Tavaly voltunk Nyizsnyijben, akkor ünnepelték a litván-lengyel betolakodók kiűzésének, és a Zűrzavaros Idők végének négyszázadik évfordulóját.
Már említettem, hogy IV. (Rettegett) Iván dühében megsebesítette fiát, Iván Ivanovicsot, aki bele is halt a sérülésbe. Ez után még szenvedett egy kicsit a Rurik-dinasztia, a trónon 1598-ig Rettegett Iván másik fia ült, I. Fjodor, aki azonban értelmi fogyatékos volt, el lehet képzelni a helyzetet. Az ő halála után nem sokkal polgárháború tört ki, parasztlázadások, és persze ilyenkor menetrendszerűen megérkezik a külső ellenség is, jelen esetben a fent említett litván-lengyel csapatok. A honvédő háborúk nagy hősei voltak Minin és Pozsárszkij, akikről a központi teret is elnevezték (lásd Én és a Volga című kép). Ők Nyizsnyij Novgorodból indultak Moszkva felszabadítására önkéntesekből álló hadseregükkel.
Egyébként egy Minin és Pozsárszkij szobor áll a Vörös téren is a Szent Vaszilij-székesegyház előtt. Azt az emlékművet egy Ivan Martos nevű ukrán származású szobrász készítette.
