Moszkva leghíresebb és leghosszabb sétálóutcájáról van szó, ami 1,25 kilométeren keresztül húzódik a Szmolenszkaja és az Arbat terek között. Szokták Régi Arbatként is emlegetni, mióta vele párhuzamosan megépült az Új Arbat, ami funkciója szerint eltereli a régiről a forgalmat.

Ha a legekből még nem volna elég, itt egy harmadik is: a város egyik legrégibb útját tisztelhetjük az Arbatban. Első említése a 15. század végére tehető. Akkor is, mint azóta számtalanszor, egy tűzeset kapcsán írtak a területről, a furcsa nevű „Miklós temploma a homokon” (Церковь Николы на Песках) gyulladt ki, ahonnan a lángok gyorsan átterjedtek a környező, nagyrészt fából épült házakra. Ma a templomot már hiába keresnénk, 1932-ben Sztálinék ezt is lerombolták.

Ezekben a régi időkben az Arbat még Moszkva külvárosához tartozott, nagyrészt kézművesek, mesteremberek lakták a környéket. Ennek emlékét őrzi néhány keresztutca, az Ácsok, vagy az Ezüst köze. Később, a 18. században, ahogy a város nőtt, ide került át a városközpont, ekkor már az arisztokrácia tagjai is szívesen építettek erre maguknak palotát, mint például a Seremetyev, a Tolsztoj, vagy a Kropotkin család.

A napóleoni háborúk alatt aztán Moszkva nagy részével együtt az Arbat is leégett, az ezután, empire (Napóleon-korabeli), majd szecessziós stílusban épült házak egy része ma is meghatározza a látképet.

Az 1800-as évekre a művészek kedves lakóhelye lett, már csak ezért is, mert ezek a művészek gyakran kerültek ki a nemesség köréből. Puskin például szintén itt élt egy rövidebb ideig. Ma a ház előtt áll a költő, és gyönyörű felesége, Natalija közkedvelt szobra. (Lásd alább, Arbat - Puskinék című kép.)

A huszadik századra inkább értelmiségiek költöztek az Arbatra, tudósok, jogászok, akadémikusok.

Ma az utca igazi turista látványosság, rengeteg szuvenír bolttal, kávézóval, étteremmel, sörözővel. Az éttermek általában az alsó-alsóközép kategóriába tartoznak, inkább az ide látogatók kiszolgálására rendezkedtek be, ha nem tartoznak valamely franchise-hoz, akkor az árérték-arány sem a legkedvezőbb, ezért a helyiek el is kerülik őket. Az orosz önkiszolgáló étteremláncnak, a Mu-Munak (Му-Му) több üzlete is van az 1,25 kilométeren, ahogyan a McDonald’s-nak is. Igaz ez a kávéházakra is, Sokoladnica, Coffee House, Starbucks, csak hogy az ismertebbeket említsem. Ha valami különlegesebbre vágyik az ember, ki lehet próbálni az azeri (Shesh Besh, шеш-беш), vagy a grúz konyhát (Genatsvale, Генацвале).  

Ami a boltokat illeti, itt is széles a spektrum: a gagyi kütyüktől kezdve az értékes képzőművészeti alkotásokig minden megtalálható. Az Izmailovói Vernissage kapcsán elmondott figyelmeztetést azonban ne felejtsük: nem lehet kivinni az országból 1950 előtt készült tárgyakat. Az eladótól kérni kell az áru korát igazoló bizonyítványt, ha ezt nem tudja produkálni, akkor érdemesebb inkább eltekinteni az üzlettől, elkerülve az esetleges bonyodalmakat. Az orosz vámhatóság nem (sem) éppen arról híres, hogy megértő volna. A kisebb ajándékokat (pl. matrjoska, hűtőmágnes) viszont érdemesebb szintén Izmailovóban beszerezni, olcsóbb (ha alkudsz), és legalább akkora a választék (http://elet-uton.blog.hu/2013/07/11/izmailovo_vernissage_a_bolhapiac).  

Az Arbat atmoszférájához egyértelműen hozzátartoznak a kisebb kioszkok, elárusítóhelyek, használt könyvek árusai, utcai művészek. Gyakran viszi itt a szél a balalajka hangját, öt perc alatt megrajzoltathatod a karikatúrádat, vásárolhatsz a standokra kirakott festmények közül, megcsodálhatod az alkalmi fellépő akrobatákat, táncosokat. Télen a diákok, járókelők előszeretettel építenek az utcán hóembert, sokszor akár több tucat is összegyűlik egy helyen.

Ha úgy tervezed, végigsétálsz ezen a régi, különös hangulatú utcán, tömegközlekedéssel is egyszerűen eljutsz az Arbatszaja vagy a Szmolenszkaja metróállomásokig, ezek az utca két végén találhatók.

A képen utcazenészek az Arbaton, az Arbatszkaja metrónál.  

Az Arbat felkerült a Top 10 látnivaló Moszkvában, jó időben listámra: http://elet-uton.blog.hu/2013/09/09/top_10_latnivalo_moszkvaban_jo_idoben.