2014.08.25.
06:59

Írta: fannie

Egy hercegérsek vizes játékai - Hellbrunn kastélya, Salzburg

hellbrunn_1408905240.jpg_1280x886

Most már két hete itt vagyunk Ausztriában, de az időjárás nem sokszor kényeztetett minket napsütéssel, amolyan igazi nyári idővel. Ahogy hallom, ez otthon sincs másként. Ezért a látogatást Hellbrunn kastélyába mindig csak halogattuk. Ez a 17. században épült palota a vízi játékairól híres, meg csodálatos kertjéről, az ilyesmit meg jobban szeretjük szép időben megnézni, ugyebár. Nos, ha erre vártunk volna, azt hiszem, idén nem lett volna szerencsénk megismerkedni Marcus Sitticus hercegérsek sajátos humorának termékeivel. Ezért szombaton végül elindultunk, lesz ami lesz alapon.

A birtok Salzburgtól délre található, az állatkert közelében. Nem nehéz ráakadni, mindenhol ki van táblázva, mint a város egyik legnagyobb nevezetessége. Ahogy arra már utaltam, az építkezést Marcus Sitticus von Hohenems salzburgi hercegérsek megbízásából kezdték meg. Sitticus 1612-ben börtönöztette be nagybátyját, Wolf Dietrich von Raitenaut, aki aztán 6 évvel később fogságban halt meg a salzburgi várban. Maga Sitticus szinte azonnal fontos építkezési projektekbe kezdett, nekiállt a katedrális barokk stílusban való felépítésének, egy évvel később pedig a hellbrunni munkálatok is elindultak. Az utóbbi az olasz származású építész, Santino Solaris nevéhez fűződik. (Ugyanő vette végül át a székesegyház terveinek kidolgozását is a szintén olasz Vincenzo Scamozzitól.)

Marcus Sitticus maga is részben olasz származású volt, hosszú ideig élt is a napfény országában. Minden kétséget kizáróan ismerte a Milánótól északkeletre, Lainate községben található Villa Littát, melynek kertjében szintén játékos szökőkutak várják a nagyérdeműt. A konstrukció mintegy harminc évvel előzte meg Hellbrunn vízi játékait, így valószínűleg annak inspirációjául szolgált.

A kastély maga nem különösebben nagy, bár tekintetbe kell venni, hogy csak nappali tartózkodásra volt berendezve, hálóhelyiségeket nem is alakítottak ki benne. A meglevő termeket fogadásokra, bankettekre, szórakozásra, a vendégek elkápráztatására használták. Az audioguide, amit a 10.50 eurós belépőért kapunk, érdekes történetekkel szórakoztat minket a 30-40 perces túra alatt, miközben egyik szobáról a másikra vándorlunk. A falakat több helyen valamilyen okból különlegesnek számító állatokról és növényekről készült képek díszítik, amelyek egykor a hercegérsekek tulajdonát képezték. Ilyen volt a hatalmas albino szarvas festménye, amit az akkori uralkodó kapott a svéd királynőtől, Krisztinától (szintén valamikor a 17. században). Számomra leginkább az volt fura, hogy a gyűjteményben helyet kapott egy nagy napraforgófej ábrázolása is – abban az időben ez a növény abszolút ritkaságnak számított, hiszen viszonylag nemrég került erre a vidékre a messzi Peru területéről. Hogy a „közönséges” kis szotyivirág mekkora tiszteletnek örvendett akkoriban!

Hellbrunn igazi nevezetességei azonban a vízi játékok. És méltán. Bár vonakodva oldalogtunk kapujához, végül nagyon örültünk, hogy részt vettünk a túrán. Ehhez idegenvezetőt biztosítottak, nem a már megszokott audioguide-ot – és erre jó okuk volt, mint az később kiderült.

Az első nevezetesség a kertben a híres bankettasztal. Egy kőből készült alkalmatosságról van szó, ahol nyaranként, kellemes környezetben folyt a dínom-dánom, eszem-iszom. Aztán a vigasság vége felé a vicces hercegérsek gondoskodott róla, hogy vendégei ne csak átvitt értelemben legyenek elázva – egy titkos kapcsoló segítségével elindította a székekbe, és az asztal környékére beépített spriccelőket, csiklandós kis vízsugarakat irányítva ezzel a társaságra. Nem csak a szem nem maradhatott szárazon. Valahogy eszembe jutottak a gólyatáborok vizes pólós játékai... ;)

Erről persze minden jól értesült turista tudhatott, hiszen gyakorlatilag az összes Hellbrunnról szóló kiadvány foglalkozik az asztallal. Igen ám, de valahogy elfelejtik megemlíteni, hogy ugyanezzel viccel meg mindet, látogatókat a kísérőnk is, váratlanul bekapcsolva az ösvények mellett, vagy a falra szerelt szobrokba elrejtett spriccelőket! Hát ezért nem volt ide elég a gépi idegenvezetés!

Az egész nagyon jó móka volt. Éppen elnéző mosollyal figyeltem, ahogy a gyerekek nevetve futkároznak a vízsugarak alatt, amikor hirtelen én is kaptam egy löketet hátulról, teljesen váratlanul. Szóval csak óvatosan a kamerákkal, fényképezőgépekkel, jobb őket biztonságba helyezni, vagy eleve vízálló változatukkal felszerelkezni.

A lényeg, hogy az egész kert egy nagy mulatság. Van itt hidraulikával hajtott színház (1750-ből), amelynek 200 fafigurájából 130 mozog, közben víziorgona szól, Mozart Don Giovannijából adva elő egy részletet. Tátott szájjal bámulod az előadást mindenről megfeledkezve, amikor hirtelen egy oldalról, felülről, vagy hátulról érkező víznyaláb emlékeztet rá, hol is vagy. Gyanútlanul mész át a mesterséges barlangban az egyik teremből a másikba, amikor hirtelen vizes lesz a lábad – ismét egy vízsugár. Elég hamar megtanulod, hogy rendesen körülnézz, odafigyelj, hova lépsz.

Az egészet a területen található rengeteg természetes forrás teszi lehetővé, amit aztán a 17. századi mérnökök zseniálisan alkalmaztak játékaik kialakításánál. A mai napig az eredeti, áram alkalmazása nélküli rendszer működik, csak a csövek készülnek rozsdamentes fémből az eredeti faszerkezetek helyett.

Mi nagyon élveztük a kastélyban töltött másfél-két órát. Igaz, közben az égiek is becsatlakoztak a buliba, és ránk küldtek ráadáskén egy kis esőt is, úgyhogy gyorsan újra kellett kalkulálnunk a programunkat. Eredetileg mozit terveztünk Hellbrunn után, ehelyett azonban haza kellett autóznunk átöltözni, megszárítkozni. De ilyen élményben még soha nem volt részünk, és az biztos, hogy erre mindig emlékezni fogunk.

Külön köszönet Szélerőműnek, aki a Salzburg, barokk ékszerdoboz Európa közepén című bejegyzés kommentjeiben ajánlotta Hellbrunnt!

http://elet-uton.blog.hu/2014/08/18/salzburg_barokk_ekszerdoboz_europa_kozepen#comments

 

12 komment

Címkék: Ausztria Salzburg

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-uton.blog.hu/api/trackback/id/tr866631935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

n.ritus 2014.08.25. 19:36:48

Ide sajnalom hogy nem jutottunk el de par ora keves volt egesz Salzburgra, mi a parommal inkabb Hochensalzburgon toltottunk sok idot, ott mindent megneztunk amit lehetseges :-)

n.ritus 2014.08.25. 19:37:29

Vagy inkabb Hohensalzburg :-)

fannie · http://elet-uton.blog.hu/ 2014.08.25. 19:48:40

@n.ritus: Még mi sem jutottunk el mindenhova, ahova akartunk, pedig majdnem 3 hetet töltünk itt összesen! Igaz, Faistenauban lakunk, nem Salzburgban, és azért a környéken is sok mindent bejártunk. Most jöttünk vissza Hallstattból. :) Gyönyörű szép vidékek, imádok itt lenni!

n.ritus 2014.08.25. 20:03:57

@fannie: igen az nekem is egy alom uticel :-) mar nyaggatom az emberem miatta :-) szerencsere szeret kirandulni, no meg ha vonattal megyunk baj nem lehet :-) :-)

n.ritus 2014.08.25. 20:05:59

Meg ha javasolhatok egy helyet ahol nemreg jartam az Prien am Chiemsee, Salzburgtol ugy fel ora vonattal, gyonyoru videk, ott a Chiemsee amin lehet hajokazni, kis szigetekre visz a hajo, az egyik Herrenchiemsee ahol mi is voltunk egy II. Lajos kastellyal, illetve a Fraueninsel is ott van :-)

fannie · http://elet-uton.blog.hu/ 2014.08.25. 21:36:34

@n.ritus: Igen, utánanéztem már, valaki ajánlotta a múltkori cikk kapcsán, talán éppen te voltál? :) Valószínűleg most nem jutunk el oda sajnos. De tutira visszajövünk még ide, úgyhogy előbb-utóbb sorra kerül a Chiemsee is!

n.ritus 2014.08.25. 21:51:49

@fannie: igen en voltam ;-) erdemes visszajarni. En ket eve szerelmese vagyok mind Nemetorszag bajor reszenek, mind Ausztrianak :-)

fannie · http://elet-uton.blog.hu/ 2014.08.26. 12:52:27

@n.ritus: Egyébként Magyarországon laksz? Az előző hozzászólásaidból azt gondoltam, itt élsz valahol a közelben.

n.ritus 2014.08.26. 12:55:40

@fannie: Még Magyarországon :) de remélem ez rövid időn belül változni fog :)

n.ritus 2014.08.26. 12:57:39

Mivel a párom kint él, ezért nagyon sok helyen voltunk már :) két év alatt sok mindent megismertem Németországból és Ausztriából :)

fannie · http://elet-uton.blog.hu/ 2014.08.26. 13:47:43

@n.ritus: Két éve éltek messze egymástól? Az nem könnyű... De persze ma már sokan csinálják így. Itt elég sok magyarral találkoztunk. Például az első este elmentünk egy faistenaui étterembe... ahol kiderült, hogy majd minden pincér(nő) és szakács magyar! (Alte Post Étterem.) Pár nappal később megkérdeztünk angolul egy kiszolgálót a Sparban, hogy nem tudja-e véletlenül, hol van az ecet. Nem értette, mit akarunk. Elkezdtünk egymás között beszélni, vajon hogy mondják németül az ecetet? Erre visszaszólt: Nyugodtan mondhatjátok magyarul is. Tegnap meg Hallstattban szólt ki egy DPD autó sofőrje, hogy "Sziasztok!" :)))

n.ritus 2014.08.26. 13:52:55

@fannie: Nem teljesen két éve vagyunk együtt, volt egy kisebb szünet, nehéz, de azért hála a modern technikának sokkal egyszerűbb mint évekkel ezelőtt lett volna. :) Nagyon sok magyar van kint valóban, főleg a vendéglátásban (de nagyon sok a turista is). És igen vicces sztorik vannak, mi is múltkor jöttünk haza valahonnan az S-Bahnon a párommal, leszálltunk ott ahol lakik beszélgetünk ugye magyarul, egyszer csak elénk ugrik egy srác, hogy jaj sziasztok, előtte pedig az S-Bahnon egy néni hallotta hogy magyarul beszélgetünk, ő belül ült az ablaknál és le akart szállni, mondta, hogy elnézést, kiengednétek? :) Szinte bárhova megyünk magyarral biztos összefutunk.