2014.06.03.
05:59

Írta: fannie

Moszkvai Magyarok Családi Nap – Ákos koncerttel

_kos_1401734442.jpg_1280x886

Ígérem, megpróbálok sorban haladni, és nem egyből a történet végére ugrani… Tehát most szombaton volt az Áko… Na, szóval a hagyományos moszkvai Családi Nap. Ákos koncerttel. Röviden: szuperül sikerült.

Andris, én, és még egy pár lelkes emberke már 9-re ott voltunk a Magyar Nagykövetségen segíteni az előkészületeknél. A konyhára kerültünk. Az első négy óra történését röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy életemben annyi krumplit, répát, hagymát, meg mifenét még nem hámoztam, pucoltam, daraboltam, mint ott. Meg volt pálinka is. Nem unatkoztunk. Az ebéd meg nagyon jól sikerült. :)

A konyhatündérkedés után jött a sport: ping-pong, foci. A csuklóm már ekkorra tropa volt, úgyhogy elég csúnyán elvesztettem az első két meccset. A szünet után azonban új erőre kaptam, és akkor már én nyertem könnyedén. Talán csak az ellenfelem volt már túlságosan fáradt, vagy lehet, hogy az adott új erőt nekem, hogy Ákos akkor már ott próbált a szomszédos teremben, gyakorlatilag egy légtérben velünk. „Felragyog újra a napom! Ikon!”

Ja, el ne felejtsem: a ping-pong versenyt idén is Andris nyerte! Éljen, éljen!

És akkor a koncertről. „Végre.”

A Moszkvai Magyar Kulturális Központ hozta el nekünk Ákost és csapatát. Néhány dolgot, benyomást mindenképpen ki szeretnék emelni, azon kívül, hogy természetesen remekül éreztük magunkat. Az egyik, hogy hihetetlenül tisztelem a csapatot a profizmusukért. Gondolom, előfordult már Ákossal, hogy a mostani mintegy száz embernél kicsivel nagyobb tömeg előtt játszott. Ennek ellenére nem volt „ide ez is elég lesz” feeling, minden tökéletesre volt komponálva, a világítás, a zene, az előadás. Ennek a hozzáállásnak számomra már önmagában nagy értéke van, megtisztelve éreztem magam tőle.

Ezen kívül rájöttem, hogy még mindig nagyon bírom Ákos humorát. Amikor elegánsan köszönetet mondott a legfiatalabb generáció tagjainak, a 4-6 éves gyerekeknek, amiért rendületlenül táncoltak a sarokban. Vagy, ahogy fanyar öniróniával mesélt a húsz évvel ezelőtti énjéről, a lelkes, ambiciózus zenészről, aki zöld befőttes gumival fogta hátra a maradék haját a fejtetőről, már ami éppen nem volt leborotválva.

A legjobban viszont Ákos akkurátusan megkomponált mai frizurája tetszett. :D Nem, viccelek. Az a pozitív kisugárzás, ami a srácokból áradt. Az összevillanó mosolyok. A cinkos kacsintások. Hogy úgy tűnt, nem csak a közönséget viszi magával a ritmus, de a moszkvai teremben nem is létező „színpadon” állókat is. Ez teremtette meg a csodát, ami igazán különlegessé varázsolta az eseményt.

Észre sem vettük, hogy elszállt az idő, az a másfél óra. A koncert végével felpattantunk a kétkerekűnkre. A szokásos motorzúgást viszont most elnyomta a fejemben az „Ilyenek voltunk” dallama.

Jó buli volt, köszönjük.     

A koncert hivatalos fotóit, Juhász Viktor képeit itt találod:

http://akos.hu/index.php?page=galeria&cat=903&mappa=2014_05_31_%2C_karcolatok_21%2C_moszkva2

Na, és ki az a szép, fiatal pár a 037 számú képen? ;P

Szólj hozzá!

Címkék: magyar rendezvények

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-uton.blog.hu/api/trackback/id/tr206260940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.