Nem kerülgetem tovább a forró kását, belevágunk a közepébe! A következő napokban Moszkva legnagyobb látványosságai kerülnek terítékre. Itt van mindjárt a város nemzetközi szimbóluma, a Vörös teret uraló Boldog Vazul-székesegyház (más néven Vaszilij Blazsennij-katedrális, oroszul: Храм Василия Блаженного vagy Покровский Собор).
A rendelkezésre álló több tucat kép közül próbáltam olyat választani, ami a szokásoshoz képest egy kicsit más szemszögből mutatja a katedrálist, hát, ez sikerült. Van másik opcióm is, csak attól félek, azokon meg fel sem lehet ismerni az épületet. :)
Előtérben a Minyin és Pozsárszkij emlékmű. Róluk Nyizsnyij Novgorod kapcsán már volt szó, ők azok, akik csapatokat gyűjtöttek a betolakodó lengyel-litván hadak kiverésére 1611-ben. A szobrot a győzelem 200. évfordulójára tervezték felállítani (1812), de a napóleoni háborúk közbeszóltak, így a felavatásra csak néhány évvel később, 1818-ban került sor. Mai helyére 1936-ban került, eredetileg a Vörös tér közepén állt. Talán már kitaláltátok: igen, a szobor zavarta a kommunisták grandiózus Vörös téri felvonulásait.
Maga a katedrális természetesen sokkal régebbi időkre száll vissza. IV. (Rettegett) Iván építtette 1555-1561 között. Az apropót a kazanyi tatárok elleni 1552-es győzelem adta. Tulajdonképpen kilenc, szorosan egymás mellé épített templomról van szó, egy mindegyik nyertes csata emlékére.
A legenda úgy tartja, IV. Iván megvakíttatta a vezető építészt, hogy az soha többet ne tudjon ilyen szépséget alkotni. Ez valószínűleg nem igaz, mégis sokan elhiszik, ki tudja, miért. :) Egyrészt csak találgatunk, ki lehetett a kivitelező. A legesélyesebb jelöltek Posztnyik Jakovlev és Iván Barma, de a kutatók még abban sem biztosak, hogy itt valóban két emberről van szó. Lehetséges, hogy az érintett neve Iván Jakovlevics, és a Barma (Dörmögő) vagy a Posztnyik (Böjtölő) közül az egyik a családnév, másik meg amolyan ragadványnév. Az biztosnak látszik a forrásokból, hogy Jakovlev az 1560-as években végig aktív volt (akárhogy is hívták), ami nem fordulhatott volna elő, ha IV. Iván félre akarta volna őt állítani. Ilyesmiben Iván nagyon hatékony volt.
Az biztos, hogy sikerült valami teljesen egyedit, különlegeset alkotni.
A középen levő sátortetős, tetején kisebb hagymakupolával ellátott torony a legmagasabb, építészeti megoldásában emlékeztet a Feltámadás-templomra (1532), lásd a Kolomeskoyéról szóló bejegyzéseket. A körülötte levő tornyok már hagymatetősek, oroszul mákocskák (Маковка, маковица).
Az alapokhoz márványt használtak, ám az épület többi részét vörös téglából húzták fel, ami abban az időben Oroszországban viszonylag újdonságnak számított. A katedrális a mai sokszínűségét a 17. század végétől a 19. század elejéig tartó átalakításoknak köszönheti.
A Boldog Vazul-székesegyházat hivatalosan egyébként Istenanya Oltalma-bazilikának hívják, eredetileg pedig "Szentháromság temploma az ároknál" volt a neve. A 16. század végén azonban ide temették Vazult, Isten bolondját (akit később boldoggá is avattak), ettől kezdve terjedt el a ma is használt megnevezés. Vazul sírja fölé 1588-ban emeltek egy tizedik szentélyt is. Vazul önsanyargatóan élt, meztelenül járt még télen is, mindenét szétosztotta a szegények között, még a boltokból is lopott számukra élelmiszert. Egyszer az egyik misén kioktatta magát a Rettegettet, hogy nem figyel eléggé, nem tanúsít kellő tiszteletet, és egyébként is önvizsgálatot kellene tartania az embertársai sanyargatása miatt. Ilyet is csak az Isten bolondja engedhetett meg magának. Állítólag Iván annyira tisztelte, hogy ő volt az egyik, aki aztán Vazul temetésén vitte a koporsót. Mások szerint csak részt vett a szertartáson.
A mai képek a székesegyház belsejéből mutatnak részleteket.
A belépő felnőtteknek 250 rubel. Nyitvatartás nyáron 10 órától 19 óráig, télen 11-től 17-ig.
Külön kell fizetni a fényképezésért (160 rubel) és a videózásért (180 rubel).
