Van kedved velem jönni a középkori Japánba néhány perc erejéig? Ha nem, akkor itt most elbúcsúzom tőled, remélem, hamarosan találkozunk, további szép napot. J
Még itt vagy? Akkor tarts velem a Vetosnij Művészeti Központba (арт-центр "Ветошный", Москва, Ветошный переулок 13), ami a GUM mellett található, nem messze a Vörös tértől. Ide költözött 2014. január 30-ig a japán kultúra egy kis szelete, ezt néztük meg a napokban kedves férjemmel.
A kiállítás a 47 Ronin címet kapta, akik a szamuráj-kultusz jeles képviselői, nevük örökre a busidó, a japán harcosok becsületkódexének jelképévé vált. A történetük a 18. század hajnalára nyúlik vissza. A legenda szerint Kira Yoshinaka, a császári ceremóniamester különbözött össze Asano Naganorival, az egyik feudális úrral (japánul: daimjó). Kirának hivatali kötelessége lett volna felkészíteni az udvari protokollból Asanot a császár közeli látogatása alkalmából, ám ő ezért a szolgáltatásért mégis pénzt követelt. Asano nem volt hajlandó fizetni, ezért Kira minden lehető alkalmat kihasznált, hogy megalázza a daimjót mások előtt. Asano egy idő után nem tűrhette tovább a sérelmeket, Kirára támadt, meg is sebesítette őt. Asanot seppuku elkövetésére ítélték, ez azt jelenti, rituális öngyilkosságot kellett elkövetnie. (Sokszor hívják a seppukut harakirinek, így talán jobban érthető, mire gondolok.)
Az Asano Naganori szolgálatában levő szamurájok így roninokká váltak, „elsodort emberekké”, mester, úr nélküli katonákká. A bushidó (becsületkódex) megköveteli a szamurájtól a teljes hűséget, lojalitást a földesúr felé – ebbe pedig az is beletartozott, hogy annak méltatlan halálát meg kellett bosszulni. Így a negyvenhét, egykor Asano Naganori szolgálatában álló szamuráj felesküdött, hogy elégtételt vesznek Kira Yoshinakán.
Egy évet vártak a lehetőségre, hiszen a ceremóniamester sejtette, mi készül ellene, és felkészült a védekezésre. Egy év elteltével azonban… a negyvenhetek elérték céljukat, betörtek Kira házába, és lemészárolták őt.
Végül őket is seppuku elkövetésére kényszerítették, de ez igazán semmiség, hiszen bátran helyt álltak a nehéz helyzetben, és megmentették az Asano-ház becsületét. Azt hiszem, ezt hívják a japánok happy end-nek.
Visszatérve a kiállításra: egy egész termet szentelnek a történet szereplőinek bemutatására. Ezen kívül természetesen láthatunk félelmetesen gyönyörű katonai maszkokat, teljes harci felszereléseket, katanákat, más fegyvereket. Ízelítőt kapunk a korabeli japán társadalom egyéb jellemzőiből is – megismerkedhetünk felületesen a vallási háttérrel (sintó, buddhizmus, konfucianizmus), bepillantást nyerünk a teaszertartás rejtelmeibe, megcsodálhatunk lélegzetelállító finomságú selyem kimonókat, kecses vázákat, és számos más kézművészeti remekművet. Az egyik teremben nagyon dramatikusan, mégis szalonképesen érzékeltetik, hogy is vitték végbe a seppukut.
Összességében pozitív élményekkel gazdagodva, felvillanyozva tértünk haza. Bár a szamurájok életvitelének véres oldala engem különösebben nem varázsol el, a japán művészetek rafináltsága, kecsessége, minden részletre kiterjedő figyelme annál inkább. Andrisnak persze az utolsó teremben kiállított kardok tetszettek legjobban. Fura mód gyakran éppen a sógunok, a katonai vezetők voltak a költészet, színház, kalligráfia, virágkötészet és hasonlók legnagyobb pártfogói, így egyáltalán nem életszerűtlen e területek egy tető alá hozása, sem a szó valós, sem átvitt értelmében.
Én azt tanácsolom, látogass el a Vetosnijba 2014. január 30-ig. Hétvégén a jegy drágább, 650 rubel, de akkor állítólag különféle show-k is várják a látogatókat. Hétköznap 450 rubel a belépő. Hétfő szünnap.
Hogy jutsz el ide? Mint azt írtam, a GUM mellett van a múzeum, tehát jöhetsz az Okhotnij Rjádra (Охотный ряд, piros vonal), a Forradalom térre (Площадь Революции, kék,3-as számú vonal), de a Teatralnaja (Театра́льная, 2-es számú, zöld metró) sincs messze.
Majd meséld el, mit gondolsz a kiállításról! J
További szép napot!
