2014.07.07.
05:59

Írta: fannie

Nézzünk körül otthon! - Csesznek

csesznek_1404667191.jpg_1280x886

Néha azt a legnehezebb észrevenni, ami ott van az orrunk előtt, majd kiszúrja a szemünket, nem igaz? Hányan vagyunk, akik gyönyörű vidékeken lakunk, de igazán csak akkor tanuljuk meg azt értékelni, mikor már messze vitt bennünket a sors?

Mindig tudtam, hogy a Bakony, ahol felnőttem, mesebeli hely erdeivel, bársonyos fűvel borított dombjaival, váraival, kastélyaival, de igazán csak akkor csodálkoztam rá szépségére, mikor felkerültem a nagyvárosba, Budapestre. Azzal is tisztában voltam, hogy Magyarország értékei, kultúrája, történelme mennyire fontosak nekem, mégis csak akkor határoztam el, hogy valóban megismerem őket, mikor Olaszországból hazaköltöztem 2010-ben. Ekkor indítottam útjára a saját kis magánakciómat, aminek célja, hogy hazám minél több városát, nevezetességét fedezzem fel (újra) magamnak. Bár alig több mint egy év elteltével ismét külföldre költöztem, azóta is folyik a misszió, és lelkesen barangolunk az országban, amikor csak tehetjük. (Ez nem is olyan nehéz, ha a család annyira szétszórtan él, mint a mi esetünkben: Fejér megye, Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád, csak hogy a szülőket említsük.) ;)

Legutóbbi magyarországi látogatásunk tényleg csak néhány napos volt, de azért most is sikerült beiktatni néhány kirándulást a sok szaladgálás és ügyintézés közé. Ezekről szólnak majd a heti bejegyzések: Csesznek, Pannonhalma és Tác.

Kezdjük tehát Csesznek várával.

Ugye emlékszünk még a történelemórákról a tatárjárásra (1241-42), és arra, hogy IV. Béla, akinek éppen csak sikerült megmenekülnie a hordáktól, a támadás után igencsak lelkesen szorgalmazta kővárak építését országszerte? Nos, ennek az igyekezetnek köszönhető Csesznek vára is.

Első írásos említése a 13. század második felére tehető, amiből kiderül, hogy tulajdonosai ekkor Cseszneki Jakab fiai volt. Később a família eladta az erődítményt a Csákoknak. Az ő nevük azért csenghet ismerősen, mert az Árpád-ház kihalása környékén egyik tagjuk, „trencséni” Csák Máté igencsak jeleskedett a zavarosban halászás művészetében. Itt viszont nem róla van szó, hanem unokatestvéreiről, akik a nemzetség ősi területein, a mai Fejér és Veszprém megye földjein maradtak. Közülük az egyik lány az előbb említett Cseszneki Jakab felesége volt. A családtagok között egyébként hamar megszakadt a kapcsolat. Míg Máté híres/hírhedt kiskirály volt, és szélkakasként forgolódott ide-oda, hogy éppen aktuális igényei szerint segítse az egymással versengő királyjelölteket, a dunántúliak végig Károly Róbert trónigényét támogatták.

A vár aztán még Károly Róbert idején királyi birtok lett egy csere folytán, míg Luxemburgi Zsigmond a Garaiaknak nem adta. Mivel a Garaiak fiúágon kihaltak, Mátyás a Szapolyaiaknak juttatta a területet. A mohácsi csata (1526) után Cseszneken is megkezdődtek a harcok, a vár gyakran cserélt gazdát, egy ideig az Egri csillagok egyik hőse, Török Bálint is birtokolta. Egy másik tulaj Csaby István, aki Eger várkapitánya volt az 1530-as években, ő alakította át úgy az erődítményt, hogy aztán Dobó István később sikerrel verhette vissza a törökök támadását (1552). Na, jó, talán nem csak Csaby érdeme, hogy a 2000 védő sikeresen harcolt a több tízezer (legutóbbi adatok szerint talán 40 ezer) török támadó ellen, de mégis. Ezt nem hagyhattam ki. :) Csaby unokája volt egyébként az a Wathay Ferenc, aki viszont Cseszneket védte sikeresen 1585-ben és 1593-ban, 1602-ben a frissen (és rövid időre) visszafoglalt Székesfehérvár alkapitánya volt. Maga Csesznek csak rövid ideig volt török kézen, 1594-től 1598-ig.

A 17. század is mozgalmas volt. Nagyon izgalmas ez az időszak, ember legyen a talpán, aki kibogozza a szálakat a Habsburg, a török, és az egymást váltó erdélyi fejedelmek politikájának szövevényében. Csesznek nagyrészt Habsburg kézen volt, bár 1605-ben Bocskai mellé állt, 1629-től 1622-ig pedig Bethlen vezérei irányították. 1636-tól aztán az Esterházy család egyik ága vehette uralmába (Esterházy Dániel, 1585-1654).

A következő kiemelkedő esemény a Rákóczi-féle szabadságharc. A cseszneki Esterházyak egy újabb Dániel személyében a kurucok mellett viaskodtak (például Kassánál, 1711), de még időben észre tértek, így úgy tűnik, megtarthatták birtokaikat. A szatmári békénél már a kompromisszum mellett álltak ki. Az ősi magyar család főágának a története is érdekesen alakult, a szabadságharc idején egyes tagjai a fejedelmet, mások a császárt támogatták. Esterházy Antal és József például testvérek voltak, mindketten Thököly Imre unokaöccsei anyai ágról. Antal kuruc tábornagy volt, kegyelmet sem kapott, 1722-ben Rodostóban halt meg. József mindvégig kitartott a császár mellett. (Zárójelben: igen, a testvérek egymás ellen is harcoltak a csatatéren. Tényleg nem voltak egyszerű idők.)

Az 1848-49-es szabadságharcot már nem éri meg a cseszneki vár – 1810-ben először földrengés rázza meg, majd villámcsapás éri, amelynek következtében tűzvész tör ki, jelentős pusztítást okozva az épületben. Több mint másfél évszázadig az enyészet itt az úr.

Persze mindenki tudta a környéken, hogy a romok egy valaha jelentős vár emlékét őrzik, de sokáig annyira elhanyagolt volt a környék, olyan gazos, omladékos, hogy senki nem ment a közelébe sem, hogy ne is beszéljünk a renoválásáról, újrahasznosításáról. Egészen 1997-ig. Akkor egy környékbeli lakos, Nagy Ferenc vállalta a rendbetételét az üzemeltetési jogért cserébe. Így történt, hogy ma már sok fal újra áll, és nem is vár hiába (hehehe), évente több tízezren keresik fel. Legutóbb, mikor júniusban kilátogattunk, az egyik ott őgyelgő turistától akartuk megtudni, hol van pontosan Pannonhalma, ami szép időben látszik az északi oldalról. A lány pirulva válaszolt, hogy ő nem beszél magyarul, az Egyesült Államokból jött látogatóba. Szóval terjed a hír, a szél szárnyán száll. (Meg a külföldre vándorló magyarok száján.) ;)

A kilátás gyönyörű, a sok zöld csak úgy simogatja a szemet. A vár falai, tornyai büszkén, oltalmazón emelkednek a magasba. Sajnos maguktól nem könnyen árulják el titkaikat, de ha ezt a bejegyzést elolvastad, azt hiszem, kellően felkészültél az élmény befogadására. :)

Csesznek egyébként része a Hétpecsétes Vártúrák programnak, illetve nyaranként népszerű lovagi tornákat, rendezvényeket tartanak itt. Úgy látom a honlapjukról, az idei főesemény augusztus 2-ra szombatra esik. Ha otthon leszünk, mi biztosan elmegyünk! És te? :)

4 komment

Címkék: Magyarország

A bejegyzés trackback címe:

https://elet-uton.blog.hu/api/trackback/id/tr256480055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ROBERTO 2014.07.08. 14:19:22

Bakker, legalább a honlapjukat belinkelhetted volna, ha már emlegeted....

Muscari 2014.07.26. 12:13:00

A Bakonyban nottel fel? De jo neked! En ot fantasztikus evet toltottem el Veszpremben, akkor fedeztem fel magamnak a Bakonyt. Jartam CSeszneken is tobbszor, akkor meg eleg rossz allapotban volt a var. A kornyeket viszont imadom, a Cuha patak volgye a kedvencem.

Jelenleg Londonban elek, de ha ugy hozza a sors, hogy oreg koromra vissza kell koltoznom Magyarorszagra, biztosan egy kis bakonyi faluban telepedek majd le.

fannie · http://elet-uton.blog.hu/ 2014.07.26. 12:57:37

@Muscari: :) Igen, a Móri-árok közelében, a Bakony és a Vértes találkozásánál. Mind a két dombság gyönyörű tájakkal kényezteti az embert. Ismerős a nicked, nem beszélgettünk már a Határátkelőn?
süti beállítások módosítása