egészen az első Romanovokig (17. század) jutunk el.
Az első szobákban több ezer éves munkaeszközöket, ékszereket, csontokat csodálhatunk meg a kőkorszak különböző szakaszaiból. Képek segítik elképzelni, milyen volt az élet például a jégkorszak idején, milyen volt mamutra vadászni, aztán hogyan bukkantak fel egymás után olyan emberi tevékenységek, mint a fazekasság, a halászat, vagy a varrás, szövés. A legkiemelkedőbb látványosság az újkőkor idejéből ránk maradt, 7,5 méter hosszú hajó, amit a Volga vidékén találtak az 1950-es években.
Ezután szépen átsétálunk a bronzkorba, a vaskorba, majd az ókorba. Eddig még a rómaiak sem jutottak el, így itt szkíta, szamarita és más nomád népek mindennapjaiba kukkanthatunk be: sátrakat, fegyvereket, arany- és ezüsttárgyakat állítottak ki.
A középkor kezdetét itt leginkább a nagy népvándorlás jelzi, amikor rengeteg törzs indult meg keletről nyugatra új hazát keresni – közöttük a hunok. A folyamat végül a Római Birodalom bukásához vezetett, egy új érát indítva el. Ekkor jelentek meg az első szlávok is a mai Oroszország területén.
Az orosz adatok szerint a IX. században, 862-ben aztán Rurik megalapította Kelet-Európa első szervezett államát, a Régi Orosz Államot (novgorodi központtal). (A magyar források szerint az ő fia, Oleg alapította az első államot, a Kijevi Ruszt. Szintén a IX. században járunk.) I. Rurik, bármennyire is hihetetlenül hangzik, a Rurik–dinasztia első képviselője. A család a XVI. század végéig uralkodott a Kijevi Ruszban, majd a Moszkvai Fejedelemségben, végül Oroszországban cárként. Leghíresebb (leghírhedtebb) tagja minden bizonnyal IV. (Rettegett) Iván. Közben persze van egy mongol időszak (a XIII. századtól a XV. századig), amikor maga az állam függetlensége is erősen kérdéses.
A mongolokból mi is kaptunk kóstolót a 1241-42-ben, nem nagyon ízlett a dolog. Nos, az oroszok két évszázadon keresztül ki voltak nekik szolgáltatva. A kiállítás persze a dicső szabadulásra koncentrál elsősorban, azt a heroikus küzdelmet írja le, ami a függetlenedéshez és a cári Oroszország megalakulásához vezetett. Ikonok, kódexek, finoman munkált edények és fatárgyak adnak ízelítőt a kor művészetéből.
Nos, nem térek ki az orosz történelem minden sarkkövére, noha nehéz magam visszafogni. Azt azonban tudom javasolni, hogy mélyedj el egy kicsit a témában, ha igazán érteni akarod a tárgyak történetét. Persze megoldás lehet, ha veszel egy audioguide-ot, professzionális tárlatvezetőt, vagy mi a magyar neve. Angolul, németül, franciául, olaszul biztos van, magyarul nem valószínű. Nekem nagy élmény volt azért magamtól felfedezni a már ismerős neveket, Vaszilijeket és Ivánokat, akikkel már „találkoztam” a Kremlben, Kolomenszkojéban (Feltámadás-templom), vagy az Andronikov kolostorban.
Az első Romanov-korszakhoz kapcsolódó tárgyakat még a földszinten mutatják be, aztán a Nagy Pétertől kezdődő időszakért már meg kell másznunk a lépcsőket, talán nem véletlenül: egy teljesen új szakaszába lépünk az orosz történelemnek, melyet messzemenő ambíciók, világuralmi vágyak fűtenek. Nagy Péter, Erzsébet, aztán Nagy Katalin, a napóleoni küzdelmek, majd a 19. századi társadalmi zavargások kora váltják egymást.
Menet közben ne felejts el a szobák dekorációjára is egy pillantást vetni, amelyek mindig az adott korhoz kapcsolódó hangulatot idéznek fel megkapó módon.
Hihetetlenül gazdag tárlat, amely hasonlóan szép, izgalmas történetet mesél a földről, aminek ma Oroszország a neve.
