Élet-úton

Ha harminc fok feletti a hőmérséklet, a város számos szökőkútja átalakul medencévé. Nem hivatalosan.

A Napóleon feletti győzelem emlékére állították (1829-34), eredetileg a Tverszkaja útnál. Sztálin lebontatta 1936-ban, szokás szerint kellett neki a hely. 1966-68 között aztán újraépítették az eredeti tervek szerint a mostani helyén.

A Győzelmi Park (Парк Побе́ды) a sötétkék, hármas számú vonalon található.

A metrómegállótól néhány száz méterre van a kör alakú múzeum, ahol a körképet őrzik. A festmény 1912-ben készült el, a nagy csata századik évfordulójára. Festőjét Franz Roubaud-nak hívták, 1913-ban emigrált Münchenbe. Magát a körképet 1918-ban lebontották, és csak 1962-ben tették újból közszemlére a múzeumban, ahol ma is látható.

Feladat mára: Ki látja, hol ér véget a háromdimenziós díszlet, és hol kezdődik a festmény?

További szép napot! :)

A Győzelmi Park (Парк Побе́ды) a sötétkék, hármas számú vonalon található.

A jegy ára a Borogyinói csata Panoráma Múzeumba 250 rubel személyenként, de a hónap harmadik vasárnapján ingyenes a belépés. Pénteken és a hónap utolsó csütörtökjén zárva tart.

A fotózásért külön kell fizetni 150 rubelt, az audioguide 100 rubel. (1000 rubelt viszont letétbe kell helyezni, amit akkor kapunk vissza, ha rendben visszaszolgáltattuk az eszközt.)

Jó szórakozást!

Egy kicsit talán megkésve, de összefoglalom gyorsan azokat a bizonyos első benyomásokat Pattayával kapcsolatban.

Amikor megérkeztünk a túlsok órás repülőút után, és holtfáradtan igyekeztem kikandikálni a koponyámból miközben a busz zötykölődve vitt minket a szállásra, az első dolog, amit megállapítottam magamban, ez volt: “Úristen, ez egy putri.” Düledező házak, inkább csak viskók, szemét mindenfelé. Aztán amikor megérkeztünk a négycsillagos hotelbe, elfoglaltuk a szobánkat, és kinéztem az ablakon, ez suhant át az agyamon. “A panorámánkat kissé talán rontja ez a szeméttelep itt 50 méterre.”

Igen, felesleges lenne szépíteni, nem indultunk jó lábbal. Ahogy az a csótány sem, amelyikre ijedtemben két méterről ugrottam rá nagy lendülettel a fürdőszobánkban, az első frissítő zuhany után. Közvetlenül azelőtt, mielőtt az összes bőröndünket visszazártam volna, törekvéseim szerint hermetikusan.

Nos, ez az első benyomás, ahogy az lenni szokott, tartósnak bizonyult. Pattayát nem a tisztaságáért kell szeretni. De szeretni lehet, az kétségtelen.

Az előző három posztban már írtam a kedvenc helyeimről, a tigrisekről, a botanikus kertről, a templomokról. Ezekre most nem térek ki még egyszer. Van még más látnivaló is, néhányról ma még feltöltök egy-két képet, szokásomhoz híven.

De hogy folytassuk a “jó dolgok” listájával, itt van mindjárt a hires thai masszázs. Hihetetlenül olcsó, és kétszer annyira csodálatos, mint amennyire olcsó. Na, ezt az egyenletet oldd meg. J 200 bahtért (kb. 1400 Ft) már egy órás hátnyomkodás jár, nem is akármilyen. De igénybe vehetsz sokféle kozmetikai szolgáltatást hasonlóan alacsony áron, arckezelés, manikűr, pedikűr, mifene.

Az éttermek sem drágák, moszkvai szemmel meg pláne nem. Érdemes megkóstolni a thai fogásokat, főleg, ha szereted a csípőset. Azért ezzel vigyázz, nem kevés turistát láttunk vörös fejjel küzdeni a currys különlegességekkel. A felesleges gőz tulajdonképpen a fülükön távozott, á la Tom és Jerry. Helyi specialitás a “ki ne hagyd” listáról a pad thai, ami rizstésztával készült finomság. Megkóstoltuk a csirkés és a királyrákos változatát is, mindkettőnek sikere volt nálunk. Megpróbálkoztunk a kókuszlevessel is, az azért felejthetőnek bizonyult. Amire így másfél év távlatából is világosan emlékszem, az egy zöldteás jégkásaszerű desszert volt, nagyon finom! Sajna a neve már nem rémlik, és az interneten sem találtam rá, de ha arra jártok, ne hagyjátok ki!

Egyébként, ha a helyi ízvilág nem a Te eseted, ahogy minden jól felszerelt turistaközponthoz illik, Pattayán is képviselteti magát minden nemzet konyhája, az olasztól a japánig. Éhen nem fogsz halni. Azért az utcai árusokat mi kihagytuk, inkább nem kockáztattuk meg, hogy a nyaralásunkat elrontsuk egy jó kis hasmenéssel.

Érdemes bevásárolni személyre szabott ruhaneműből is. Mi egy indiai pasinál varrattunk három öltönyt, három inget, egy télikabátot, szuper minőség, nevetségesen alacsony ár. Gyakorlatilag fél vakáció ára megtérült ezzel az egy vásárlással. Jó tanács: mindig alkudj, akkor is, ha a kiindulási összeg is olcsó neked. Az első ár thai viszonylatban mindig magas. Ez mindenre igaz. Mást, táskát, cipőt, ruhaneműt mi nem vettünk, mert elég gagyinak tűntek, de nem is nagyon erőlködtünk a kereséssel, nem shoppingolni mentünk.

Még mindig a pozitív élményeknél maradva meg kell említeni a scootert. Rögtön az első nap béreltünk egyet, és a 10 napra fizettünk érte 2012 januárjában 9000 forintnak megfelelő összeget. Bejártuk vele a vidéket, nélkülözhetetlen eleme lett a nyaralásunknak. Az idő jó, a forgalomban figyelni kell, de Moszkvához képest semmi. Külön vicces, ahogy egész családok felpréselik magukat hasonló járművekre, Apa, Anya, gyerekek. Bukósisak vagy nincs, vagy olyan, amilyet a képen is látsz, játék.

Ha nincs kismoci, ott a tuktuk, amivel szinte bárhová el lehet jutni. Millió van belőlük. Ezek platós autók, általában fedettek, hogy ne kapjanak napszúrást a kedves utasok. Többnyire kötött útvonalon közlekednek, de útközben bárhol megállnak, menetidejük meg nincs. Olyanok, mint a marshrutka Moszkvában.

És ha már megint Moszkva… Az oroszok itt is pont nagyon sokan vannak. Mindenhol minden ki van írva cirill betűkkel, ha külföldinek vélnek (márpedig nehéz elvegyülni a helyiek között), akkor először oroszul szólítanak meg, a napágyért meg kell küzdeni az agresszív, arrogáns orosz családfővel, az étteremben pedig tíz vendégből hat tutira szól a pincérnek, hogy túl kicsi a féldecis pohár a vodkához. Thaiföld az egyik a nem túl nagy számú ország közül, ahova az oroszoknak nem kell vízum. Sokan kiadják moszkvai, vagy pétervári lakásukat, amiből aztán kiskirályként élnek a kellemes éghajlaton.

Végül essen egy-két szó a tengerről. Nem voltam elájulva. Túl sok turista, túl sok szemét, bennfentes információnk meg nem volt, hogy hová érdemes menni. Bár sokszor kiutaztunk a környező szigetekre is motorcsónakkal, elhagyva a nagyvárosi forgatagot, nagyon messze és szinte veszélyes utakon jutottunk ki csak tényleg szép, magányos partokra. Az első napok egyikén történt, hogy valamelyik szigetre kiérve csalódottan láttuk, hogy bizony itt sem lehet lefektetni még egy törölközőt sem. Nem baj, gondoltuk mi, kicsi a sziget, addig megyünk, míg nem találunk egy alkalmas helyet. Másztunk mi sziklán, gyalogoltunk térdig érő vízben, de végül megtaláltuk, amit kerestünk. Csak visszafelé már lejjebb ment a tenger szintje, a felszínre kerülő kövek meg jó nedvesek, meg csúszósak voltak. És én bizony úgy kinyúltam, mint a béka. Kék-zöld lett a térdem, folyt a vér. Azért van rajtam a kistigrises képen is legging a szoknya alatt.:)

(http://elet-uton.blog.hu/2013/07/23/elbuvolo_thaifoldi_kistigrisek)

Nem baj, a lényeg az, hogy az elszántabbak bizony találnak nyugodt helyeket maguknak, bár ez nem könnyű.

Eddig személyes tapasztalainkról volt szó, most egy olyan jelenséget is megemlítek, ami, kár lenne tagadni, szintén szerves részét képezi a pattayai életnek – a szexturizmusról beszélek.

Mindenhol tapasztalni. Volt étterem, ahol a felszolgáló ugyan fiú volt, de láthatóan nagyon szeretett volna lánynak látszani. A tuktukon, az utcán, mindenhol látni furcsa párokat, idősebb urakat fiatal thai hölggyel, vagy fiúval. A címben idézett mottóval ellátott pólóban legalább annyian feszítettek, mint néhány éve (10?) Budapesten a supermanesben. A belvárosban a Walking Streeten (kb. sétálóutcát jelent) egymást érik az éjszakai klubok, bárok, ahol nyiltan folyik az üzlet. Részleteket elsőkézből nem tudok, de nem kell sokáig keresgélni az interneten, hogy avatottá válj a témában. Állítólag a lányokat/fiúkat kibérelheted rövedebb időre (egy éjszaka), vagy akár hetekre is. Ha akarod, főz, mos, vasal rád, idegenvezet, üzleteket köt, alkuszik a boltokban, piacon… szóval minden szempontból gondját viseli a kuncsaftnak. Úgy hívják, thai feleség. A helyi újságban aztán napi szinten hír, hogy külföldit kiraboltak, azt hitte, hogy nővel van, aztán nem is, stb.

Nekem ettől konkrétan a gyomrom fordult fel, de nem vagyunk egyformák, na. Az biztos, hogy kereslet is, kínálat is volt bőven.

Összességében azért pozitív élményekkel tértünk vissza az orosz fővárosba, hogy a fenébe ne, kicsit fogfájósan hagytuk ott a plusz harminc fokot a mínusz huszonötért, az Indiai-óceánt a sártengerért. Az biztos, hogy ha egyszer visszatérünk Thaiföldre, az úticél nem Pattaya lesz, inkább Bangkok, vagy Pukhet.

Egy kis kiegészítő: Mi csak tíz napot töltöttünk Thaiföldön, de az egyik "kollégám" már évek óta ott él, érdemes ellátogatni blogjára néhány további információért. Itt az egyik legjobb összefoglaló linkje:

http://akinemlepegyszerre.blog.hu/2013/06/27/pokolbeli_vig_napjaim

Jó szórakozást!

Na, ennyit Thaiföldről. Jövő héten visszatérünk Oroszországba, reméljük, addigra a nap is kisüt.

Jó hétvégét mindenkinek!

Itt is átmásztunk, de nem itt csúsztam le békába a köveken. :) Azért ez sem volt rossz kaland.

Ez a kis szépség erőszakosan ránk támadt. Bizony. Először jött a kismajom, azon meglepődtünk, aztán meg az anyja, attól megijedtünk, én tuti. Mert nem volt barátságos, egyáltalán nem. Pedig hozzá se értünk a kicsihez.

A turisták viszont előszeretettel etetik, simogatják őket, és fényképezik, videózzák az eseményt. A thaiok meg vigyorogva adják el a sok banánt többszörös áron.

A világ nagy építészeti csodáinak kicsinyített makettjeit találod meg itt.

Nagyon kellemes élmény volt.

Mivel Pisában soha nem csináltam magamról amolyan igazi turistás, "tornyot támogatós" fotót, gondoltam, itt bepótolom. :)

Egyszer már kéne írnom egyet az olasz emlékekről is, nem? ;)

Még több látványosság Pattayán, a Millió Éves Kövek Parkja 15 kilométerre Pattayától.

Weboldal: http://www.thaistonepark.org/

Több száz éves fák, fosszilizált tönkök művészien elrendezve, csodálatos környezetbe ágyazva.

Krokodil park része is van, az elengedhetetlen show-kal. Gyakorlatilag az állatok életének minden fontosabb lépcsőjének részesévé válhat a látogató a tojásból való kibújástól a válltáskává válásig. A szuvenírboltban ugyanis lehet venni szép krokodilbőr tárgyakat is. Már akinek gusztusa van rá. :P

A mai bejegyzés a pattayai buddhista templomokról fog szólni. Nem lesz hosszú... J Sok mindent nem tudok róluk, másfél év távlatából sokszor már a nevükre sem emlékszem, ami azért nem túl meglepő, csak egy példa: Wat Mai Hat Krathing Thong. (Remélem, most éppen nem káromkodtam.) Amiért mégis külön bejegyzést szánok nekik, az az, hogy rettenetesen tetszenek!

Thaiföldön a lakosság 95%-ban Theravada Buddhista. Ez a legkonzervatívabb irányzat, egyben a fennmaradottak között a legősibb is, ők igyekeznek Buddha minden tanítását, a kisebb jelentőségűeket is hűségesen követni. A világon ma körülbelül száz millió követője van ennek iskolának, ebből olyan 60-62 millió él Thaiföldön.

A Theravada Buddhizmus az egyén világtól való megszabadulását helyezi a középpontba, amelynek egyetlen útja a kolostori élet. Ebből fakad, hogy a thai férfiak jellemzően életük során egy bizonyos időt (akár csak néhány hetet is) szerzetesként töltenek el.

Bár Pattayáról jellemzően nem a visszafogottság, a befelé fordulás és a lelki megvilágosodás jut először az arra járó turista eszébe, azért ha megfelelően nyitottak vagyunk az ilyen típusú élményekre, nem nehéz rájuk akadni. Eredeti terveink szerint egy kolostorba terveztünk elmenni (Wat Yansangwararam), végül szó szerint az út mellett beleütköztünk két másikba, amik legalább akkora élményt nyújtottak.

Wat Yansangwararam 15 km-re van Pattayától.  1976-ban építették a jelenlegi thai főpap tiszteletére. Ma már az uralkodó személyes védelme alatt áll.

A főtemplomot gyönyörűen ápolt kertek veszik körül, valamint számos más, vallási célú, illetve lakóépület.

Láttunk nagyon sok leborotvált fejű, narancsszín ruhába öltözött szerzetest szinte minden korosztályból. A narancssárga egyébként a megvilágosodást, az isteni szeretetet jelképezi a buddhisták számára, a kopasz kobak pedig a külső megjelenésről, a mindennapok kényelméről való eltávolodást.

Életükre jellemző az anyagi javakról való lemondás, magukat is a hívők adományaiból tartják fenn, amiért cserébe áldást adnak. Természetesen a cölibátus is kötelező.

Emlékszem, hogy a területen rengeteg kutya volt, egy három lábú is, sőt az egyik fordulónál egy dögbe is belebotlottunk – szerencsére nem szó szerint. Senki nem simogatta őket, de láncra sem voltak verve, élnek ott kvázi vadon, maguknak. Enni biztos kapnak.

A buddhizmus természetesen minden életet tisztel, az állatokét is, a kutyáknak azonban valamennyire különleges szerep jut a vallásban. A legenda szerint Buddhát magát is kutyák kísérték el útjain, vigyázták álmát, óvták őt az ártó szellemektől. De ha kellett, a kis kutyák hatalmas oroszlánokká váltak, és széles hátukon messze röpítették Buddhát. Thaiföldre is így jutott el állítólag a Megvilágosodott. Ma már a legtöbb templom mellett ott vannak ezeknek a különleges állatoknak a szobrai.

Az épületek formája nagyon jellegzetes, biztosan felismered Te is. Sztupának, vagy pagodának hívják őket. Nekem úgy tűnt, a sztúpa az a kúp alakú, harangszerű építmény, míg a pagoda a kecses tetővel ellátott. Lehet, hogy ebben tévedek, a leírások messze nem egyértelműek, ezért ha ismerős vagy a témában, írj nekem nyugodtan!

Ne is szaporítsam tovább a szót, beszéljenek a képek! Remélem, Neked is legalább annyira fognak tetszeni, mint nekünk!

Csak mi ketten járkáltunk a tűző napon a gyönyörű épületek között. Meg persze olykor a szerzetesek.