"Ne egyél télen fagylaltot az utcán, nem vagy orosz!" Merthogy itt előfordul, hogy emberkék elnyalogatnak egy kis frissítőt a mínusz tízben. Én is láttam a saját szememmel, de nem az jutott róla eszembe, hogy nahát én is de ennék egy kis csokisat. Hanem valami teljesen más. Azt hiszem, ha belegondolok, ez az egyik legfölöslegesebb tanács, amit valaha kaptam. Miért ennék? Most őszintén, orosz fagyit még nyáron se nagyon, egyszerűen nem ízlik, bocsánat.
Egyébként a nyelvkönyvem egyik fejezete örvendeztetett meg ezzel a gyöngyszemmel, ami az orosz szokásokat taglalja.
Ilyenek szerepelnek még benne:
Nem illik zárt térben fütyürészni, mert elfújod a pénz, és mérgesek lesznek rád.
Ne nyisd ki az esernyőt a szobában, mert szerencsétlenséget hoz. Az orosz tanárom tényleg mindenkire rászólt, aki kitette száradni az ernyőjét, hogy csukja be azonnal. :))) Persze mosolygott, üzenvén, hogy ő, tanult ember révén az ilyen babonákban nyilván nem hisz, de azért az a tuti, ami biztos, meg soha nem lehet tudni. Maradjon csak az az ernyő csukva.
Van néhány olyan szokás is, ami nálunk is dívik, ilyen például, hogy nem illik páros számú virágot adni ajándékba, az csak temetésre való. A másik az, hogy vendégségbe általában visznek valami kisebb ajándékot, bonbont, bort, csokrot a ház asszonyának (páratlant, ugye), de ezt tapasztalatból mondom, hogy nincs mindig így.
Ennyit a nyelvkönyvről. Van egy csomó minden, amire azonban magadtól kell rájönnöd.
Itt van mindjárt az, hogy nem szokás idegenekre mosolyogni. Hajlamosak hülyének nézni miatta. Képzeld el mondjuk azt a szituációt, hogy étteremben vagyunk, mi ketten magyarok Andrissal, egy olasz srác, és egy orosz lány. Na, a lány helyi, tehát ő keményen adja le a rendelést, csak úgy pattognak a szavak. Én rosszul érzem magam miatta. Hiába, nekem ez nem udvarias, inkább lekezelőnek tűnik, miért bánik szegény pincérrel így? És hiába tudom, hogy nem szokás mosolyogni, hiába tudom, hogy Marina egy teljesen normális, kedves lány, és itt ez így elfogadott, hogy kompenzáljam asztaltársunk viselkedését, széles mosolyt villantok a kiszolgálóra. Aki persze kissé gyanakodva, de legalábbis értetlenkedve néz rám. Szóval ezt még gyakorolni kell, mert nálam a mosoly az udvariasság jele, és már gyakorlatilag feltétlen reflexként működik, náluk meg valamifajta szellemi betegség megynilvánulása.
A másik, ami nagyon meglepett, hogy Oroszországban nem szokás az utcán enni. Már másfél éve laktunk Moszkvában, mikor ez világossá vált számomra. Én szoktam péksütit, csokit majszolgatni séta közben, boltból hazafelé tartva, ilyesmi. Egyébként az is hozzátartozik a történethez, hogy soha bajom nem volt belőle, nem szóltak meg miatta, vagy legalábbis nem értettem. :)
Például az utcán ivással semmi probléma nincs. Sört, de akár rövidet is húzzák rendesen mindenfelé, aztán ha kiürül az üveg, azt leteszik valahova ott, ahol éppen állnak. Budapesten is látni sajna hasonlót. A cigizés sem gond. Amitől meg teljesen és végérvényesen ki vagyok akadva, az az orrfújás focistásan, de erről már régebben szóltam egy-két szót, úgyhogy menjünk gyorsan tovább, mielőtt a vizuálisabb típusú olvasók rosszul lesznek. Szóval ez mind ok, de enni, azt nem.
Nézzük csak, mi van még.
Ha véletlenül a második világháborúra terelődik a szó, eszedbe se jusson akárcsak célozgatni is arra, hogy Németország ellen mások is sikerrel harcoltak volna, mondjuk az USA, vagy az angolok. Jegyezd meg, hogy csak és kizárólag az oroszok mentették meg a világot. Mert megmentették, igaz? Ennek köze sincs a történelemhez, tényekhez, ez egyszerűen része a nemzeti öntudatuknak. A Nagy Győztes Háború.
Hasonlóan sértődéshez vezethet, ha meg mersz valamit említeni, ami nem tetszik neked az országukban. Ha szóba elegyedünk helyiekkel, előbb vagy utóbb mindig megkérdezik, hogy érezzük magunkat Oroszországban. Nekem most már van néhány kész mondatom ilyen helyzetekre, amiket teljesen meggyőzően elő tudok adni, merthogy igazak, csak esetleg nem fedik a teljes valóságot. Például elmondom, milyen szép városok vannak Moszkván kívül is, mennyi helyen jártunk. Nem teszek említést arról, milyen rosszak az utak. Ilyesmi. Vigyázat, becsapós tud lenni a szituáció, mert az oroszok szidhatják Oroszországot gond nélkül, de ha egy külföldi is bekapcsolódik, és elmondja a véleményét, azt nem nézik jó szemmel. A külföldi ne dumáljon, ő úgysem érti, nem itt nőtt föl, nem tud semmit.
Könnyedebb témával zárva a mai bejegyzést van egy találós kérdésem: Melyik az az ital, amelyet az oroszok minden étkezéshez isznak? Igen, a TEA! Én nagyon meglepődtem, amikor egy orosz párt láttunk vendégül, és a vacsora végeztével nagy szemekkel néztek rám, hogy és a tea hol van? Olyan ez, mint Olaszországban a kávé. Mikor Szentpétervárra mentünk, megálltunk ismerkedni egy kicsit egy motoros csoporttal. Gyakorlatilag tíz perc beszélgetés után mondták, tartsunk velük, egy közeli tóhoz mennek piknikezni, nézzük csak, még szamovárjuk is van! És tényleg, a teaforraló szépen fel volt erősítve szigszalaggal, kötéllel egy rúdra a motor hátsó ülésén!
Szóval ha véletlenül megesik Veled, hogy oroszokat látsz vendégül, ne felejtkezz meg a teáról.
Addig is szép, vidám napot mindenkinek! (Óvatosan a mosolygással!) :)
