Akkor folytassuk kalandozásunkat Ukrajna útjain!
2. nap
"Másnap délelőtt volt másfél-két óránk, hogy megnézzük L’viv belvárosát. Csodaszép épületek, parkok mindenhol, alapvetően reneszánsz, illetve barokk hangulat. A Potocki-palota bejáratánál nagy transzparens hirdette a Magyar Fesztivált, ami hazánk borait hivatott megismertetni a helyiekkel.
Dél körül indultunk tovább. Nem volt egyszerű kikeveredni a városból, mert vasárnap révén a belvárosba nem lehetett behajtani, mint azt a rend őrei oly kedvesen tudatták velünk, de szerencsétlenségünkre minden Kijev felé mutató jelzés éppen a tiltott zóna felé irányított volna minket. Azért párom sikeresen megoldotta a kérdést, én meg ügyesen kapaszkodtam a macskaköves utakon. Külön örömünkre szolgált, hogy szinte minden kocsi riasztója bekapcsolt, ahogy elhaladtunk mellettük, s így eme különös díszrivalgás közepette hagyhattuk el L’vivet. A dupla Yoshimura dobok az SV1000-esen hatásosnak bizonyultak.
A következő 500 km szinte eseménytelenül telt, a pálya nagyon jó volt, a forgalom pedig kicsi, nagyon jól lehetett haladni. Sok helyen mértek, de többnyire a szembejövőket, nekünk több kényszerpihenőnk ezen a napon nem volt.
Nagyon örültünk, számolgattuk, milyen hamar ott leszünk Kijevben Konstantinnál, új couchsurfing ismerősünknél, de ahogy mondani szokták, hátra volt még a feketeleves. A mi esetünkben a feketeleves mintegy 40 km bűnrossz útban testesült meg. Az ukránok tényleg igyekeztek a foci EB miatt, hogy minél előbb rendbe tegyék az utakat. Kijev előtt azonban még folytak a munkálatok – útszűkületek, torlódó kocsisorok, kátyúk kíséretében. Olyan hetvennel lehetett haladni, helyenként ügyesen lavírozva az autók között. Nagyon sokan előzékenyen félrehúzódtak, nem volt baj. A távolban megláttunk két motorost, akik szintén keményen küzdöttek. Már éppen beértük volna őket („de jó, mehetünk egy darabon együtt”), amikor az egyik épp előttünk megakadt egy különösen vicces kettős gödörben, és elcsúszott. Sikerült kikerülnünk, neki sem lett komoly baja, bár a motorja nem indult újra. Segítettünk, amit tudtunk, aztán szépen visszacsorogtunk a küzdőtérre.
Nem emlékszem, pontosan mikor érkeztünk az ukrán fővárosba, de a szokásos program után (zuhany, vacsora egy olasz étteremben Konstantinnal és egy másik ukrán ismerősünkkel) már csak sötétben jutott időnk a városnézésre. Így is érdemes volt egy kört tenni Kijevben, ahol bizony mély nyomott hagyott a szovjet időszak, de azért van sok régi templom, egyéb épület is. Konstantinnak köszönhetően néhány turisták által kevésbé látogatott, de a helyiek által kedvelt helyet is meglátogattunk.
Este fáradtan kerültünk ágyba, de elszántan: másnap egyben levezetjük a Moszkváig hiányzó 850 km-t."
