2014.07.23.
05:59

Írta: fannie

Szentpétervár - pillantás a Palota térre, Ermitázzsal fűszerezve

ermit_zs_1406048823.jpg_1536x1064

Elérkeztünk szentpétervári sorozatunk utolsó részéhez. Én szeretem a legjobb falatot utolsónak hagyni, te hogy vagy vele? Ennek a filozófiának megfelelően következzék ma a Palota tér!

Egy hatalmas szabad területről van szó, amelyet építészeti remekművek ölelnek körbe, míg középen a Sándor-oszlop magasodik 47,4 méterével.

Ha a Nyevszkij sugárút felől érkezünk, nagy valószínűséggel a kettős diadalív alatt áthaladva érkezünk meg, melyet négylovas kocsi (úgynevezett quadriga) díszít. Győztes római vezérek szokása volt ilyen fogaton felvonulni az ünneplő tömeg előtt, a neoklasszikus korban pedig ismét divatba jött erre a régi hagyományra utalni. Így hasonló alkotással találkozhatunk Berlinben, Párizsban, de Moszkvában is, ahol a Bolsoj Színházat varázsolja még impozánsabbá. A diadalív, valamint a birodalmi hadsereg fővezérségi épülete, amelybe beágyazva látható, Carlo Rossi nápolyi születésű építész munkája a 19. század első feléből, a napóleoni háborúk utáni időkből (1819-1829). 580 méteren keresztül keretezi a teret az építmény a déli oldalról, a Téli Palotával szemben.

A Sándor-oszlop (1830-1834) Auguste de Montferrand nevéhez fűződik, aki már a Szent Izsák-székesegyházal kapcsolatban is emlegettünk. Szintén a Napóleon feletti győzelmet hivatott ünnepelni, I. Sándor cárnak állít emléket, akinek uralkodására tehetők a dicsőséges harcok. Az oszlopot magát egy darab vörös gránittömbből faragták ki, 25,45 méter magas és 3,5 méter széles. Ezzel a legnagyobb ilyen jellegű konstrukció a világon. Tetején egy keresztet tartó angyal vigyázza a teret, talapzatát domborművel dekorálták.

A tér keleti oldalán Alexander Brullov Testőrségi Főhadiszállása látható (1837-1843).  

És akkor néhány szó a Téli Palotáról és az Ermitázsról. Lélegzetállító, felséges, pompázatos, barokk stílusú épületegyüttes. Mai formájában I. Erzsébet cárnő álmodta meg, az ő számára épült 1754-től 1762-ig. II. (Nagy) Katalin persze tovább bővítette a palotát, megbízást adott új szárnyakra (pl. Régi és Új Ermitázs, Ermitázs Színház), a meglevő tereket átalakíttatta. A termek díszítésére pedig nagyjából minden műkincset megszerzett, amire rá tudta tenni kezecskéjét. Egész, már meglevő kollekciókat vásárolt fel a cárnő, melyekben nagy festők alkotásai is helyet kaptak, mint Rembrandt, Rubens, Tiziano, Raffaello vagy Van Dyck. Annyira elszaladt a ló Katalinnal, hogy végül már azért kellett bővíteni a Téli Palotát, hogy legyen hely a mesterműveknek. Ugye-ugye, ha egy nő elkezd shoppingolni… A gyűjtemény a mai Ermitázs alapját adja, ami méltán a világ egyik leghíresebb múzeuma.

 Egy tűzvészben 1837-ben jelentősen megrongálódott az épület, ezért elsősorban a belső teret újra kellett építeni. Egyedül a Jordán-lépcsősor és a Nagytemplom őrizte csak meg Rastrelli által eredetileg tervezett formáját rokokó hangulattal, egyébként ma a barokk és a neoklasszikus stílusok uralkodnak. A belső terek, szobák dekorációja legalább akkora figyelmet érdemelnek, mint maguk a kiállított tárgyak.

Egyébként természetesen az Ermitázs is a túl nagy, nehezen emészthető múzeumok közé tartozik. Ha néhány hétre odaköltöznél (bárcsak lehetséges volna!), akkor sem jutnál a végére. Nekünk egy napunk volt rá. Ezzel együtt számomra sokkal pozitívabb élmény volt, mint mondjuk párizsi testvére, a Louvre, éppen a belső terek szépsége, valamint a kiállítás szervezettsége, áttekinthetősége miatt. Azt gondolom, Moszkvában sem kelhet vele versenyre egyik múzeum sem. Azért hozzáteszem: szerencsés az, aki ilyen felhozatalból válogathat, nem panaszkodom. ;)

A belépés az Ermitázsba a külföldieknek ötven rubellel többe kerül, mint az orosz vagy belorusz állampolgároknak, azaz felnőtteknek 400 rubelbe (a bejegyzés írása idején legalábbis). A hónap első keddjén mindenkinek ingyenes a látogatás. Plusz 100 rubelért megnézheted a Mensikov palotát, a Porcelán Múzeumot, Nagy Péter Téli Palotáját és a birodalmi hadsereg fővezérségi épületét is. Nekünk ezekre nem maradt időnk.

Ezzel nagyjából szentpétervári barangolásaink végére értünk. Ha egyszer tényleg eljutsz az oroszok Északi fővárosába, mindenképpen nézd meg a Néva parti palotákat is akár magán a folyón hajókázva, akár az úton sétálgatva. Ezen kívől ott van még a Marijinszkij Színház, az Orosz Állami Múzeum, a Fabergé Múzeum, az Auróra cirkáló, a Juszupov palota, Nagy Péter lovas szobra, és még folytathatnám a sort oldalakon keresztül.

Majd valamikor a jövőben még sort kerítek arra, hogy a nyári kirándulásunkról is beszámoljak – ennek keretében szó lesz többek között Carszkoje Szelóról és Peterhofról. Talán nem esek túlzásokba, ha azt mondom, Versailles pompáját elhalványító szépségekről van szó.

Most pénteken azonban visszatérünk Moszkvába. Terveim szerint az itteni metróban fogunk körülnézni – nem a múlt heti, július 15-i baleset okaira koncentrálva, hanem az állomások kialakítására.

Addig is minden jót, szép napot!

A képeken az Ermitázs néhány terme látható

Szólj hozzá!

Címkék: Szentpétervár

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-uton.blog.hu/api/trackback/id/tr896534373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.