Hazánk egyik leglátogatottabb kulturális helyszínéről lesz ma szó, a Pannonhalmi Bencés Apátságról, mely 1996, alapításának ezeréves fordulója óta az UNESCO Világörökség listáján is szerepel.
Mindössze félórányi autóútra távolodunk el a hétfői bejegyzés színhelyétől, Csesznektől. Mikor az ott belépőket áruló kedves úr megemlítette, hogy a vár északi oldaláról ellátunk egészen Pannonhalmáig, hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, oda is ellátogatunk. És milyen jól tettük.
Bár nem lakunk messze az apátságtól, először és utoljára az általános iskolával voltam ott osztálykiránduláson. Csak arra emlékszem, hogy akkor egy jámbor szerzetes vitte körbe a csoportunkat, a kerengő határozottan rémlik, azt hiszem, benézhettünk a cellákba is. Meg még arra, hogy eléggé rossz volt az idő, szemerkélő esővel, hideg széllel. Aztán az is lehet, hogy teljesen rossz úton járok, és ezek a képek a régmúltból igazán nem is Pannonhalmát idézik, nem tudom. A lényeg, hogy itt volt az ideje az emlékek felfrissítésének.
A spontán ötleteknek megvan az a hátulütőjük, hogy könnyen felmerülhetnek váratlan körülmények. Esetünkben kiderült, hogy vasárnaponként 17 óra után nem látogatható a bazilika, mivel az atyák már a szentmisére készülődnek. Sebaj, lesz miért visszamenni. Addig is megnéztük, amit lehetett. Az idő most tökéletes volt, meleg, igazi nyár, a napsugarak teljes pompájukban világították meg a büszkén magasló épületeket.
Egy 1002-ből ránk maradt dokumentum szerint még Géza fejedelem kezdte el a bazilika építtetését, valószínűleg 996-ban. A nyugati típusú egyházrendszer kialakításának része volt ez, csakúgy, mint a veszprémi püspökség megalapítása, vagy a székesfehérvári templom felépítése.
Pannonhalmába Géza először Szent Adalbert szerzeteseit hívta be, aki a bencés rendhez tartozott, ahogy az itteni első apát, Szent Asztrik is. Adalbert Prága püspöke, Poroszország és Magyarország hittérítője volt, aki 997-ben Lengyelországban halt mártírhalált. Asztrik neve azért lehet ismerős, mert ő hozta el II. Szilveszter pápától István király számára a királyi koronát, valamint ő volt az első kalocsai érsek. Szent Gellért, Imre herceg tanítója szintén ehhez a rendhez tartozott, aki Magyarországra is az akkori pannonhalmi apát, Razina hívására érkezett.
Ma Pannonhalmán kívül még Győrben, Tihanyban, Bakonybélben és Budapesten működik bencés rendház hazánkban, összesen körülbelül 80 szerzetessel. A legrégibb római katolikus szerzetesrendről van szó, melyet Nursiai Szent Benedek alapított 529 körül Monte Cassinóban.
A pannonhalmi apátság védőszentje a feltehetően Saváriában, a mai Szombathelyen született Szent Márton tours-i püspök (4. század), aki számos más városnak is patrónusa, például Tours, Utrecht, Buenos Aires. Tudjátok, ő az, akinek ünnepén, november 11-én illik libát enni, hogy aztán ne éhezzünk az év során.
Martinus, azaz Márton jelentése magyarul Mars istennek rendelt. Szent Márton apja Észak-Itáliából származó római katona volt, ezért valószínűleg nem véletlen, hogy fiát eme harcias névvel áldotta meg. Az ókorban Mars isten szent madara a lúd volt, így talán erre vezethető vissza a libaevés szokása névnapján hazánkban is. Magának Szent Mártonnak is volt egy kisebb kalandja ezekkel a zajos állatokkal. A legendák szerint mikor püspökké választották a franciaországi Tours-ban, először nem akarta elfogadni ezt a nagy felelősséggel és hatalommal járó tisztséget, inkább megmaradt volna egyszerű remetének, ezért elbújt. Egy csapat lúd azonban gágogásával felvonta rá a figyelmet, rátaláltak, és mivel látta, hogy az emberek bizony őt akarják lelki vezetőül, ekkor már nem utasította vissza a feladatot.
Hagyományainkhoz híven fussunk végig a nevezetesebb történelmi eseményeken is. Az eredeti, 10. századi épületekből ma már szinte semmi nem látszik, bár újabb régészeti feltárások azt mutatják, hogy a maradványai beépültek a ma is látható falakba. Uros (Oros) apát alatt szentelték fel az „új” apátságot talán 1224-ben. Nem sokkal később, a tatárjárás során a környék lakossága jelentős veszteségeket szenvedett, az apátságot is támadás érte, de végül sikerült azt megvédeni a már említett Uros (Oros) apát vezetésével. A 15. században az apátság igencsak elnéptelenedett, a szerzetesek száma sokszor még a tízet sem érte el, apátja nem volt, szinte folyamatosan kommendátorok, ideiglenes vezetők irányították életét, így például 1472-től 1490-ig maga Mátyás király, aki a kerengőt is építtette. II. Ulászló idején (szintén kommendátor), 1514-ben vált Pannonhalma apátságból főapátsággá. A török időkben aztán végvári funkciókat töltött be, többször el is foglalták, egy időre a bencéseket is elűzték. Az épületekben jelentős károk keletkeztek, a felújítási munkálatok későn kezdődtek meg (17. század vége, Karbert Egyed főapát), s egészen a 18. század elejéig elhúzódtak, Sajghó Benedek (1722-1768) idejéig. Nem sokkal később, 1786-ban a Habsburg udvarból érkezett a támadás, amikor II. József felszámolt minden olyan szerzetesrendet Magyarországon, amely nem foglalkozott úgynevezett „a közösség számára hasznos” tevékenységgel, oktatással, vagy gyógyítással. I. Ferenc adta vissza 1801-ben Pannonhalmát a bencéseknek.
Egyébként Sajghó a hírek szerint keménykezű főapát lehetett, rendtársai még Bécsbe is elmentek Mária Teréziához, hogy bepanaszolják túlzott szigorúságáért, de visszaéléseiért és érdemtelenek favorizálásáért is. Az ügy vége a ránk maradt iratok szerint az lett, hogy az árulkodókat börtönözték be néhány hónapra, hogy legyen idejük elgondolkozni az élet nagy kérdésein. Csak mellékesen jegyzem meg: Sajghó volt kuruc kapitány volt. Egyik elődjét, Karbert Egyed főapátot (1699-1708) korábban annak kuruc érzelmű rendtársai börtönözték be, és ő állítólag fogságban is halt meg. Hogy mindez a Habsburgoknál hogy jött át, azt nem tudom. Valószínűleg túl kis pont volt ez univerzumukban ahhoz, hogy komolyan foglalkozzanak vele.
Ennyi pletyit találtam az interneten, de ez is több mint elég ahhoz, hogy élénk fantáziámmal elképzeljem, azért a bencés szerzetesek élete sem mindig csak a munkáról és imádkozásról szólhatott. :)
Ha megnézted a bazilikát, a könyvtárat, a kerengőt, és még van időd, tehetsz egy sétát az arborétumban, a gyógynövénykertben, vagy túrázhatsz egy jót az innen induló tanösvényen. Mi ezt most júniusban kihagytuk, de mivel úgyis vissza kell mennünk a bazilika miatt, számunka biztosan folyt. köv.
Ahogy a blogon is folytatódnak kalandozásaink, legközelebb Tácra (Gorsium) látogatunk!
